AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mint ahogyan Avarkeszi államtitkár úr expozéjában ismertette, az egyház-finanszírozás alakításánál középtávú cél, hogy a hívek közvetlen és közvetett módon maguk gondoskodjanak egyházuk fenntartásáról, és ennek alapvető forrása a személyi jövedelemadó meghatározott részének felajánlása, illetve az egyházak által nyújtott szolgáltatások igénybevétele legyen.
A kívánatos állapot kialakulásáig tartó átmeneti időre ugyanakkor biztosítani indokolt az állami támogatást, ezt azonban mindinkább a politikai szándékoktól és mérlegelésektől független automatizmusuk révén szükséges megvalósítani. E törekvéseknek megfelelően alakult ki a finanszírozási rendszer reformjára vonatkozó elgondolás, amit a benyújtott, az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat tartalmaz.
Természetesen a törvényjavaslat a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék megállapodásában foglaltakkal összhangban van. A kormány ugyanakkor magától értetődően azon az állásponton van, hogy a finanszírozási rendszert nemcsak a katolikus, hanem valamennyi egyházra vonatkozóan új törvényi alapokra kell helyezni.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat kidolgozásánál figyelemmel voltunk a nemzetközi gyakorlatra is. Az Európai Unió országaiban e tekintetben elég vegyes a kép, több egyházfinanszírozási modell létezik. Vannak országok, így például Belgium, ahol az egyházak tevékenységének pénzügyi alapjait az állam biztosítja. Görögországban az állam az ortodox egyház papjainak fizetéséről és nyugdíjáról gondoskodik. Más országokban az állam közvetlenül nem folyósít az egyháznak támogatást, de megteremti annak jogi feltételét, hogy az egyházak az állampolgároktól adót szedhessenek. Így például Németországban a polgár fizetéséből az általa megjelölt felekezet számára az adóhivatal automatikusan levonja az illető jövedelemadójának bizonyos százalékát. Spanyolországban és Olaszországban az adófizetők személyi jövedelemadójuk meghatározott ezrelékét ajánlják fel, de az olasz állampolgárok ezt az összeget jótékony célú állami alapnak is adhatják. Ausztriában pedig az elismert egyházak, illetve hitközségek tagjai előző évi jövedelmük mintegy másfél százalékát fizetik egyházi hozzájárulásként, és egyes egyházak kártérítést is kapnak a nácik által elvett javaikért. Angliában az anglikán egyház, bár államegyháznak minősül, közvetlenül szintén nem részesül a költségvetési támogatásban, de sajátos angol formaként a polgár szerződéses formában adhat támogatást, ajándékozhat pénzt az egyháznak vagy más jogosult közhasznú intézménynek, amelyhez az állam évente változó arányban a maga részét hozzáteszi.
(8.20)
Sajátos a franciaországi helyzet az állam és az egyházak szétválasztásának történeti értelmezéséből adódóan. A francia egyházak ugyanis nem kapnak pénzügyi támogatást az államtól, de létrehozhatnak alapítványokat a vallási élet pénzügyi alapjainak megteremtéséhez. A templomok, zsinagógák itt az önkormányzatok tulajdonát képezik, így fenntartásukról is ők gondoskodnak, ideértve a világhírű gótikus katedrálisokat is.
Az előterjesztett magyar egyház-finanszírozási javaslatban egyik említett modell sem jelenik meg tisztán, de a hazai sajátosságokra tekintettel összességében egy, az európai megoldásokkal rokon koncepciót alakítottunk ki. A már említett középtávú céloknak megfelelően a finanszírozási rendszer javasolt korszerűsítésének alapelve, hogy az egyedi adottságokat tükrözve a finanszírozás lehetőség szerint mentesül a sajátos politikai szándékokat követő költségvetési alkutól oly módon, hogy alapvetően az adófizetők akaratnyilvánítására épít, és az átmenet időszakában is jól meghatározott automatizmusokat érvényesít, a közcélú tevékenység támogatásainál pedig az eddigieknél jobban érvényesül a szektorsemlegesség, illetve a szolgáltatások igénybevételére vonatkozó állampolgári akaratnyilvánítás tiszteletben tartásának elve.
A törvényjavaslat szerint az új finanszírozási konstrukció fő elemei az egyházak által ellátott közszolgálati és hitéleti funkciókhoz kapcsolódnak. Az egyházi közszolgálati tevékenységet végző közoktatási, szociális és egészségügyi ellátást nyújtó intézmények a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény előírásainak megfelelően normatív módon meghatározott, a hasonló állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatásra jogosultak.
Az állam feladatellátási kötelezettsége, hogy a vallásilag elkötelezett intézményeket olyan arányban támogassa, amilyen mértékben ezek az intézmények állami, önkormányzati feladatokat vállalnak át. Ezt az arányt más megközelítésben az fejezi ki, hogy az állampolgárok milyen mértékben veszik igénybe ezen intézmények szolgáltatásait, vagyis milyen arányban tehermentesítik a hasonló funkciójú állami, önkormányzati intézményeket. A közszolgálati tevékenységet végző egyházi intézmények összességében megkapják ugyanazt a támogatást, amelyet az önkormányzati intézmények azonos tevékenységük után átlagosan kapnak. Az önkormányzatok támogatását, mint ismeretes, részben az adott célra megállapított normatíva, részben pedig az önkormányzatok más bevételei, így különösen az szja-ból való részesedés finanszírozza.
Az azonos helyzet kialakítása érdekében a törvényjavaslat előírja a kiegészítő támogatás számításának módszerét. A kiegészítő támogatás összegének számításához évente az önkormányzatok adott ágazati működési kiadásainak és felújítási költségeinek összegét kell csökkenteni az intézményi saját bevételekkel, továbbá a közoktatásra központosított előirányzatból adott olyan külön támogatással, amelyhez pályázat útján az önkormányzati és egyházi fenntartó, illetve intézményei egyaránt hozzájuthatnak. Az így megállapított összegből meghatározható a normatív, illetve a nem normatív támogatás aránya az összes támogatáson belül, és ebből adódik a kiegészítő támogatás összege. Ez a támogatás az adott megye, főváros közoktatás-fejlesztési tervében szereplő egyházi iskolák tanulói után számítandó, amelyet az adott évben várható átlaglétszám figyelembevételével kell megtervezni. Ha az önkormányzat által tervezett és a tényleges adatok között eltérés van, akkor azt az illetékes egyházi fenntartóval történő egyeztetés során kell rendezni.
E támogatási rendszer megvalósulása esetén okafogyottá válnak, és megszűnnek az állammal vagy az önkormányzatokkal kötött közoktatási megállapodások, illetve a más, hasonló tartalmú szerződések eddigi pénzügyi kötelezettségvállalásai.
A felsőoktatásban a világi és a hitéleti kérdés támogatását illetően ugyanazok a formák és normatívák érvényesülnek, mint az állami intézményekben. Az állami finanszírozású világi képzésre felvett hallgatók után az állami intézményekével azonos képzési normatíva, hallgatói juttatás, valamint a felsőoktatási törvényben biztosított további támogatások járnak. A pályázat alapján elosztásra kerülő központosított felsőoktatási előirányzatok esetében az egyházi és az állami fenntartású intézmények pályázatainak elbírálása azonos módon történik. A felsőoktatási intézmények és kollégiumok a működtetéshez a képzési normatíva legalább felének megfelelő összegű támogatást kapnak.
A hitélettel összefüggő képzést nyújtó egyházi felsőoktatási intézményeknél a finanszírozás azzal a sajátossággal érvényesül, hogy a támogatás nagyságának megállapításához egyetemi szintű képzés esetén a bölcsészkarokon, főiskolai képzés esetén a tanárképző főiskolák humán szakán nyújtott támogatás a mérvadó. Az egyházi fenntartású felsőoktatási intézményekben az államilag finanszírozott hallgatók számának aránya évfolyamonként az összes, államilag finanszírozott hallgatói létszámon belül nem lehet kisebb, mint a '97. évi első évfolyamon.
A javaslat szerint az állam és az egyház szétválasztásának, valamint az állampolgári szabadság és önrendelkezés alkotmányos elvéből kiindulva a Magyarországon működő egyházak az adófizető állampolgárok értékválasztása és akaratnyilvánítása révén önálló jövedelemre jogosultak. A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló módosító törvényjavaslat szétválasztja a civil szférát és az egyházakat oly módon, hogy mindegyik külön-külön 1-1 százalékkal kedvezményezhető. A Magyarországon törvényesen bejegyzett egyházak esetében ez azt jelenti, hogy az újszerű rendelkezési lehetőség része az egyház függetlenségéhez szükséges anyagi alapok megteremtésének. Ennek keretében az egyházak az adófizetők befolyásmentes és titkos akaratnyilvánítása alapján önálló jövedelemhez jutnak.
Az olaszországi megoldáshoz hasonlóan - tiszteletben tartva a nem vallásos állampolgárok jogait is - azok az adófizető magánszemélyek, akik nem kívánnak valamely egyházat támogatni, erről a külön 1 százalékról egy, az Országgyűlés által a költségvetési törvényben meghatározott elkülönített állami cél javára rendelkezhetnek.
Figyelembe véve, hogy a támogató állampolgári magatartás kialakulásához és az egyházak új finanszírozási rendre történő felkészüléséhez megfelelő időre van szükség, átmeneti szabályokat és garanciákat kell alkalmazni. Ennek megfelelően a következő négy évre a rendelkező nyilatkozat éve szerinti költségvetési törvényben meghatározott progresszív személyi jövedelemadó 1 százalékának az 50 százalékáig az állam, az egyházak összességére nézve az adófizetők felajánlása szerinti arányokban garanciát vállal. Emellett az állam vállalja azt is, hogy az egyes egyházak szja-részesedése egyházanként meghatározott, mégpedig az 1998-as költségvetési törvényben szereplő támogatási összegnél alacsonyabb nem lehet.
Az átmeneti, 1998-as évben az egyes egyházakat megillető személyi jövedelemadó-részesedés a '98. évi költségvetési törvényjavaslatban a hozzájárulás az egyházi alapintézmények működéséhez, felújításához és beruházásaihoz előirányzat-csoport egyházankénti előirányzatai helyettesítik, és az említett garancia szerint legalább ezeket az összegeket '99-től kezdve négy egymást követő éven keresztül az egyes egyházaknak meg kell kapniuk.
Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kormány a Szentszékkel kötött megállapodásban vállalta, hogy 2001-ben megvizsgálja a garancia esetleges részbeni meghosszabbításának indokoltságát. Ez a vállalás nyilvánvalóan valamennyi egyházat érintő felülvizsgálatot jelent.
Az 1994. évi XXXII. törvény előírásai alapján folytatódik a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése. Fontos társadalmi érdek a törvény kettős céljának érvényesülése egyrészt az egyházakat ért súlyos jogsértések részbeni orvoslása, másrészt az egyházak törvények által megszabott tevékenységéhez szükséges tárgyi feltételek biztosítása.
A törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy az egyház által igényelt ingatlan helyett a vele történt megállapodás alapján pénzbeli kártalanítás legyen adható. A pénzbeli kártalanítás a törvényjavaslat szerint járadék forrásává alakítható át. Ennek a járadéknak a mértéke 1998 és 2001 évek között 4,5 százalék, a 2001. évtől 5 százalék. Ez a mérték igazodik a hosszú távú devizabefektetések várható hozamához azzal, hogy a mértéket évente a forint devizakosárban mért átlagos leértékelésének ütemével valorizálni kell. Ha az adott egyház a pénzbeli kártalanítást járadékká kívánja átalakítani - ahogy erről a Katolikus Egyház már nyilatkozott -, úgy arról külön konkrét megállapodást kell kötnie az arra felhatalmazott állami szervvel.
A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló '91. évi XXXII. törvény hatálya alá tartozó és visszaigényelt ingatlanokat tehát az egyház - ha így kívánja - két csoportra oszthatja. Az egyik csoportban a rendezés továbbra is az említett törvény szabályai szerint történik, a másik csoportba kerülő ingatlanok pedig a járadék alapját képezik. E törvény módosításával a kormány nem 10 éves időszakra - tehát 2001-ig -, hanem a 2011-ig terjedő időre évenkénti egyenletes értékarányos ütemezésben hagyja jóvá az egyháznak tulajdonba átadásra kerülő ingatlanok jegyzékét.
(8.30)
Ezzel a végrehajtás teljes időszaka 20 évre nő.
Az egyházak kulturális öröksége, ezen belül az egyházi levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban és más gyűjteményekben őrzött értékek és dokumentumok a magyar kulturális örökség egészének fontos részét képezik. Szükséges, hogy az egyházak és az állam együttműködjenek az értékek megőrzésében, gyarapításában és közhasználatának biztosításában. Ezért az állam részt vállal a vallási kulturális örökség, az egyházi műemlékek megőrzésében, rekonstrukciójában és az egyházi közgyűjtemények működésének támogatásában.
Az új finanszírozási rendtől eltérő eddigi költségvetési támogatási jogcímek értelemszerűen megszűnnek. Ennek megfelelően 1998-tól megszűnik a nem műemléki rekonstrukciókra, a hitoktatók díjazására, valamint a nyugdíjakra és járulékfizetésre eddig nyújtott külön költségvetési támogatás. Ezekre a jövőben az új finanszírozási források nyújtanak fedezetet.
Tisztelt Országgyűlés! Az 1998. évi költségvetési törvényjavaslat már konkrétan tartalmazza az egyházak támogatására szolgáló egyes előirányzatokat. Az egyházak közoktatási és szociális tevékenységének támogatása a Művelődés és Közoktatási Minisztérium, valamint a Népjóléti Minisztérium költségvetésében került megtervezésre. Ezen belül a normatív támogatások folyamatosan és dinamikusan növekednek, részben az ellátást igénybe vevők számának, részben a normatívák összegének emelkedéséből adódóan.
A kiegészítő támogatás konkrét aránya a jövő évi költségvetési törvényjavaslat szerint a közoktatásban az átlagnormatíva 60 százaléka, a szociális ellátásnál 29 százaléka. Ezek az összegek a költségvetésben az előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül teljesülő kiadások közé tartoznak, tehát a mutatószámok tervezetten felüli növekedése, illetve az ellátást igénybe vevők számának tervezettet meghaladó növekedése esetén az előirányzott összegek automatikusan túlléphetők.
Az egyházi felsőoktatásban a hallgatók pénzbeli támogatási normatívája az állami intézmények hallgatóival azonosan, az 1997. évi 65 ezer forintról 70 ezer forintra nő. Ezenkívül az MKM költségvetésében külön került megtervezésre az egyházi felsőoktatás világi képzési többlete és külön a hitéleti képzés.
A központi költségvetésben a hitéleti támogatáson belül az egyházi alapintézmények működéséhez, felújításához és beruházásaihoz nyújtott hozzájárulás a miniszterelnökség fejezet költségvetésében szerepel, az egyházankénti részletezést a költségvetési törvényjavaslat 18. számú melléklete tartalmazza. Ugyanebben a mellékletben szerepel az egyházi műemlékek rekonstrukciójára szolgáló támogatás, egyházankénti bontásban. A konkrét rekonstrukciós célok meghatározására az egyházakkal történt előzetes egyeztetés alapján a kormány kap felhatalmazást.
A járadékfizetés előirányzata ugyancsak a miniszterelnökség költségvetésében szerepel, és jellegénél fogva ezt az összeget is indokolt az úgynevezett automatikusan túlléphető előirányzatok közé sorolni.
Az egyházi közgyűjtemények támogatására szolgáló összeget az MKM költségvetése tartalmazza, felosztására az egyházakkal történt előzetes egyeztetés után a művelődési és közoktatási miniszter kapna felhatalmazást.
Összességében: az egyházi támogatás az 1997. évi 15,3 milliárd forintról 22,6 milliárd forintra, 48 százalékkal nő. Ezen belül a humán szolgáltatások, ennek keretében a köz- és felsőoktatás, valamint a szociális ellátás támogatása részben az e szolgáltatások igénybe vevők számának emelkedése miatt 9,3 milliárd forintról 14,6 milliárd forintra, 57 százalékkal emelkedik. A hitéleti célokat az új rendszerben 8 milliárd forint szolgálja az 1997. évi 6 milliárd forinttal szemben, ami 33 százalékos emelkedést jelent. A folyó kiadások ilyen növekedése mellett viszont az egyházi tulajdonrendezéssel kapcsolatos jövőbeni terhek kezelhető mértékűvé válnak. Az említett összes támogatási összegen felül 1998-ban az ez évivel megegyező nagyságú, 4 milliárd forint az egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatos kiadásokra szolgál a miniszterelnökség fejezet költségvetésében.
Az alapvető elvi aggályokon kívül az egyházak finanszírozási lehetőségeinek '98-ra javasolt jelentős bővítése sem teszi lehetővé, hogy további feladatok külön költségvetési finanszírozását vállaljuk fel. Itt szeretném világossá tenni: nem tudjuk elfogadni a hitoktatók külön támogatásának fenntartására vonatkozó legújabb egyházi igényeket; erre a feladatra a finanszírozás bemutatott új csatornái hivatottak fedezetet adni. Megjegyzem: ez az álláspont nem ellentétes az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodásban foglaltakkal sem.
Tisztelt Országgyűlés! Tavaly került elfogadásra a személyi jövedelemadó 1 százalékára vonatkozó állampolgári rendelkezés intézménye. A törvényjavaslat a hatályos szabályozást két, egymástól különböző célzattal kívánja módosítani. Az egyik ok az egyházi finanszírozás rendjének említett, újabb 1 százalékot beiktató átalakítása, a másik a már működő egy százalékos jogintézmény működési tapasztalatainak hasznosítása, kisebb eljárásjogi korrekciók beépítése.
Az egyház-finanszírozási törvényből fakadó változtatásokkal a korábbiakban már foglalkoztam. Az elmondottakhoz annyit tennék hozzá, hogy a törvényjavaslat szerint a nyilatkozatok feldolgozásának egyszerűsítése érdekében a rendelkező nyilatkozatra igényt tartó egyházak részére néhány jegyből álló, úgynevezett technikai számot ad az APEH. Igénybejelentés nélkül, azaz hivatalból kap technikai számot a költségvetési törvényben meghatározott állami cél.
A törvényjavaslat szerint az adófizetők a kétszer 1 százalékról első ízben 1997. évi jövedelmük után, '98-ban benyújtandó adóbevallásukban, illetőleg az azt helyettesítő munkáltatói elszámolás során rendelkeznek, jövő tavasszal. Az ezzel összefüggő adóhatósági adatfeldolgozás garanciális elemei változatlanul érvényesülnek. A civil szférára vonatkozó átutalási időpontok nem módosulnak, tehát az alapítványok, egyesületek és más ehhez hasonló kedvezményezettek '98-ban is október végén kapják kézhez az őket megillető összegeket. Ettől eltérően az egyházak részére az APEH a rendelkezés évét követő év januárjában, azaz első ízben '99. január hó folyamán utalja át a rendelkezések szerinti összeget, és a már említett állami cél javára felajánlott összeg is ezen időponttól kerül átvezetésre. Ez az elcsúsztatott átutalás mindenekelőtt a rögzített, jelentős mértékű költségvetési támogatási garanciák, illetve a gazdálkodáshoz szükséges kellő előrelátás igénye miatt indokolt.
Befejezésül engedjék meg, hogy az arányok érzékeltetése céljából néhány további számot említsek. Az egy százalékos törvény potenciálisan mintegy 4,5 millió adózót érint, az 1997. évi jövedelemadó egy százaléka 5,5 milliárd forintot, a kétszer 1 százalék tehát 11 milliárd forintot jelent. Az ez évi tapasztalatok arra utalnak, hogy az adófizetők jelentős része él a közvetlen akaratnyilvánítás új eszközével, s ezek a szokások vélelmezhetően jövőre még szélesebb körben érvényesülnek.
Megköszönve figyelmüket kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatokat megtárgyalni és elfogadni szíveskedjen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
