DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán sokan emlékeznek még ebben a Házban az őszi ülésszak kezdetén azon reményemre, amelyet itt kifejezésre juttattam, hogy a Ház őszi és hátralévő időszakát egy higgadtabb, józanabb, lecsillapodott hang fogja jellemezni. Ez a várakozás sajnos nem teljesült.
Én arra alapoztam a várakozásaimat, hogy az ősz folyamán fontos, lényeges, az ország jövőjét hosszú távon meghatározó kérdéseket kell eldöntenünk. Magyarország jövőjéről van szó azokban a kérdésekben, amelyeket a Ház vitat. Itt nemcsak a népszavazás kérdéseire gondolok - bár elsősorban azokra -, de azokra a fontos törvényjavaslatokra is, amelyek előttünk állnak: az agrárvilág egészét érintő nyolc törvényjavaslatra, az egészségügyet meghatározó, azon belül is a betegek jogait megerősítő törvényjavaslatokra és természetesen a jövő évi költségvetési törvényre. Tehát olyan kérdések előtt állunk, amelyek jelentőségét aligha lehet túlbecsülni.
Magyarország végre csatlakozhat a sikeres országok közösségéhez, meghívták e tárgyalásokra, a tárgyalások megfelelően haladnak, s minden reményünk megvan arra, hogy december közepén a csatlakozási jegyzőkönyvek is aláírásra kerülnek. Úgy tűnik, hogy ma már csak magunknak árthatunk, csak magunk akadályozhatjuk meg ezt, hogy csatlakozzunk, és sajnos úgy tűnik számomra, hogy elsősorban ellenzéki képviselőtársaink igen sokat megtesznek annak érdekében, hogy ez a rendkívül ígéretes, nem a kormánypártoknak, nem az ellenzéknek, hanem az ország egészének jövőjét meghatározó kérdés kedvezően rendeződjön el.
Nagyon sajnálatosnak tartom azt, ami a népszavazási kérdések körül is kialakult. Hiszen lehetett volna tárgyszerű, érdemi vitát folytatni arról, hogy mi legyen a magyar agrárgazdaság jövője, hogyan tudunk kikerülni arról a mélypontról, amelyen az agrárgazdaság van, részben a negyven év öröksége, részben az elrontott kárpótlási törvények következtében - amiért legalábbis a jelenlegi ellenzék egy része, az egykori kormánypárti része felelősséget visel -, hogyan tudjuk ezeket a problémákat megoldani, hogyan tudunk innen kikerülni.
Ehhez azonban egy javaslatra, ötletre, javaslatocskára, ötletecskére lett volna szükség ellenzéki képviselőtársaink részéről. Sajnos ezt nem kaptuk meg, hiszen az ő javaslataik nem a dolog lényegének a megoldására irányultak, csupán azt tudták mondani: amit a kormány mond, az rossz, az veszélyes, az káros. Egyetlen tekintetben sem tudták elénk tárni a magyar mezőgazdaság biztató perspektíváját, hogyan kerüljön ki ebből a helyzetből anélkül, hogy az az állami támogatások újabb milliárdjait követelné.
A kormány javaslata, a kormány elképzelése oly módon kívánt tőkét, technológiát, szakértelmet bevonni a problémák megoldásába, hogy az az adófizető polgároknak egy fillérjébe se kerüljön. Tisztelt képviselőtársaim, ez a tétje a népszavazásnak és erről van szó! Nagyon sajnáljuk, hogy ebben nem kaptunk támogatást az ellenzéktől, és nem kaptunk alternatívákat sem, ami egyébként az ellenzék feladata lenne. (Dr. Torgyán József: Majd a kormányunk megoldja!)
Rendkívül sajnálatosnak tartjuk azt, hogy ebben a helyzetben szélsőséges megnyilatkozások sokaságát lehet hallani. Szélsőséges megnyilatkozások közé kell sorolnom az egyik ellenzéki párt vezetőjének az imént már vitatott elképzeléseit egy alkotmányon kívüli helyzetről, egy vészforgatókönyvről. Én egészen bizonyos vagyok abban, hogy az ország problémáit nem vészforgatókönyvek oldják meg. Egyébként azt is csodálom, ahogyan most Pokorni képviselőtársunk ismertette ezt a vészforgatókönyvet. Alig akarom elhinni, hogy a Fidesz számára az alkotmányosság betartása valamiféle vészforgatókönyv lenne, és abban ilyen különleges helyzetre vonatkozó álláspont lenne. Nyilvánvaló, hogy nem erről van szó.
Azt hiszem, hogy akkor tesszük jól, ha az ellenzéki pártok is feladnak a közvélemény riogatásával, feladják a közvéleményt feleslegesen heccelő kampánymagatartást, és végre arra törekszünk, ami a dolgunk, hogy a problémákat együtt tudjuk megoldani.
A magunk részéről legalább ennyire sajnálatosnak véljük a parlament alelnök asszonyának azt a szerepvállalását, amit a sztrájkok, a blokádok élén vállalt. Meggyőződésünk, hogy az ő közjogi méltóságával, de legalábbis az országgyűlési képviselői méltósággal sem férhet össze egy ilyen törvényesség határán mozgó tiltakozó, engedetlenségi mozgalommal való azonosulás, illetve vezetésének elvállalása. Azt gondolom, hogy a képviselő asszony pártja határozottan állást kell foglaljon ebben a kérdésben, fel kell szólítsa az alelnök asszonyt, hogy álljon el ettől, és amennyiben ezt nem teszi meg, annak következménye kell, hogy legyen abban az esetben, ha a Kisgazdapárt a demokratikus értékek iránt elkötelezett párt, és ezt hajlandó vállalni is.
Tisztelt Képviselőtársaim! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azt kérem, hogy valóban az alkotmányosság határozza meg mindannyiunk álláspontját.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
