DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! 1996 júniusában az 1993. évi LXXIX. törvény, vagyis a közoktatási törvény módosításai kapcsán módosító javaslatokat tettem, amelyek törvénybe emelnék az anyaország feladatait az oktatás, valamint a tanerők képzése és továbbképzése terén a határon túli magyarság számára. Mivel a módosítványok nem kerültek be a törvénybe és a helyzet rendezésre vár, a következő kérdéseket kívánom feltenni:
Támogatná-e a miniszter úr az egyedi összetett nevelési-oktatási intézmény felvételét a több célú intézmények közé, amely a kisebbségek oktatását térségi együttműködés keretében hangolná össze a vele társult intézménnyel Magyarországon és a határon túl levő intézmények kapcsolatára gondolván?
Helyeselné-e az Országos Köznevelési Tanácsba bevonni a szomszéd országokbeli magyar pedagógus szövetségek elnökeit állandó meghívott tagokként?
Elfogadja-e, hogy szükséges a nemzetiségi oktatási intézményben dolgozó pedagógus rendszeres továbbképzésének biztosítása Magyarország területén, a fogadó fél költségén?
Belátja-e egy, a határainkon kívül élő magyar oktatók számára létesítendő akkreditációs bizottság hasznos voltát?
Hajlandó-e a felsorolt igényeket a közoktatási törvényben megjeleníteni vagy ilyen jellegű módosítást támogatni?
Ezek volnának kérdéseim, hogy ki ne csússzak az időből - az indokolást ezek után tenném meg.
A Trianon óta fennálló helyzet alapvető kérdéssé tette a kisebbségi létbe szorult magyar közösségek megmaradását. Ebben az oktatás szerepe a térség történelmi folyamataival együtt járó családrombolás és az egyházi közösségek szétverési kísérlete következtében soha nem látott mértékben megnövekedett hosszú idő alatt. Ha belátjuk az oktatás szerepének fontosságát és felértékelődését, és ha valljuk a határokon átható művelődésben, hagyományokban, vagyis a tudatunkban, sőt tudatalattinkban gyökerező nemzeti összetartozást, akkor belátható, hogy az oktatásügynek szerepe van a közös nyelv, a közös kultúra ápolásában. Ez pedig a fennmaradást fogalmazza meg elsődleges célnak a határainkon túl élő őshonos magyarság esetében.
Ha ebben egyetértünk, államtitkár úr, akkor nem tehetjük ki múló politikai erőviszonyoknak, belharcoknak a nemzet egészére kiterjedő és kiterjesztendő magyar nemzeti oktatást és nevelést. Nem függhet ez a folyamat az Országgyűlés és a kormány éppen adott összetételétől és az évről évre megújuló költségvetési viták eredményétől!
A jelenlegi Magyarország szomszédsági területén élő magyarok kultúrájának ápolása - az alkotmányban rögzített felelősségvállalás alapján is - a legcélszerűbben meg kell jelenjék a magyar jogrendben is. Ez lenne a legfontosabb lépés véleményem szerint a magyar nemzet széttagoltságából fakadó romboló következmények kivédésére.
Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)
