JAUERNIK ISTVÁN
JAUERNIK ISTVÁN
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzatok életében nagy jelentőségű, a finanszírozás szempontjából pedig, nyugodtan mondhatjuk, kiemelt jelentőségű törvényjavaslat fekszik a Ház előtt.
Igaz ez, mert a cél- és címzett támogatási rendszer bevezetése óta - melyről hallhattuk, hogy 1991-ben került rá sor - mintegy 170 milliárd forint az, amely az önkormányzatokhoz került támogatás formájában. Reményeink szerint ez az összeg '98-ban tovább növekszik, a költségvetési javaslat szerint 43 milliárd forinttal. Ez a 170 milliárdos összeg lehetővé tette azt, hogy az önkormányzatok több mint 400 milliárd forintos beruházást valósítottak meg az elmúlt hat évben.
(16.40)
Úgy gondolom, hogy ez egy óriási szám, és egy rendkívüli mértékű fejlesztést tett lehetővé, amely szolgálta azt, hogy az önkormányzatok el tudják látni a kötelező feladataikat, és ezen feladatukat egyre színvonalasabban láthassák el.
Igaz ez a kiemelt jelentőség azért is, mert ez a támogatási forma az, ahol az önkormányzatok a legnagyobb összegű támogatást tudják megpályázni. Ezek a támogatási összegek - még akkor is, ha esetenként több évre elhúzódóan, de - több milliárd forintot elérhetnek. Így volt ez az 1997. évi induló beruházásoknál is, ahol több két-három milliárd forintos összeg szerepelt a pályázatok között.
Tisztelt Ház! A támogatás feltételeit és az elszámolás módját szabályozó '92. évi LXXXIX. törvény módosítása már nagyon időszerű volt. Nagyon időszerű volt akkor is, ha abban többségében egyetértés van, hogy idáig ez a törvény jól szolgálta a kitűzött célokat, megfelelt azoknak az elvárásoknak, amelyeket a parlament a törvény elfogadásakor megfogalmazott. De mint ahogy tapasztalatainkból tudjuk, a gyakorlati alkalmazás során több gond, probléma merült föl. Ilyen jelzések érkeztek az önkormányzatok részéről, az önkormányzati bizottsághoz is több jelzés érkezett, de úgy gondolom, több képviselőtársamat is keresték meg önkormányzatok a cél- és címzett támogatással kapcsolatos problémáik miatt. Erről legutóbb a '96. évi zárszámadási törvény során is többször szóltunk, és mivel ez a törvény is most van tárgyalás alatt, úgy gondolom, hogy még kell is szólnunk a fölmerült gondok, problémák megoldásáról.
Úgy gondolom, legjelentősebben az Állami Számvevőszék szorgalmazta ezen gondok, problémák megoldását, így a törvény módosítását is. A Számvevőszék ellenőrzése során nagyon sokszor találkozott szembe azzal a problémával, hogy a törvény egy kicsit bonyolult, nem minden kérdéskört szabályoz pontosan, több fogalom nem ugyanaz e törvény értelmezésében, mint más szakági törvények szerint. Mindez azt igényli, hogy minél gyorsabban módosítsuk ezt a törvényt, és tegyük a továbbiakban is alkalmassá arra, hogy az eredetileg kitűzött célokat meg tudja valósítani.
Mik azok a konkrét dolgok, amelyek indokolttá teszik a módosítást? Úgy gondolom, két fő kérdést kell kiemelni. Egyrészt az időközben bekövetkező változásokat, másrészt pedig a gyakorlati tapasztalatok során szerzett olyan információkat, amelyeket be lehet építeni a törvény során és amellyel jobbítani lehet a törvényt.
Az elsőről: milyen változások is érintették ezt a támogatási rendszert? Volt róla szó, de úgy gondolom, hogy még egyszer nyugodtan el lehet mondani, mert nagyon fontos, hogy a Magyar Államkincstár létrehozása lényegében megváltoztatta a támogatási rendszer előírásait. Az utalványozási rendről volt szó és azokról az elszámolási dokumentációs dolgokról, amelyeket az Államkincstár létrehozása előtt az Állami Fejlesztési Intézet végzett. Ennek kapcsán is szólni kell arról, hogy nagyon jelentős megtakarításokat hozott az államkincstár létrehozása, úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó lépés volt, most pedig az a feladatunk, hogy ezeket a változásokat vezessük át ezen a törvényen is. Úgy gondolom, ebben nincs vita, egyetértés van közöttünk.
A másik ilyen változás, amely az elmúlt időszakban bekövetkezett, a közbeszerezési törvény hatálybalépése. Hiszem, hogy ebben is minden képviselő egyetért, hogy nagyon fontos törvény volt a közbeszerzési törvény. Ezek a beruházások mind a közbeszerzési törvény hatálya alá tartoznak, és az állami pénzek hatékony, ellenőrizhető felhasználását szolgálja a közbeszerzés. De ezzel együtt tudomásul kell venni, hogy ez időigényes. Tehát a törvényben azokat a változásokat végre kell hajtani, amelyek biztosítják, hogy be lehessen tartani a közbeszerzési törvényt is, és ugyanakkor a címzett és céltámogatásokról szóló törvény is maradéktalanul betartható legyen úgy, hogy eközben a beruházás, a kitűzött cél megvalósulhasson és ne szenvedjen csorbát.
A harmadik ilyen változás a megyei területfejlesztési tanácsok megalakulása és működése. Nem törvényszerű, hogy ez bekapcsolódjon a címzett és céltámogatási rendszerbe, de ugyanakkor jó lehetőséget nyújt arra, hogy a fölmerült gondok, problémák megoldásában előrelépjünk. Akkor, amikor el kell mondani, hogy nem törvényszerű, hogy ez bekerüljön a törvénybe, ugyanakkor meggyőződésem, ez egy jó alkalom arra, hogy ennek a rendszernek a működését a területfejlesztési tanácsok bekapcsolása elősegíti.
Néhány, a gyakorlati tapasztalat során fölmerült gondról szólva: Nagyon hosszú és kicsit bonyolult a támogatási rendszer döntési mechanizmusa. Kétlépcsős - az előző év április 14-én például a címzett támogatási rendszerben már be kellett adni az önkormányzatoknak a pályázatukat, azt a pályázatot, amiből lehet, hogy majd a következő év vége felé kezdődött meg a beruházás. Ezen mindenképpen változtatni kell, az élet nagyon felgyorsult, az önkormányzatok sincsenek abban a helyzetben, hogy hosszú ideig érlelgessék a már megszületett döntés után a különböző elképzeléseiket, változataikat. Tehát rövidíteni kell a döntést, ha az önkormányzat felkészült, megfelel a feltételeknek, akkor minél gyorsabban meg kell hoznia a döntést a támogatás odaítéléséről.
Komoly gond volt ez időszakig, hogy a kistelepüléseken - ahol tényleg egy 5-10-20 milliós beruházás is óriási jelentőségű - a támogatás nem mérhető általában ezekkel a támogatási formákkal. Nagyobb városoknál egy 5-10 milliós beruházás nem probléma. Annál a kistelepülésnél, ahol az egész éves költségvetés 20-30 millió forint, ez egy nagyon nagy dolog. Úgy gondolom, a kistelepülések érdekeit szolgálja az, hogy a 200 millió alatti döntések lekerülnek a területfejlesztési tanácsokhoz.
Gondot okozott többször a lemondások kérdése is. Erről már volt szó, és úgy gondolom, nagyon fontos, hogy törvény által szabályozott formában kerüljön sor a lemondásokkal felszabaduló pénzeknek újból e rendszerbe történő visszahozására. Az elmúlt évek gyakorlata, hogy különféle törvényekben, a költségvetési törvényben, hol így, hol úgy szabályoztuk; úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a rendszerben benne maradjon, ugyanazokat a célokat szolgálják továbbra is ezek a pénzek, amelyek lemondás során fölszabadulnak. A javaslat ezt a problémát megoldja.
Véleményem szerint a törvényjavaslat jó, jó megoldást tartalmaz a fölmerült problémákra. Persze azt tudnunk kell, hogy ezután is a gyakorlat biztosan föl fog vetni majd problémákat, biztosan lesznek olyan gondok, amelyekre ma még nem tudunk választ adni, de úgy gondolom, ma csak azokat a kérdéseket lehet szabályozni a törvényben, amelyek ismertek előttünk.
Az időm letelik, ezért nem tudok arra kitérni, de majd még megkeresem a lehetőséget, hogy azzal kapcsolatban is elmondjam a véleményemet, ami a 200 millió összköltségű címzett támogatások döntési szintjét határozza meg a területfejlesztési tanácsoknál, amiben - Szentkuti képviselő úr is elmondta - a bizottságban nagy vita volt. Én azt támogatom, ami a javaslatban szerepel, mert meggyőződésem, hogy az egy jó megoldás lesz.
Köszönöm szépen. (Taps.)
