DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A XVIII. században Rákóczi, a XIX. században Kossuth nevéhez fűződő felkelések és forradalmak, ugyanúgy az 1956-os forradalom és szabadságharc egyben megegyeztek: függetlenséget akartak szerezni az országnak, szabadságot a népnek, tudván, hogy egy függőségben csak idegen érdekeket lehet szolgálni, és ha a nép nem szabad, akkor nem polgára a hazájának, hanem alattvaló. Mindhárom megmozdulás abban is megegyezik, hogy idegen hatalmak leverték. De ugyanakkor példát mutattak arra, hogy a nemes céllal, önzetlen eszközökkel és áldozattal elvégzett munka előbb-utóbb beéri gyümölcsét és még a kősziklán is kizöldell.
Nem kétséges, hogy a Rákóczi-felkelés magvai ott voltak Kossuth szabadságharcában. Tudjuk, hogy 1867 nem jött volna létre a szabadságharc nélkül, ahol megkaptuk végre függetlenségünknek legalábbis egy részét, kormányzásban is, és Magyarország szabadságát és függetlenségét nem nyerte volna vissza a Szovjetunió összeomlása nélkül, amelynek a halálos sebét a magyar ifjúság adta 1956-ban.
Vannak különbségek is. A XVIII. századbeli felkelésünk Rákóczi nevéhez, a XIX. századi Kossuth nevéhez fűződik - és természetesen az ő követőik nevéhez és a hősökéhez. 1956-ban nem találunk nevet, mert nem névhez, hanem eszméhez fűződik, és ez a forradalmak történetében szinte egyedülálló. Ott vannak a fiatal harcosok, egyetemisták, munkások, parasztok, írók, költők - de nem fűződik egy kiváló vezető nevéhez. Úgy érzem, hogy amikor megemlékezünk az 1956-os forradalomról és szabadságharcról ezekben a napokban - szerte a világon, Sidney-től New Yorkig, New Yorktól Vancouverig, Budapesten és szinte minden városban, községben -, akkor egy pillanatra számot kell vetnünk azzal, hogy mi ennek az öröksége. Az örökhagyókat tudjuk: a névtelen hősök, a kivégzett 285 ezer, a megpróbáltatásokon elment százezrek, és talán hadd említsem meg, hogy ebben a forradalomban és szabadságharcban egyesültek azok a magyar írók és költők, akik az Irodalmi Újság november 2-ai számában együtt írtak és egy gondolatban találkoztak.
Ott van Illyés Gyula, Füst Milán, Németh László, Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, Déri Tibor, Tamási Áron. Nagyon ritka esemény az, amikor különböző vonalból vagy különböző politikai irányból találkoznak egybe: a nemzet függetlenségében és szabadságában. Ezeknek az íróknak a műveit, megszólalásaikat nincs lehetőségem pár percen belül elmondani, de talán Tamási Áronnak az Irodalmi Újságban megjelent cikkéből idézném azt a mondatát: most, 1956 októberében munkások, parasztok, polgárok, költők és írók találkoztak abban, hogy rendületlenül legyünk hívei a hazánknak.
Az örökhagyók után jönne, hogy mi az örökség. Talán elfogult volnék, ha én mondanám, rábízom másra, aki azt mondta: az 1956-os forradalom és szabadságharc Európa egyik legszebb, legnemesebb, legtisztább forradalma volt, ami Magyarországnak központi szerepet adott abban, hogy a Szovjetunió összeomlott. Az illető azt is mondja, hogy példája a magyar forradalom mindazoknak, akik hisznek reményekben és bíznak eszmékben, és a magyar forradalom egy örök leckét adott a gyönyörű akaratból az egész világnak. Ezt Jacques Chirac, Franciaország köztársasági elnöke mondotta Budapesten 1997. január 16-án - nekem sem kell hozzátenni.
De hogy az örökségből mi maradt meg és mit tudunk beváltani és hogy tudunk sáfárkodni, arra a következőket mondanám: először is a magyar ifjúságot oktatni és nevelni a nemzethűségre és azokra a példákra, amelyeket nehéz esetben a fiatalok előttük vállaltak. A másik, hogy a hatalom nem cél, hanem eszköz, csak arra lehet felhasználni: a közjóra, a nép érdekére és a nép gazdasági és kulturális fejlődésére. Példát adtak 1956-ban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - be is fejezem - arra, hogy ne legyen Magyarországon olyan politikai vezető, és ne vállalhasson szerepet semmiféle kormányban, aki nem ismerte el 1956-ot, és nem tette magáévá, mert aki ezt nem teszi, nemzethűségben hiányos, és nem alkalmas arra, hogy a magyar politikai életben szerepet kapjon.
Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
