SZABÓ RUDOLFNÉ DR.
SZABÓ RUDOLFNÉ DR.
SZABÓ RUDOLFNÉ DR. (SZDSZ): Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Ház! A következő néhány percben csak a munkanélküliség szempontjából kívánok foglalkozni a családok helyzetével, mert azt gondolom, nem elégszer hangzik az el ebben a Házban - kivétel a mai nap -, hogy a rossz anyagi feltételek között élő családok problémái elsősorban abból fakadnak, hogy a korábban kereső tevékenységet folytatók egy része munkanélkülivé vált, illetve a pályakezdők el sem tudtak helyezkedni.
A folyamat jellemzésére néhány adat: míg 1990 elején a teljes népesség fele végzett kereső tevékenységet, '96 elején alig 37 százaléka.
(12.20)
Ez azt jelenti, hogy egy foglalkoztatottnak a korábbi egy helyett mára majdnem két olyan embert kell eltartania, aki nincs foglalkoztatva. Ezt részben az idézte elő, hogy '90 és '96 között 1 millió 200 ezerről csaknem 2 millióra nőtt a munkaképes korú, gazdaságilag nem aktívak száma. Ezen belül meghaladja a 400 ezret a rokkantnyugdíjasok száma, míg 670 ezer körül van az úgynevezett háztartásbeliek száma.
Nem elégséges tehát csak a nyilvántartott munkanélküliek számáról, esetleges minimális csökkenéséről beszélni, hiszen a családok helyzetét nemcsak az érinti kedvezőtlenül, hogy a munkaképes korú családtag munkabér helyett munkanélküli-támogatásban részesül, hanem az is, ha idő előtt rokkantnyugdíjazásra kényszerül valaki; de még inkább az, ha sem rokkantnyugdíjra, sem munkanélküli-ellátásra nem jogosult, és így nincs is regisztrálva a munkanélküli-kirendeltségeken.
Nincs most idő annak további részletezésére, hogy miért nem megnyugtató önmagában a munkanélküliek számának jelenlegi csökkenése a családok helyzetének javításában. Azt gondolom, a tények valóságos ismerete alapján megállapítható: a meglevőkön kívül más eszközök is szükségesek ahhoz, hogy a foglalkoztatottság bővüljön. Nem tartható ugyanis hosszabb távon a gazdaságilag nem aktívak ilyen magas aránya a munkaképes korú népességen belül, és ezt nem képes kompenzálni a szociális segélyek, járadékok, illetve a családi pótlék összegének szinte erőn felüli növelése sem, bár nem vitatott, hogy ezek fontos eszközök a családok anyagi gondjainak mérséklésében.
A kormányzati gazdaságpolitika az exportképes vállalkozások versenyképességének a javítására összpontosít, ami szükséges, de foglalkoztatási szempontból elégtelen lépés. Viszonylag kevés munkahely-bővítési lehetőséget teremt, és ráadásul nem jelent megoldást az alulképzett, tartósan munkanélküliek, de a tapasztalatlan és szakképzetlen pályakezdők jó részének sem.
Szükség van tehát a munkaerőpiac bővítésére olyan nonprofit szervezetek létrejöttének támogatásával, amelyek a munkaerőpiac hátrányos helyzetű csoportjait bevonnák a szervezett munka világába, és nemcsak átmeneti időre, ezt hangsúlyoznám. Erre különösen a kistelepüléseken lenne nagy szükség. Ezt a megoldást szorgalmazza ma már jó néhány elméleti és gyakorlati szakember, jómagam is, de hangsúlyoznám azt is: nem vagyunk még elegen.
A munkahelyteremtésnek ez a módja oly módon segítene a családokon, hogy bővülne a keresők száma, másrészt ezek a helyi foglalkoztatási kezdeményezések olyan szolgáltatások, hasznos tevékenységek ellátására irányulnának, amelyeket a különböző jövedelmű családok eltérő mértékben ugyan, de igényelnének. Fontos szempont lenne azonban az alacsony ár, hogy ezek a szolgáltatások minél több család által megfizethetők legyenek. Ez persze különféle kedvezmények nyújtását feltételezi, például adó- és tb-járulék csökkentését, vagy lehetne más megoldásokat is sorolni, de a működés megvalósításához állami segítség is szükségeltetne. A ráfordítások viszont garantáltan megtérülnének.
A fő rendező elv: a munkanélküliség helyett a foglalkoztatást kell támogatni, és fő forrása lehetne a munkanélküliek passzív ellátásának és a szociális ellátásnak egy része. Hogy milyen tevékenységekről van szó, az attól függ, milyen egy adott terület szolgáltatási struktúrája, mi jellemzi a lakosság életmódját, szükségleteit: például személyi szolgáltatások terén otthoni segítség idős, beteg és fogyatékos embereknek; háztartási alkalmazotti munkák, gyermekfelügyelet, korrepetálás, gyermekek, idős emberek, fogyatékosok kísérése, lakóházak őrzése, gondozása, bevásárlás, ebédszállítás vagy a környezet gondozása, hulladékgyűjtés, környezetvédelem és még sorolhatnám. Mindnyájunknak ismerősek ezek a feladatok, ennek ellenére nem sikerült eleget lépnünk e téren. Ezek a szolgáltatások egyfelől jobb életfeltételeket kínálnának a családoknak, természetesen az egyedülállóknak is, másfelől bővítenék a helybeli foglalkoztatási lehetőségeket, éppen azok számára, akiket a versenyszféra akkor sem fog igényelni, ha erőteljesebb lesz a gazdasági fellendülés.
Ebbe az irányba teszünk most kezdeti lépéseket - ezt örömmel lehet nyugtázni - a közhasznú szervezetekről szóló törvény elfogadásával vagy a foglalkoztatási törvény most következő módosításával. De ezek még nem elégségesek. Széles körű, összehangolt tevékenységsorozatra van szükség, és elsődlegesen szemléletváltásra.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
