VEÉR MIKLÓS
VEÉR MIKLÓS
VEÉR MIKLÓS (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Ígérem, hogy igyekszem tömören összehozni azokat a gondolatokat, amelyeket el szándékoztam mondani. Itt főképpen az 1998. évi költségvetéshez kapcsolódóan a Munkaerő-piaci Alap Foglalkoztatási Alap-részéhez kívánok hozzászólni nemcsak a választókörzetem, és nem is csak Zala megye, hanem az országos tendenciák figyelembevételével.
A teljesség igénye nélkül szeretném igazolni, hogy mennyire szükséges az az alaprész, amely kedvező hátteret biztosíthat arra, hogy a foglalkoztatáspolitika aktív eszközrendszere révén a gazdaságilag aktív korú, munkaképes embereket segély helyett munkához, aktív tevékenységhez juttassuk. Örvendetes tény, hogy a számítások szerint 1997-ben a végéhez közelednek azok a társadalmi, gazdasági átalakulást kísérő folyamatok, amelyek a munkaerőpiac kedvezőtlen változásait előidézték.
Ennek köszönhetően az utóbbi években a gazdaság stabilizálódásával és élénkülésével összefüggésben a munkaaerő-piaci folyamatok is megváltoztak. Ennek egyik legfőbb és legfontosabb jele, hogy 1996-97. években lelassult, majd megállt a foglalkoztatás csökkenésének immár közel évtizedes folyamata. A munkaerőpiac globális gondjainak enyhülésével egyidejűleg azonban a munkaerő-piaci folyamatokat illetően új szerkezeti, területi és minőségi kihívásokkal kell szembenéznünk. Míg a magyar foglalkoztatáspolitika fő feladata a rendszerváltástól kezdődően elsősorban az volt, hogy részint kezelje, részint pedig finanszírozza a foglalkoztatottság csökkenéséből, a növekvő munkanélküliségből adódó különféle társadalmi-gazdasági problémákat, addig a legutóbbi évektől kezdődően a helyzet e tekintetben lényegesen megváltozott. Ezért a foglalkoztatáspolitika fókuszába a gazdasági élénkülést szolgáló foglalkoztatáspolitikai eszközök kerültek, amelyek alkalmasak arra, hogy kövessék a területi eltéréseket, segítsék a munkaerő strukturális alkalmazkodását, és a munkaerő-kínálat közelítését az élénkülő piacgazdaság munkaerőigényeihez.
Egyes térségekben, új fejlesztések eredményeként - például Budapesten, Győr-Moson-Sopron, Fejér, Pest, Veszprém megyékben - már strukturális és minőségi munkaerőhiány is tapasztalható. Még a legmagasabb munkanélküliségi rátájú megyékben - Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád megyékben - gyakran a képzettebb munkanélküliek számára sem biztosítható a tartós foglalkoztatás. Ezért kedvezőbb adottságú megyékben a munkaerő-piaci képzés és átképzés eszköze került előtérbe, a foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű megyékben pedig még változatlanul a közhasznú foglalkoztatás eszközével lehetett oldani a munkaerő-piaci feszültségeket.
Ez utóbbi területeken még látványos eredményeket hoztak a költségvetésből támogatott közmunka-programok is. 1996-ban az előbb említett foglalkoztatási programok országosan több mint 161 ezer fő számára biztosítottak tartós vagy rövidebb idejű munkalehetőséget. Ez az 1995. évinek mintegy kétszerese.
A közmunka és közhasznú foglalkoztatás támogatásának köszönhetően az előző évhez képest csökkent a jövedelempótló támogatásban részesülők aránya, és jelentős előrelépésnek tudható az is, hogy 1997-től kezdődően a rendkívüli szociális segélyben részesülők is bevonhatók a különböző közmunkaprogramokba. 1998-ban változatlanul kiemelt területként jelenik meg a közmunka és a közhasznú foglakoztatás támogatása.
A strukturális és minőségi munkaerőhiányt elsősorban a felnőtt munkavállalók, illetve a munkanélküliek esetében a munkaerő-piaci képzés rendszere hivatott áthidalni. A regionális átképző intézmények hálózatában az elmúlt időszakban évente mintegy 100 ezer fő átképzésére került sor, ami esélyt teremtett a munkavállalók újbóli elhelyezkedésére. A munkaerő-piaci átképzésnek hosszú távon is szerepe van a kereslet és a kínálat konjunkturális ingadozásainak kiegyenlítésében.
A felnőttképzés korrekciós funkciójának tartós fennmaradása mellett jelentős nemzetgazdasági megtakarítást eredményezhet - eredményezhetne -, ha az iskolából kikerülő fiatalok már korszerű, az európai színvonalhoz igazodó képzettséggel rendelkeznének, amelyet a korszerű oktatási és szakképzési rendszernek kell biztosítani. Fokozott figyelmet igényel az is, hogy a most még munkát nem találó fiatalok megőrizzék, illetve fejlesszék ismereteiket, hogy alkalmasak legyenek a viszonylag gyorsan modernizálódó gazdaságba való bekapcsolódásra. Az ezzel kapcsolatos halaszthatatlan befektetések a jövőben a gazdaság nagyobb eredményességében térülnek meg.
Jelentős előrelépésnek tartom, hogy 1997-től bővül az aktív foglalkoztatáspolitikai eszköztár és az ennek keretében nyújtható támogatások köre. Ettől az évtől támogatható az önfoglalkoztatóvá válás, amely iránt rendkívül nagy az érdeklődés, ennek igazolható adatai is kimutathatók.
Előrelépés az is, hogy a megyei decentralizált keretekből is nyújtható segítség a munkahelyek megőrzéséhez átvállalhatók a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok és sor kerülhet jelentős munkahelybővítéssel járó korszerű beruházások támogatására is.
Ezeknek az új eszközöknek a jelentősége nem igénybevételük nagyságában van - hiszen a támogatások körében változatlanul a már alkalmazott támogatások elsősorban a közmunkára, a közhasznú munkára, ezt követően pedig a bértámogatásra és a képzésre fordított összegek súlya a meghatározó -, hanem abban, hogy lehetőséget adnak a gazdasági élénkülés ösztönzésére és az élénkülés követésére. Az általam említett új eszközök - éppen ezért hatásukat akkor tudják a lehető legjobban kifejteni, ha kapcsolódhatnak más ágazati vagy térségi programokhoz, pályázatokhoz. Bízunk abban, hogy a gazdasági növekedéssel párhuzamosan jelentőségük feltétlenül fokozódni fog.
(21.20)
Tovább folytatódik a pályakezdő munkanélküliek elhelyezkedését támogató központi program. A tapasztalatok, a jelentkező fiatalok számának és részükre bejelentett üres álláshelyek mennyiségének növekedése azt jelzik, hogy a gazdaság megélénkülésével indokolt lehet az eddigieknél is fokozottabb figyelmet fordítani a fiatalok foglalkoztatásának támogatására. Már az idei évben megkezdődött a tartósan munkanélküliek helyzetének javítását szolgáló átfogó szolgáltatási-támogatási rendszer kidolgozása és megvalósítása - amely segíti a tartósan munkanélküliek számának mérséklését -, amelynek keretében differenciált intézkedések javítják az e körbe tartozó munkanélküliek munkaerő-piaci esélyeit. A tartósan munkanélküliekkel kapcsolatos tennivalók a regionális munkaerőpiacok eltéréseire figyelemmel kerülnek kidolgozásra. E körön belül a program igyekszik kiemelten kezelni a cigány etnikumhoz tartozók foglalkoztatásának elősegítését, a jelenlegi és a várható élethelyzetük javítását.
Végezetül összegzésként említem: úgy érzem, hogy a foglalkoztatási alaprész összegének jóváhagyásával bízhatunk abban, hogy a munkaerő-kereslet következő időszakban várható növekedése feltehetően tágabb mozgásteret és nagyobb késztetést jelent az aktív foglalkoztatási eszközök szerepének és súlyának növelésére, amelyre a segélyek és járadékok arányának csökkentése is lehetőséget teremt. Az aktív eszközök ilyen körülmények között nagy valószínűséggel hatékonyabban alkalmazhatók a strukturális, a térségi és a minőségi gondok csökkentésében és ezek révén a gazdasági növekedés feltételeinek további javításában.
Igazán köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
