PALLAG LÁSZLÓ
PALLAG LÁSZLÓ
PALLAG LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm, alelnök asszony. Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Engedjék meg, hogy az egészségügyi törvénytervezet általános vitájában a sokadik felszólalóként, a többi képviselőtársaim által elmondottakhoz kapcsolódva, azokat kiegészítve világítsak rá az egészségügy néhány problémájára.
A fő gondot abban látjuk, hogy az egészségbiztosítás terén a társadalombiztosító monopolhelyzetet élvez, ami véleményünk szerint nem szolgálja a betegbiztosítottak érdekeit. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat javasoljuk.
Célszerű lenne egy bázisbiztosítást létrehozni, amely mindenkinek kötelező lenne, egy elfogadható, minimális összeggel, ami az úgynevezett alapellátásokat fedezi. Aki többet igényel, fizessen magasabb díjat, de a társadalombiztosítás nem maradhat monopolhelyzetben. Erre a célra alakuljon több biztosítótársaság, legyen versenyhelyzet, győzzön a jobb, legyen választási lehetőség!
Úgy látjuk, úgy gondoljuk, át kell szervezni a biztosítási rendszerünket. Ez a kérdés az Egyesült Államokban megoldott és jól működik. Csak át kell venni, és alkalmazni kell. Hadd mondjam el példaként a következőt: egy orvos egységnyi munkaidőben több kórházba is eljár, és mindenütt részfizetést vesz fel, a biztosító az elvégzett munka után fizet. Ahhoz a biztosítóhoz adja le a zárójelentéseit, ahová a beteg biztosítása szól.
A továbbiakban a laboratóriumok körül kialakult helyzetről kívánok szólni. A laboratóriumok privatizálása talán megoldaná a túlfeszített létszámgondokat. A dolgozóknak és a tulajdonosoknak is érdekük lenne a hatékonyabb munkavégzés megfelelő bérért, például hatórás munkaidőben. A hatékonyság és a szakértelem lehetne kizárólag az, amit figyelembe vesznek.
A másik problémakör, amiről beszélni kívánok, a kórházi laboratóriumban dolgozók szakmai problémáit és munkakörülményeit érinti, amelyek nézetem szerint szintén javításra szorulnak. A fertőzőlaborokban még mindig nem valósult meg a hatórás munkaidő, ami ugyanúgy kellene, mint a röntgenek, illetve bizonyos intézmények - például László Kórház, Országos Traumatológiai Intézet -, ahova válogatás nélkül kerülhetnek be az emberek. Az AIDS, a tbc, a hepatitis, a drogosok, a hajléktalanok legyenek kiemeltek veszélyességi szempontból, miután sokkal több a potenciális fertőző, mint egy szülészeti, gyerek- és szemészeti osztályon. Ezeken a helyeken a hatórás munkaidő és a pótszabadság legalább a laboratóriumokban indokolt lenne.
A régi szakemberek megbecsülése az utóbbi időben kívánnivalót hagy maga után. Bizony, egy harmincéves, tisztességes egészségügyi múlt, tapasztalat már tiszteletet érdemel az ifjú diplomásoktól is. Lassan elfelejtődik, hogy az egészségügyi munka: szolgálat, az emberek szolgálata. S akik ezt nem érzik, bármilyen okosak is, alkalmatlanok e nemes feladat ellátására.
1997 szeptemberétől megindult végre a laboratóriumi asszisztensek főiskolai képzése, amit már több mint tíz éve a szakasszisztens-képzés megindításával szerettek volna indítani. Az első két évfolyam nagy része már ötven év fölött van, és kevés az esélye annak, hogy a munkahelyek finanszírozzák az ő főiskolájukat. Úgy gondolom, hogy az életük, több mint harmincéves egészségügyi múltjuk bizonyítja rátermettségüket, elhivatottságukat, hogy a nehéz időkben sem hagyták el ezt a felelősségteljes pályát, sokan önálló, diplomás munkát végeznek, hiszen arra képezték ki őket, így megérdemelnék a főiskolai diplomát, hogy ne kerüljenek jogtalanul hátrányos helyzetbe - sem anyagilag, sem erkölcsileg - a fiatalokkal szemben. Egyébként is védeni kell az ötvenéves korosztályt, hiszen nem mindenki tud elmenni előnyugdíjba, és a leszázalékolás sem mindenki számára járható út.
Tisztelt Képviselőtársaim! Elismerem, hogy az általam felvetett kérdések nem falrengetőek, de az a véleményem, hogy szükség van ezek lelkiismeretes megvizsgálására is, mert ezek is hozzátartoznak az egészségügy zökkenőmentes működéséhez, és így szolgálják a magyar betegtársadalom érdekeit.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
