DR. CZUCZI MIHÁLY
DR. CZUCZI MIHÁLY
DR. CZUCZI MIHÁLY (SZDSZ): Elnök úr, Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Pusztai Erzsébet képviselő asszony néhány mondatban utalást tett arra, hogy a drog, a drog élvezete már a családok életébe is bekerült. Valóban, erről érdemesebb volna szélesebb körben beszélni, sajnálom, hogy csak ilyen gyér érdeklődés van a korábban 78 képviselő által kezdeményezett családpolitikai napra. (Dr. Pusztai Erzsébet: Bizottságok üléseznek!)
A kormány és a parlament munkájában a családokat érintő döntéseken túl egyre jobban előtérbe kerül a bajok megelőzésének egy új korszaka a családok életében, a drog, a kábítószer fogyasztásának megelőzése. Ami a családok életében korábban képtelenségnek tűnt, az ma valósággá vált: a szórakozóhelyeken a legnagyobb veszély ma már nem a Coca-Cola és az alkohol, hanem a drog és a kábítószer.
(13.30)
A nemrégiben világszerte hírhedté, híressé vált drogok nyertek fiataljaink körében, tönkretéve ezzel több száz magyar család kiegyensúlyozott életét. Jó néhány évvel ezelőtt azt hittük, hogy ez az élvezeti cikk megáll határainknál, a mi gyerekeinket, lányainkat, fiainkat nem keríti hatalmába kíváncsiságból vagy divatból a drog élvezete. Sajnos, nem így történt. A drog, a kábítószer nem kért útlevelet, nemhivatalos formában jelenik meg az iskolákban, a diszkókban, a koncerteken és esetleg az utcán.
A szakembereknek, a kormánynak és a parlamentnek is kénytelen-kelletlen, de el kellett ismernie, hogy ettől az élvezettől nem sikerült megóvni a legfogékonyabb, a legbefolyásolhatóbb réteget, a fiatalságot. Ma a kábítószer, a drog nyíltan a magyar társadalom valóságos része lett. Hiába a felvilágosító drogellenes kampány, a fiatalok kapcsolata a kábítószerrel egyre szorosabb és szélesebb körű lett. Évek óta mindenki tehetetlenül szemléli, hogy látványosan nő az illegális kábítószer-fogyasztás. A társadalom, a családok számára ma is homályos, hogy honnan szerezhetnek pénzt a megelőzéssel, gyógykezeléssel foglalkozó intézmények alapítványok, mik a követendő irányvonalak, valamint ki koordinálja és ellenőrzi az illegális droggal kapcsolatos munkát.
Bár kétségtelen, hogy az utóbbi években történt néhány kísérlet arra, hogy a kábítószerkérdéssel foglalkozó szakemberek összehangolt cselekvési programot határozzanak meg az elterjedés megakadályozására, a rendelkezésre álló eszközök hatékonyabb alkalmazhatósága érdekében, ugyanis továbbra is hiányzik annak eldöntése, hogy milyen stratégiát kell alkalmazni a kétségtelenül terjedő tevékenység megfékezésére, illetve elviselhető szinten tartására. Pedig a kormány már 1991-ben létrehozta a Népjóléti Minisztérium vezetése mellett a kábítószerügyi tárcaközi bizottságot.
Azt tudjuk, hogy a teljes tiltás, a represszív szabályozás sosem járt igazi eredménnyel, és kétségesnek látszik egy olyan stratégia sikere is, amely az Európa közepén fekvő kis országot felszabadítaná a kábítószert tiltó rendelkezése alól, és ily módon befogadó országgá tenné a nemzetközi kábítószerpiac számára. Megítélésem szerint sem idő, sem szükség nincs arra, hogy tanulmányozzuk a külföldön elért eredményeket vagy kudarcokat, hiszen Kelet-Közép-Európában lassan dobogós helyen leszünk a negatív rekordban, és már csecsemők is élnek közöttünk elvonási tünetekkel. Ki tudja vajon, hogy az országon átguruló tíztonnányi kábítószerből mennyi marad itthon, és kit, kiket kerít legközelebb hatalmába, bűvkörébe? És mivel nálunk a drogfogyasztásnak nincsenek hagyományai, kultúrája sem, a méreg nem hozzáértő élvezete kit, kiket taszít át a túlvilágra, hány fiatal gyereket veszítenek el a családok a pusztító mérgek révén?
A családok életében a kormány részéről a drognál is a megelőzés a legfontosabb. Az Országgyűlés, érzékelve a drogpolitika szabályozatlanságát és a kábítószer-fogyasztás felfutását, egy évvel ezelőtt eseti bizottságot hozott létre. Az eddigi munkája alapján megállapítható, hogy az állami intézményrendszer jelenlegi formájában nem alkalmas a kábítószer-fogyasztás visszaszorítására, és az ebből adódó társadalmi hátrányok csökkentésére.
Úgy gondolom, hogy ebben a munkában ennek a visszaszorítására igen nagy szerepet kell kapniuk a közhasznú szervezeteknek, a civil szervezeteknek. Ennek érdekében a Szabad Demokraták Szövetsége, jómagam is, Szabó Rudolfné dr.-ral együtt - Hegyi Gyula képviselőtársam által támogatott kérésnek eleget téve - kezdeményeztük, hogy nemcsak a foglalkoztatáspolitikában, hanem a drogpolitikában is ezek a szervezetek élen járjanak, főleg ami a támogatásukat illeti.
Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)
