DR. KÁDÁR BÉLA
DR. KÁDÁR BÉLA
DR. KÁDÁR BÉLA, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke, a bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, hogy mint a költségvetési bizottság elnöke, megköszönjem Soós alelnök úrnak lovagiasságát az idő iránti tisztelet kapcsán, és egyszersmind az ő példáját követve én is utaljak arra, hogy nem lehet meglepetés senki számára, hogy a költségvetési bizottság kisebbséget élvező tagjai egyhangúlag nem tartják általános vitára alkalmasnak a költségvetés tervezetét.
Ennek fő okait részben a költségvetésben tükröződő bizonytalansági elemek nagy aránya, részben pedig a költségvetés struktúrájában tapasztalható mozgások jellege adja. Bizonytalansági tényező ugyanis az, hogy az államháztartási törvény rendelkezéseitől eltérően nincs módunk arra, hogy megismerjük a deficitfinanszírozás módját, a költségvetési szervek létszámkeretét, nincs lehetőségünk arra, hogy hitelesen bemérjük, hogy egyes fejezeti céltámogatásoknál az a bizonyos 40 százalékos túllépési lehetőség, kötelezettségátvihetőség az elkövetkező évre milyen hatásokkal jár, milyen mértékű lesz, egyáltalán a jelenlegi kötelezettségekkel összehangolt-e. A jövő bizonytalansága ez, a jövőbeni hatások ismeretlensége.
Hasonlóképpen aggályosnak tartjuk azt is, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatoknak rendszeresen megjelenő többletdeficitje vajon nem lesz-e megint csak ismerősünk a jövő évben, nem jelentkezik-e egy olyan folyamat, hogy a feladatokkal összehasonlítva alacsonyak a kiadási előirányzatok a társadalombiztosítási önkormányzatoknál, a helyi önkormányzatoknál, ami a feladatfinanszírozási rendszer kiépítetlensége következtében egy örökösen visszatérő nyugtalansági elem és forrás, amely a jövő tervezését természetesen elbizonytalanítja.
Nos, még hozzátehetnénk azt a gondot is, hogy a költségvetés tartalékai az elkövetkező évben valószínűleg megint csak a múlt örökségének a kezelését fogják igen magas arányban szolgálni, és nem pedig a jövő bizonytalanságaival szemben adnak valamiféle védőbástyát. Gondolok például a Budapest Bank-ügy örökségére, amellyel a pénzügyminiszter úr természetesen kénytelen szembenézni. Ezek a tételek gyakorlatilag a jövőt terhelik, a bizonytalanságnak ez a szükségesnél vagy a kívánatosnál jóval nagyobb mértéke, és más oldalról nehezítik, hogy a parlament valóban ellenőrizni tudja a közpénzek felhasználásának a módját.
A költségvetés struktúrája sem mozdul jó irányba, hiszen nem a modernizációt szolgáló pénzügyi transzferek aránya nő ebben a költségvetésben, amely megint csak a jövőt terhelheti.
Végül pedig, tisztelt Ház - mivel időm lassan lejár -, szeretnék utalni arra, hogy a 4,9 százalékos deficit-előirányzat a GDP százalékában lényegében a változatlanságot jelenti a folyó évi költségvetéssel szemben, és elgondolkodtató, hogy egy jó gazdasági konjunkturális évben, mint amilyennek 1998 nemzetközileg és belföldileg ígérkezik, vajon jó költségvetési teljesítmény-e az, ha ugyanannyi a deficit-előirányzat, mint az előző, konjunkturálisan kétségkívül rosszabb évben. Ez azért a választási év költségvetésével kapcsolatos feltételezéseket sajnos nem cáfolja.
Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
