DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Néppárt társadalmi programjának alappillére a családpolitika. A Néppárt létfontosságúnak tartja a család tekintélyének és egészségének helyreállítását Magyarországon - ez két mondat a Magyar Demokrata Néppárt programjából. Éppen ezért alig két héttel ezelőtt családpolitikai konferenciát rendeztünk, és azt gondoltam, a legszerencsésebb az volna, ha az ott elhangzott előadásokat módom volna itt önök és az ország előtt megismertetni, olyan nagyon sokat adott ez a konferencia mindenkinek, aki hallhatta. De amint a tisztázással készen leszünk, az Internetre rá fogjuk tenni ennek a konferenciának az anyagát, tehát önök is és az országban bárki meg fogja találni, mert nagyon fontos gondolatok, érvek hangzottak ott el. Néhány dolgot majd az előadásomban idézni fogok ebből.
Ha néhány száraz statisztikai adatot felsorol az ember az 1996-os Statisztikai Évkönyvből, csak kiragadva néhány statisztikát, akkor valóban elég megdöbbentő képet lát. 1997. január elején 10 millió 174 ezer ember élt Magyarországon, 38 ezerrel kevesebb, mint 1 évvel korábban. A születések száma az eddigi legalacsonyabb értékét 1996-ban érte el: ezer lakosra 10,4 születés és 14,1 halálozás jutott; a természetes fogyás: 3,7 ezrelék. A jelenlegi születési szám 30 százalékkal marad el a népesség egyszerű szinten tartását biztosító mértéktől: igazán a másod- és harmadszülöttek aránya csökkent. A házasságon kívüli születések aránya 15 év alatt a háromszorosára növekedett, '96-ban a gyermekek csaknem egynegyede született házasságon kívül. A terhességmegszakítások száma továbbra is messze fölötte van a fejlett egészségkultúrájú országokénak: 100 születésre 73 terhességmegszakítás jut. A házasságkötések száma tovább csökken, növekszik az élettársi kapcsolat, növekszik a válás. A házaspáros családok 62 százalékában él gyermek, az élettársi kapcsolatok 49 százalékában.
A válási statisztikák következményeihez csak néhány szót: nem olyan egyszerű dolog az, hogy ha elválunk, hát egyedül élünk - mert van egy másik statisztika is. Az egyedül élők és főleg az elváltak sokkal magasabb arányban halnak meg. A házasok halálozási aránya ezer emberre: '93-ban 13,6 - az elváltaké 19,4. Ugyanez az öngyilkossági statisztika: a házasok közül 3 százalék kísérel meg öngyilkosságot, az elváltak közül 19. Az illegális drogfogyasztás az egyedül élők között 10 százalék körüli, míg a házasok között 2 egész egynéhány százalék. Azt hiszem, ez elég egyértelmű statisztika arra, hogy a válás nem egyszerűen egy felszabadulási aktus, hanem nagyon súlyos következményekkel jár a benne lévőkre.
(11.50)
A gyermekes családok anyagi helyzete romlik. Minél több a gyermek, annál kisebb az egy főre jutó jövedelem és fogyasztás, tisztelt képviselőtársaim. A három- és többgyermekesek egy főre jutó fogyasztása fele a gyermek nélküliekének.
'96-ban 22 ezer házasság végződött válással, és az életminőségről néhány villanásszerű adat: becslések szerint az alkoholisták száma egymillió körüli Magyarországon. Az alkoholizmus évente 14-17 ezer ember halálához járul hozzá közvetlenül. A pszichiátriai gondozókban 141 ezer beteget tartottak nyilván '95 végén, csaknem 2 százalékkal többet, mint korábban. Az új betegek száma évente 19-20 ezer. A gyermek- és ifjúsági pszichiátriai gondozásban 10 ezer új beteget vettek nyilvántartásba; rohamosan nő a kábítószer-fogyasztás a fiatalok között, és így tovább, és így tovább, és így tovább.
Sorolhatnám a riasztó adatokat, melyet mindannyian ismertünk, hallottunk már, mindenki tudja és emlegeti: hát igen, a magyar társadalom betegségei. Aztán sokan széttárják a karjukat a döntéshozók közül, és azt mondják, hogy hát, mit tehetünk, majd ha a gazdasági helyzet javul, majd ha a pénzügyi egyensúly, a külkereskedelmi mérleg, a költségvetési deficit majd másképp lesz, akkor majd teszünk valamit, mert lesz rá pénzünk.
Nos, csak itt van egy óriási baj. A gazdaság, a fejlődés, a költségvetés azon is múlik, sőt hosszú távon azon múlik, hogy hogyan él a társadalom, hogyan él a család, milyen az életminőség a társadalomban. Ezért van az, hogy a Magyar Demokrata Néppárt társadalmi politikájának alappillére a családpolitika. Francis Fukuyama új könyvében, a Bizalom című könyvben így ír: "A valaha oly ígéretes nagy társadalmi átszervezésekről lemondva, manapság jóformán minden komoly elemző egyetért abban, hogy a liberális politikai és gazdasági intézmények életképessége a civil társadalmak egészségétől és dinamizmusától függ. A civil társadalom pedig a közbenső másodlagos intézmények bonyolult hálózata, amely üzleti vállalkozásokból, önkéntes társulásokból, tan- és nevelőintézetekből, klubokból, szakszervezetekből, a tömegtájékoztatás intézményeiből, karitatív egyesületekből és egyházakból áll, a családra épül, e legkisebb társadalmi közösségre, mely által az emberek részesei lesznek kultúrájuknak, s megkapják a szükséges képességeket, hogy a nagyobb közösségekben is helyt állhassanak, s melyeknek köszönhetően e társadalom tudásanyaga és értékei nemzedékről nemzedékre szállnak".
Tehát az élet minősége, a családok egészsége, egészséges működése gazdasági tényező is. Ez mindenki számára ma már egyértelmű. A Magyar Demokrata Néppárt szerint jól működő társadalom, egészséges, jól működő gazdaság sem képzelhető el egészséges, jól működő társadalom nélkül. Az a véleményünk azonban, hogy nem elég untig ismételgetni a kortüneteket, tudatos politikai tevékenységre van szükség. Valóban igaza van miniszter úrnak: szomorú az a vetélkedés, ha azon vetélkedünk, hogy ki mondja szebben azt a szót, hogy családpolitika. A tartalom volna a lényeg már nagyon régóta.
Ismét Fukuyamát idézem: "Erős és szilárd családstruktúrát és időtálló társadalmi intézményeket nem lehet törvényekkel létrehozni, ahogy a kormányzatok központi bankot vagy hadsereget állítanak fel. Egy civil társadalom boldogulása, gyarapodása az illető nép természetétől, szokásaitól, etikájától függ. Ezek az összetevők csak közvetve, tudatos politikai tevékenységgel alakíthatók, s a kultúrát megillető tisztelettel kell fenntartani és óvni őket."
Előadóink közül Koch Mária - akinek több könyve megjelent, nyilván ismeretes - szintén Fukuyamára hivatkozott, és nagyon mély összefüggéseket idézett fel. "A gazdasági fellendülés, a prosperitás megteremtője, alapja, motorja, fenntartója a bizalom a társadalomban". És ha a logikai sort tovább folytatjuk, akkor a bizalom képességének megteremtésének feltétele, alapja a család, méghozzá a jól működő család.
Bizalommal élő ember nem képzelhető el megfelelő család nélkül, és ebből az következik, hogy a legfontosabb gazdasági feladat, ha a gazdasági fellendülésről ábrándozunk, és ha el szeretnénk érni, a családnak és a család azon funkciójának erősítése, amelyekkel az emberekkel a bizalom képességét tudjuk alakítani. Fukuyama a könyvében írja: "A bizalom a gazdasági fellendülés alapja." Azt hangsúlyozza, hogy természetes módon a társadalomban van verseny, van szabad verseny, azonban teljesen félreértik a nyugati társadalmat és közgazdaságtant azok, akik azt képzelik, hogy az amerikai társadalomban a szabad verseny az, ami a fellendülést biztosítja. A verseny bizalom nélkül egyszerűen "ember embernek farkasa" állapotot eredményez, egy olyan állapotot, amelyik felé, sajnos, mostanában a társadalom egy kicsit elindult.
De hogy a bizalom nemcsak gazdasági tényező, hanem az egészségi állapotot, a társadalom általános állapotát meghatározó tényező is, arra ma már élettani bizonyítékok vannak, hiszen bebizonyították, hogy az anya és a gyermek közvetlen testi kapcsolata, az érintkezés során - szintén Koch Máriát idézem - "olyan hormon szabadul fel, amelyik az agyfejlődést rendkívüli mértékben fokozza és gazdagítja". Ez egyébként nemcsak az első testi érintésre igaz, hanem a későbbiekben - ahogy hallottuk a házasság és intimitás fontosságáról -, minden későbbi alkalommal testi érintés, bizalommal teli testi érintés, érintkezés és kapcsolat ugyanúgy a hormon felszabadulásával jár, tehát biológiailag is nagyon komoly, az egyik legkomolyabb szorongásoldó.
Akkor el lehet gondolkozni azon a példán, amit elmondott Koch Mária: "Az ötvenes években Magyarországon a magyar nők vezettek a munkába állás tekintetében, és akkoriban a nők nagyon rövid ideig maradhattak otthon a gyerekeikkel." Gondolják végig: a mai középkorú férfiak, akiknek a legsúlyosabb a halálozási statisztikája, ebben az időszakban születtek. Gondolják végig: vajon milyen fontos tényező volt az, hogy nem maradhattak otthon az édesanyjukkal, abban, hogy ma már ebben a korosztályban ilyen súlyosak a megbetegedési és halálozási statisztikák?! Tehát szükség van széles és átfogó családpolitikára.
Indoklásként még nagyon sok mindent mondhatnék el, de van egy nagyon fontos dolog, amit nem gondolnak végig, tisztelt képviselőtársaim, amikor azt mondják, hogy az egyedi döntésekben is van családpolitika. Van egy nagyon fontos dolog, amellyel minden demokratikus társadalom megküzd - ha megküzd. Az a nagyon fontos kérdés, hogy a választási ciklusok ismétlődése által a döntéshozók számára a szavazatok figyelembevétele érdekében mindig fontosabbá válik a nyugdíjas korosztály, mert ők szavazópolgárok, és nem direkt és közvetlenül jelenik meg a gyermektársadalom, a jövő generációja.
Ne csodálkozzanak, képviselőtársam: nemcsak Magyarországon vetődik fel ez a kérdés, hanem minden olyan nyugati demokráciában, ahol négyévenként választási ciklusok vannak, mert mindenkor a döntéshozók számára erősebb késztetést jelent, hogy olyan döntést hozzanak, amely adott esetben 2-2,5 millió állampolgár számára azonnal érezhető javulást eredményez, minthogy olyan döntést hozzanak, amely a felnövekvő generációk életfeltételeiben olyan változásokat hoz, amelynek hozadéka majd csak valamikor a jövőben jelenhet meg. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, szükség volna egy olyan hosszú távú és átfogó családpolitikára, amelyet ha megteremtettünk, ha minden következő kormány is tartja magát ehhez a koncepcióhoz, és ezen az úton ciklusról ciklusra nem az ellenkezőjére változna a helyzet, hanem követni lehetne egy folyamatos vezérfonalat.
A Magyar Demokrata Néppárt kidolgozott egy konkrét cselekvési programot, egy hosszú távú átfogó családpolitika koncepcióját. Már egyszer benyújtottuk a parlamentnek, de sajnos akkor azt a választ kaptuk, hogy nincs idő megtárgyalni ezt az országgyűlési határozati javaslatot. Meg fogjuk ismételni, tisztelt képviselőtársaim, ismét be fogjuk nyújtani, és nagyon reméljük, hogy az eltelt időszaknak és ennek a családpolitikai vitának a hatására is önök hajlandóak lesznek erről a kérdésről úgy tárgyalni, hogy hosszú távon valóban megteremtsük egy családpolitika alapvonalait.
(12.00)
Ezért is kezdeményeztük a családpolitikai vitanapot, tisztelt képviselőtársaim, nem azért, amit itt egynéhány szónokunk elmondott, azért kezdeményeztük, hogy világossá váljon mindenki számára, hogy szükség van egy ilyen családpolitikai koncepcióra.
Miről is szólt a határozatunk, és miről fog szólni, hiszen azóta is igyekeztünk információt gyűjteni, és némi finomítás után ismét be fogjuk nyújtani? Nem egyszerűen pénzügyi-családtámogatási rendszerekről van szó, ezt már nagyon sokszor elmondtuk. Amikor családpolitikáról van szó, itt a parlamentben és a parlamenten kívül is általában mindenki csak a családtámogatás pénzügyi rendszereiről beszél, mindenki csak annak a forrásait emlegeti, de hogy az egyéb lépésekhez milyen szándékok vannak, arról ritkán esik szó.
Legelőször is meg kell teremteni az iskolai oktatásban és nevelésben a családi élet értékeiről, a család egészséges működéséről, működési zavarairól, azok megoldási lehetőségéről, minden korosztálynak megfelelő folyamatos oktatás-nevelés feltételeit. Tisztelt képviselőtársaim, ezt nem helyettesíti egy gimnazista korban bevezetendő családi életre nevelő program, mert ezt csak úgy volna szabad végigcsinálni, hogy az iskolába kerülés pillanatától minden korosztálynak megfelelően folyamatosan legyen szó ezekről a kérdésekről, és minden korosztály minden gondolkodási fázisába beépülhessen az az értékrend, ami arról szól, hogy a család, a barátság, a szeretet, a felelősségtudat egy nagyon fontos társadalmi és egyéni érték is.
Létre kell hozni, össze kell hangolni a meglévő családtámogató intézményrendszereket, melyek működésének összehangolásával az intézményi rendszer fejlesztésével el kell érni, hogy a családok bármilyen problémájuk esetén segítséget és támogatást kaphassanak, hiszen ma is nagyon sok esetben megelőzhető volna a családok széthullása. Tudom, ennek első lépése az, hogy több ehhez értő szakember legyen, mert nem elég, ha egy családsegítő központban szociális támogatási tevékenység folyik. Arra lenne szükség, hogy mindenki által elérhető módon olyan családtámogató intézményrendszer legyen, ahová ha bármilyen családbeli problémájával belép, segítséget kaphasson. Vonatkozik ez a gyereknevelési problémákra - ami mindig a családban lévő problémákat jelzi -, vonatkozik ez a szociális problémákra, aminek egy jelentős része csak azért szociális, mert valaminek a következménye - mondjuk az apa alkoholizmusáé -, és akkor a segélyekkel igazán a kérdést nem lehet megoldani, és sorolhatnám nagyon sokáig. Megelőzhető volna a családok széthullása, ha szociális, nevelési, párkapcsolati problémáikban segítséget és támogatást kaphatnának. Nagyon sok ember nem tudja, hogyan lehet megoldani ezeket a problémákat.
Meg kell tervezni a családhoz irányított juttatások és jogosultságok egységes és egymásra épülő rendszerét, a családi pótlék, az anyasági támogatás, az eseti jellegű segélyek összhangját. Tisztelt képviselőtársaim, soha nem lehet egyetlen támogatási formát kiemelni a rendszerből, ezek egymással való összefüggése a legfontosabb.
Még valami nagyon fontosat mondok: tűrhetetlen az anyasági támogatás jövedelemhatárhoz kötése, mert ez azt jelenti, hogy az anyák egy része nem tudja igénybe venni azt az időszakot az otthonlétre, amire a gyereknek lenne a legnagyobb szüksége. Gondolkozzanak ezen, és igyekezzenek változtatni rajta! Remélem, lesz mód még egyszer arra, hogy ne a jövedelemhatártól függjön az, hogy egy anya bármiféle ellátást kapjon, amíg a gyerekével otthon van. Ha rákényszerül arra, hogy bölcsődébe vigye, az mindenkinek - a gyereknek elsősorban, de az egész társadalomnak - rosszabb. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy a bölcsődének nincs meg a maga helye. Természetesen annak is megvan, de ne kényszerítsük az embereket erre a megoldásra.
A nyugdíjrendszer átalakítása során igyekeztünk elérni azokat a kedvezményeket, amelyek a gyermeket vállaló anyákat jobban támogatják, de sajnos, erre nem sikerült jó megoldást vagy tökéletes megoldást találni.
Ki kell dolgozni a családban élés lehetőségének javítására megfelelően ellenőrzött lakásbővítési, lakástámogatási rendszert, felmérve a használt lakások bevonásának lehetőségét a fiatalok lakáshoz jutásának segítésében. Ki kell dolgozni a civil társadalom családsegítő szerveződéseinek áttekinthető, azok létrejöttét ösztönző támogatási rendszert. Ez nagyon fontos, hiszen a civil társadalom saját tevékenysége nélkül semmilyen központi megoldás nem lehet tökéletes.
A törvény-előkészítés folyamatában meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy a törvényjavaslatok családokra gyakorolt hatásának vizsgálata megtörténjen, ne utólag derüljön ki, hogy a törvény nehezíti a családok együttélését.
Ki kell alakítani a családdal, a családok életével foglalkozó statisztikai, demográfiai, szociológiai, szociálpszichológiai és pszichológiai kutatások egymásra épülő intézményi rendszerét és annak támogatását. Sokan dolgoznak ma is ilyen kutatásban, de nincs igazán összhang, nincsenek összehangolva egymással ezek a kutatások, és az eredmények nem jutnak el megfelelően a döntéshozókhoz. A tudományos élet és a családdal foglalkozó intézmények képviselőiből fel kell állítani egy családvédelmi tanácsot azzal a céllal, hogy folyamatosan figyelje, dolgozza ki a családpolitika továbbfejlesztésének további lépéseit, a kormányzati intézkedéseket véleményezze a családokra gyakorolt hatások szempontjából.
Nagyon fontosnak tartanám, hogy intézményesüljön évente egyszer a családpolitikai vitanap. Azt gondolom, hogy óriási jelentősége van annak, ha a képviselőtársaink megismerkedhetnek az aktuális időszak megfelelő adataival, valamivel részletesebb statisztikai adatokkal, mint amit itt hallhattunk, hiszen a tendenciák rendkívül fontosak. Az összehasonlítás, a változások mértéke rendkívül fontos. Ha ezt nem tesszük meg, tisztelt képviselőtársaim, időről időre felvetve az éppen aktuális problémákat, akkor a döntéshozatal során nem tudják igazán jól figyelembe venni az időközben bekövetkezett változásokat.
Az a véleményünk, hogy remélhetőleg már az új kormányzati ciklusban meg lehet valósítani újra azt a humánpolitikai kabinetet, amelyik az előző kormányzati ciklusban működött. Most nincs más, csak nemzetbiztonsági és gazdasági, amivel véleményünk szerint, tisztelt képviselőtársaim, a humánpolitikai kabinet egyenrangú fontosságú, hiszen olyan szempontból véleményezi a kormány javaslatait, amilyen szempontból hosszú távon a család és társadalompolitika érdekében azt véleményezni kellene.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a parlamentben működjön olyan bizottság, amely a családvédelemmel és családpolitikával foglalkozik. Éppen elég fontos kérdés ez ahhoz, hogy legyen ilyen akár külön bizottság, akár a meglévő szociális és egészségügyi bizottság feladatkörének kibővítésével.
Tisztelt Képviselőtársaim! Konkrét cselekvési programról beszéltem, mely nem általánosságokat tartalmaz, és nem szűkül le anyagi támogatásokra. Ne válaszolják azt, hogy erre most nincs pénz, mert nincs elég későn még ahhoz, hogy elkezdjük?! Azt gondolom, hogy tegnapelőtt már elkezdhettük volna azt az összehangolt tevékenységet. Nem képzelhető el kiegyensúlyozott, jól működő és egészséges társadalom egészséges családok nélkül, mert az emberek családjukban tanulnak meg szeretni, családjukban tanulják meg azt a kölcsönös bizalmat, amire a társadalom együttműködése épülhet. Az elmúlt évtizedek családromboló tevékenysége után különösen nagy jelentősége van Magyarországon annak, hogy mindenkinek a munkáját összehangoljuk a családok stabilitásának növelése érdekében, hiszen csak így képzelhető el az egészséges lelkű emberek egészséges lelkű társadalma.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)
