DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány az Országgyűlés által jóváhagyott programjában kötelezettséget vállalt a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülésének garantálására, valamint az állam és az egyház egyenjogúságon alapuló szétválasztására az alkotmány és a hatályos törvények rendelkezéseinek megfelelően.
A kormányprogram tartalmazza azon törekvéseket és szándékokat, amelyek az egyházak működését érintő kormányzati intézkedéseket, döntéseket vezérlik. Az állam, a társadalom és az egyházak közös érdeke, hogy az egyházi tevékenység gazdasági háttere kiépüljön, és az egyházak anyagi helyzetének az esetleges politikai szándékoktól való befolyásolási lehetősége megszűnjék. Középtávú cél, hogy a hívek közvetlen és közvetett módon maguk gondoskodjanak egyházuk fenntartásáról, és ennek alapvető forrása a személyi jövedelemadó meghatározott részének felajánlására, illetve az egyházi szolgáltatások igénybevételére épüljön. E kívánatos állapot kialakulásáig tartó átmeneti időre biztosítani kell az állami támogatást. Ez azonban a politikai szándékoktól és mérlegelésektől független éves költségvetési automatizmusok révén jut el az egyházakhoz.
Az állam és az egyház viszonyát rendező jogalkotási folyamat a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakban kezdődött, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény megalkotásával. Ebbe a folyamatba illeszkedik az egyházak anyagi feltételeit szabályozó törvényjavaslat, amelynek megalkotását a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1992. évi XXXII. törvény 23. §-a rendelte el. A törvényjavaslatot és a hozzá kapcsolódó törvénymódosításokat - így a lelkiismereti és vallásszabadságról, a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről, a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról, a közoktatásról és a felsőoktatásról szóló törvények módosítását - a kormány beterjesztette a parlamenthez.
A felsorolt törvényjavaslatok közül a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény módosításának és a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény módosításának lényegét ismertetem én, a többi törvényjavaslatot a tárgy szerint illetékes minisztérium államtitkára fogja ismertetni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény - mint kétharmados törvény - e tárgy alapvető rendelkezéseit foglalja magában, így az egyház gazdálkodásának, ezen belül pedig az állami juttatás mértékének és rendjének az elvi rendelkezéseit is. Kimondja, hogy az egyházi jogi személy részére meghatározott közcélú tevékenységéhez az államnak az állami intézményekével azonos mértékű támogatást kell nyújtania. Az ezen túlmenő egyházi tevékenység segítésére állami támogatást lehet adni, amelyet az Országgyűlés évenként, egyházanként és konkrét célonként állapít meg.
Ismert önök előtt, hogy az utóbb említett támogatási módot, az évenkénti elosztást sok kifogás érte, főként azért, mert bár a juttatásról nem közigazgatási szerv, hanem maga az Országgyűlés döntött, mégis, az elkerülhetetlen költségvetési alku miatt politikai szándékot, befolyást is vélhettek az elosztásban. Ennek megszüntetését is célozta az 1991. évi XXXII. törvénynek az a már említett előírása, mely szerint törvényben kell rendezni az egyházak működésének anyagi feltételeit. Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvény megalkotása esetén részletesen szabályozza majd a közcélú, egyházi tevékenységeken kívüli egyéb tevékenységek anyagi feltételeit, aminek alapvető elve az éves költségvetési automatizmusok érvényesülése és nem a konkrét célonként és egyházanként való elosztás.
Ebből következik, hogy a lelkiismereti törvénynek az említett tartalmú szabályát hatályon kívül kell helyezni úgy, hogy az új rendelkezés már erre az új törvényre utaljon. Az állam és az egyház anyagi kapcsolatainak elvi kérdéseit e módosítást követően is változatlanul a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény tartalmazza.
Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket arról, hogy négy egyház, felekezet - a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége - közös állásfoglalásában közölte: nem ért egyet a módosító törvényjavaslatnak az imént ismertetett 1. §-ával, hanem a lelkiismereti törvény hatályos 19. § (2) bekezdése változatlan fenntartását kérik. Véleményük szerint ugyanis az Országgyűlés egyházankénti, egyedi döntésének megszüntetése szűkíti az egyházak juttatásainak körét.
Az nyilvánvaló, hogy a lelkiismereti törvény hatályos szövege nem tartható fenn, ha az egyházak támogatásának rendszere változik, mégpedig úgy, hogy alapvetően normatív, automatikus módon kap anyagi eszközöket az egyház. Arról pedig nincs szó, hogy a jövőben ne lenne lehetőség az egyházak kulturális öröksége, ezen belül az egyházi levéltárak, könyvtárak, múzeumok, az egyházi műemlékek megőrzésének, felújításának, gyarapításának támogatására. Ezt az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat továbbra is lehetővé teszi.
Tisztelt Képviselőtársaim! A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény végrehajtása során eddig több mint kétezer ingatlan került az egyházak tulajdonába.
(8.10)
A benyújtott igényekből azonban még mintegy 3400 vár rendezésre. Ez indokolja, hogy az eredetileg tíz évre tervezett rendezési időszak meghosszabbításra kerüljön.
A benyújtott módosítás szerint az ingatlanátadás 2011. december 31-éig történne meg, évenként egyenletes ütemezésben. Az egyházak által nem természetben kért ingatlanokra vonatkozó igény pedig járadék forrása lesz, ha az egyház ezt kéri. A járadékigénylés és -folyósítás részletes szabályait az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló, ugyancsak most benyújtott törvényjavaslat tartalmazza.
A hatályos törvény 2. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy az átadáskor figyelembe kell venni az állami helyi önkormányzati feladatok ellátásához nélkülözhetetlen tárgyi feltételeket is. A törvény alkalmazása során előfordult problémák indokolják, hogy a törvény az iskolai oktatás tárgyi feltételeit illetően külön is rendelkezést tartalmazzon. Annak kimondása azonban, amit több képviselőtársunk igényelt, hogy azon a településen, ahol egy önkormányzati tulajdonú iskolaépület van, az nem adható át az egyháznak, nem a megfelelő megoldás. Ugyanis ennek eredményeként a pontatlan fogalmazás miatt a végrehajtás során keletkeznének újabb problémák.
Tisztelt Országgyűlés! A négy egyház - a katolikus, a református, az evangélikus és a zsidó hitközségek szövetsége - állásfoglalása ezt a kiegészítő rendelkezést nem tartja elfogadhatónak, mert álláspontjuk szerint ez ellentétes a szabad vallásgyakorlat és a szabad iskolaválasztás jogával. Ezzel a véleménnyel nem értünk egyet. A módosításban javasolt szabály nem jelent új tartalmat a hatályos törvényekben foglaltakhoz képest. Az alkotmány, az önkormányzati törvény, a közoktatási törvény és a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény rendelkezéseiből együtt következik, hogy az államnak, az önkormányzatnak kötelessége a világnézetileg el nem kötelezett oktatás biztosítása, éppen a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a tanszabadság érvényesülése érdekében.
A világnézetileg elkötelezett oktatást illetően az állam kötelessége az, hogy jogi lehetőséget biztosítson az ilyen iskolák létrejöttére, és amennyiben ezek létrejöttek, és önkormányzati feladatot vállaltak át, azokat anyagilag az önkormányzati iskolával azonos mértékben támogassa. A törvényjavaslat kiegészítése e kötelezettséget nem sérti, mert csak annyit jelent, hogy akkor nem adható át az iskolai ingatlan az egyháznak, ha az el nem kötelezett oktatás lehetősége - aminek biztosítása az önkormányzat feladata - megszűnne. Tehát az átadás feltétele, hogy az iskolaépület helyett az önkormányzat más iskolát létesítsen, szükség szerint a költségvetésből kapott pénzből vagy más módon biztosítsa az egyházi oktatást nem igénylő szülők és gyermekek számára az oktatást.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Református Egyház észrevételében közölte, hogy nem kíván élni a járadékra váltás lehetőségével, mivel az igényelt ingatlanok többsége az egyes egyházközségeket illeti meg. A törvényjavaslat a járadékválasztást természetesen nem teszi kötelezővé.
Több egyház részéről is felmerült olyan igény, hogy a törvény hatályát az Országgyűlés terjessze ki egyrészt a külföldi székhelyű egyházak olyan ingatlanaira, amelyeket a magyarországi egyházi szervezetek használtak az államosítás előtt, másrészt a templommal egybeépült, de nem a törvényben meghatározott célokra használt ingatlanokra. A törvény tárgyi hatályának kiterjesztésével nem értünk egyet, azt nem javasoljuk. Mint a most benyújtott módosításból is kitűnik, a jelenlegi körben történő végrehajtás is nehézségekbe ütközik, a kiterjesztés pedig további igényeket jelentene.
Az önkormányzatok egyes szövetségeitől kapott észrevételek a törvényben foglaltak érvényesítésével teljesíthetők, mint például az inflációt figyelembe vevő kártalanítás; illetőleg külön jogi szabályozás nélkül megvalósíthatók, például az érintett önkormányzat segítése az önkormányzati szövetség részéről az egyeztető bizottság ülésén.
Tisztelt Országgyűlés! A jogbiztonság szempontjából is fontos rendelkezéseket tartalmaz a törvényjavaslat. A törvény hatálybalépését követően további ingatlanigénylésre már nem lesz lehetőség. Erre hat év állt rendelkezésre, és az egyházak többször is vállalták a végleges igényjegyzék elkészítését, tehát annak nem lehet akadálya.
A törvényjavaslat meghatározza azt is, hogy az egyeztető bizottságnak a jövő év végéig kell benyújtania a kormányhoz az átadásra kerülő ingatlanok jegyzékét és a jóváhagyást követő egy hónapon belül az 1991. augusztus óta fennálló elidegenítési és terhelési tilalmat fel kell oldani azokra az ingatlanokra nézve, amelyekre a tilalom egyedi elrendelése eddig nem történt meg. Ezzel rendeződik az ingatlanok tulajdonjogi sorsa még akkor is, ha az átadásra egyes ingatlanok esetében csak később, 2011-ig kerül sor.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényt módosító, továbbá a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényt módosító törvényjavaslatot megvitatása után szíveskedjenek elfogadni.
Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)
