DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt kormány jelen levő két Képviselője, aki még kitartott a költségvetési vitában! (A miniszteri padsorban Akar László és Keller László ül.) Hiszen érzem, hogy a kormánynak nehéz ez a vita, de az országnak még nehezebb.
Nagyon örülök, hogy képviselőtársam többször hivatkozott kormánypárti képviselők véleményére, hiszen a kisebbségi vélemény kapcsán én is szeretnék hivatkozni. Annak kevésbé örülök, hogy amikor nincsenek itt a képviselők, akkor kritizálja őket. Azt hiszem, hogy ezt a bizottsági ülésen illett volna, mint ahogy illett volna képviselőtársamnak annyira lovagiasnak lenni, hogy 5 percet hagy az én számomra is.
Mi úgy gondoljuk, hogy ez a költségvetés sajnálatos módon nem tekinti az oktatást prioritásnak, ezt a Pénzügyminisztérium képviselője is elmondta, és ebben a sajnálatos kifejezésben az is szerepel, hogy eddig azért nem volt az oktatás a prioritások között, mert nehéz gazdasági helyzetben van az ország. Most abban reménykedve, hogy a gazdasági helyzet javulása kapcsán az oktatás is megfelelő színvonalú vagy megfelelő módon a prioritások közé sorolódik, ebben csalatkoznunk kellett. Annál is inkább csalatkozni kellett, hiszen amikor számtalan esetben beszélünk az európai integrációról, beszélünk arról, hogy milyen feladatokat ró az integráció ránk, akkor fel kell vetni, hogy a humán erőforrásba való befektetés vajon nem az integrációt szolgálja-e, és hogyan lehet elképzelni egy olyan integrációs politikát, ahol az oktatási rendszer folyamatosan romlik, méghozzá szintén ugyanennek a kormánynak - a Közoktatási Intézet által nyilvánosságra került - felmérése szerint a szövegértés és a matematikai teljesítmény drámaian csökkent.
Ennek következtében - úgy gondolom - mind az ellenzék számára, mind a tisztességes kormánypárti képviselők számára is elfogadhatatlan az, hogy a közoktatási normatívák még az inflációt sem követik. És engedjék meg, én olyan lovagias legyek, hogy kormánypárti képviselő beszédéből olvassak föl, aki azt mondta: "Első és látható, hogy a reálértékben csökkenő közoktatás-finanszírozás nem felelhet meg az oktatás területének; sőt, ami a szerkezetet illeti, az kifejezetten rossz." Kormánypárti képviselőtől idéztem, nem az ellenzéktől.
Nem értünk egyet a felsőoktatás finanszírozási kérdéseivel sem. Elismervén, hogy kétségtelenül szerepel a költségvetésben, hogy növekszik a felsőoktatásra fordítható összeg, azonban mindezen összegek mellett is rendkívül nehéz helyzetben van a felsőoktatás. És az a költségvetési szerkezet, amely a felsőoktatás saját bevételére utal, amely ezt növekvő mértékben kívánja meg, azt is magában rejti, hogy úgy kívánják a felsőoktatást tekintetni, mint egy vállalkozói szféra vagy részben vállalkozói szféra, anélkül, hogy vagyona lenne a felsőoktatásnak és anélkül, hogy a szabályozási rendszer ennek megfelelne.
Nagyon nehezen tudjuk elfogadni, hogy folyamatosan nőnek az oktatás költségei, egyre inkább áthárulnak a szülőkre, és ennek nincs kompenzációja, sem az adórendszerben, sem más területen. Annak, hogy a 65 ezer forintos - most már öt év óta tartó - hallgatói normatíva 70 ezer forintra nőtt, természetes következménye az, hogy a tandíj is növekedni fog, hiszen a törvény így szabályozott. Tehát tulajdonképpen a hallgató egyik zsebébe beleteszünk valamit, a másik zsebéből azon nyomban ki is vesszük. Nem változott a felsőoktatásban lévő hallgatók pozíciója, sőt kifejezetten romlott azzal, hogy egyértelművé vált, a kormány nem kívánja a továbbiakban növelni az államilag finanszírozott felsőoktatásban tanuló hallgatók létszámát, ellenben növelni engedi az úgynevezett önköltséges hallgatókét, és ma Magyarországon nagyon szűk az a réteg, amely megengedheti magának, hogy egy tanévre 300 ezer forinttól 1 millió forintig fizesse ki az önköltséget. Tehát nem javult a felsőoktatás pozíciója, hanem romlott ezen a területen.
Képviselőtársam említette a kollégiumi kérdést. Valóban, mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselők felvetették, hogy szó sem lehet olyan közoktatás-fejlesztésről, amely a kollégiumokat elhanyagolja, de ugyanez vonatkozik a felsőoktatásra is, hiszen ugyanebből a tanulmányból ha idézhetnék - ami azt mondta, hogy a közoktatásban a teljesítmény drámaian csökken -, ebben az is szerepel, hogy a falusi, illetve a nagyvárosi környezetben tanuló gyerekek tudásszintje között folyamatosan nő a különbség. Jogos kérdésként tehetjük föl, hogy Európába - de csak néhányan? Mi történik a faluval?
És végezetül hadd mondjak két mondatot a tudományos kutatásról. Természetesen eredménynek tartjuk, hogy az amúgy az előző években lerombolt kutatási támogatásokat, illetve azoknak egy részét visszahozta a kormány. De azért nem lehet bármiféle eredményről beszélni akkor, amikor ma Magyarországon 49 dollárt költünk fejenként kutatásra, miközben az OECD-országok ennek 8-10-szeresét költik. A kutatás nem valamilyen luxus, hanem a társadalmi versenyképesség alapfeltétele. És ha mi azt akarjuk, hogy ma és holnap versenyképesek legyünk Európában, akkor a kutatás alapvető prioritást kell hogy élvezzen. Miután ezek nem teljesülnek, ezért nem tudjuk támogatni a költségvetést, sőt azt mondjuk, hogy általános vitára is alkalmatlan.
Köszönöm, elnök asszony. (Szórványos taps.)
