KÓSA FERENC
KÓSA FERENC
KÓSA FERENC, a kulturális és sajtóbizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága 1997. október 8-án megtárgyalta a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló T/4832. számú törvényjavaslatát, és azt 12 igen és 3 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta.
Bizottságunk különös figyelmet fordított a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió működtetésével, finanszírozásával kapcsolatos szándékokra és elképzelésekre. Az előterjesztésből, valamint a Pénzügyminisztérium jelen lévő szakértőjétől megtudhattuk, hogy a médiatörvény által meghatározott költségvetési kötelezettségeket ez a költségvetés csak részben, 75 százalékos mértékig vállalná az érintett közszolgálati intézmények finanszírozásával kapcsolatban.
Ezzel kapcsolatosan újraértékeltük a médiatörvény 75. §-ának (1) bekezdését, amely így hangzik: "Az állam a központi költségvetés Országgyűlés fejezetében a részvénytársaságokat a közalapítványok útján a műsorterjesztési költségeknek megfelelő összegű támogatásban részesíti." A törvény eme megfogalmazása egyértelmű. Az állam köteles teljes mértékben átvállalni a műsorterjesztés költségeit. Itt tehát arról lenne szó, ha ez nem történik meg, akkor egy kétharmados törvény bizonyos rendelkezéseit egy feles törvénnyel kellene módosítani. Úgy gondoljuk, mindenképpen szerencsés volna az ilyesminek az elkerülése. Ezért a kulturális és sajtóbizottság e tekintetben egyhangú döntéssel azzal az ajánlással fordult a pénzügyi kormányzathoz, amit meg is fogalmaztunk írásban. Engedjék meg, hogy ezt az ajánlást a bizottság nevében ismertessem.
Tehát a bizottság azt kérné, hogy a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió részvénytársaságok műsorterjesztési költségeinek teljes összegét, 100 százalékát biztosítsa a költségvetés, amint azt a rádiózásról és televíziózásról szóló '96. évi I. törvény eredetileg előírja, és azt az Állami Számvevőszék jelentése is megerősíti.
Mivel itt hivatkozás történik az Állami Számvevőszékre, szeretném azt is röviden ismertetni, hogy az Állami Számvevőszék a kulturális és sajtóbizottsághoz intézett, '97. szeptember 25-ei keltezésű levelében nyomatékosan fölhívja a kulturális bizottság figyelmét - szó szerint idézem - a következőkre: "A médiatörvény maradéktalan végrehajtása érdekében még megteendő kormányzati intézkedések közül a közszolgálati műsorszolgáltató részvénytársaságokat terhelő műsorterjesztési költségek teljes fedezetének állami biztosítását tartom kiemelt jelentőségűnek." Így szól tehát az Állami Számvevőszék följegyzése, illetve intelme a kérdéskörrel kapcsolatosan.
Bizottságunk tehát - egyetértésben a törvénnyel és az Állami Számvevőszék pénzügyi gazdálkodási ellenőrzéséről összeállított összefoglalójával - kéri, hogy olyan megoldást találjon a pénzügyi kormányzat, hogy a finanszírozás lehetőleg normatív és mechanikus legyen, elkerülendő minden találgatást és félreértést.
(12.00)
A második ajánlásunk - amelyben a bizottság valamennyi tagja szintén közös nevezőre jutott - a Duna Televízió működésével, működtetésével kapcsolatos. Engedjék meg, hogy egy kicsit részletesebben vázoljam, körülbelül miről is van szó.
A médiatörvény 84. §-a a televízió- és rádió-előfizetési díjak felosztásáról rendelkezik oly módon, hogy a Magyar Televíziót megilleti 50 százalék, a Magyar Rádiót 28 százalék, a Duna Televíziót pedig 14 százalék az előfizetési díjakból. Amikor tavaly elemeztük a közszolgálati intézmények működési feltételeit, világossá vált, hogy a Duna Televízió ezzel a 14 százalékos átutalással nem tud folyamatosan működni, ezért egy másféle, ideiglenes megoldáson próbáltunk gondolkozni. Tavaly a megoldás úgy alakult, hogy a Magyar Televíziót megillető 50 százalékot 10 százalékkal csökkentettük, ezt a 10 százalékos összeget átutaltuk a Duna Televíziónak, és így a Duna Televízió egy megközelítőleg - minimálisan szükséges - 5 milliárdos keretből volt képes gazdálkodni. Ahhoz, hogy ez ne zavarja meg a Magyar Televízió gazdálkodását, fel kellett szabadítanunk a reklámkorlátozásokat, és ebben az esztendőben ez még megoldotta a Magyar Televízió belső egyensúlyát. Jövőre azonban ez az út már nem járható. Tudniillik kialakultak a duális televíziózás feltételei, és a kereskedelmi televíziók nyilvánvalóan a reklámnak nagyobb részét viszik el jövőre, mint az idén, ezért tehát megismételni a tavalyi ideiglenes kényszerlépéseket nem volna szerencsés.
Ugyanakkor valamilyen formában gondoskodni kell a Duna Televízió működéséről. Ezért bizottságunk a következőképpen gondolkodik erről:
Mivel a Duna Televízió abból a sajátos magyar történelmi helyzetből eredezteti legitimációját, hogy minden harmadik magyar honfitársunk az ország határain kívül él, s mivel a magyar alkotmány előírja, hogy a határainkon kívül élő honfitársaink kulturális és információs ellátásáért az anyaországot felelősség terheli, ez az, ami életre hívta a Duna Televíziót mint intézményt.
A médiatörvény jelenleg is rendelkezik olyan passzusokkal, amelyek szociális alapon központi pénzekből pótolnak bizonyos üzemben tartási díjakat. Ismeretes ez, nem akarom ezzel az időt húzni, csak megemlítem, hogy bizottságunk arrafelé keresgéli a normatív megoldást, hogy a határainkon kívül élő magyar honfitársainkra háruló esetleges - elméletileg elképzelhető, de gyakorlatilag nem behajtható - előfizetési díjat az anyaország a központi költségvetéséből váltsa meg. Arról van itt szó, hogy sem az erdélyi, sem a kárpátaljai, sem a felvidéki, sem a délvidéki magyarokat nem lehet arra kényszeríteni, hogy előfizetési díjat fizessenek a Duna Televíziónak.
Összefoglalván: úgy gondoljuk, hogy valamennyi párt - kormányoldal és ellenzéki oldal - teljes mértékben egyet tudna érteni azzal a felfogással, hogy mint tisztességes, erkölcsileg és nemzeti tekintetben is közösen vállalható lépésként egy parlamenti döntéssel megváltanánk a határainkon kívül élő magyarságra esetlegesen nehezedő előfizetési díjat. Ez tehát a javaslatunk 2. pontja.
Végül még nagyon röviden arról szólnék, hogy a Magyar Rádió két művészeti együttesének - a zenekarnak és a gyermekkarnak - a működtetését a médiatörvény csak feltételes módban jelöli. Kérjük, hogy ezt, mint tavaly, az idén is biztosítsa a költségvetés.
Legvégül pedig - azt hiszem, korrekt módon próbálom összefoglalni a kulturális bizottságban elhangzott észrevételeket - általában az a véleményünk, hogy ne a médiatörvény ellenében és a médiatörvény mellett próbáljunk megoldásokat keresni, hanem a médiatörvény tiszteletben tartását tűzzük ki célul kormányoldalról is és az érintett intézmények oldaláról is. Reméljük, hogy a módosító indítványokkal mindez megvalósítható.
Köszönöm a szót. (Taps.)
