PÓDA JENŐ
PÓDA JENŐ
PÓDA JENŐ (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A honvédelmi költségvetéssel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot elmondani. Amikor kézbe vettem a kormány előterjesztését, szinte bizsergető érzéssel lapoztam föl, hiszen a kormány életében bizonyos szempontból a negyedik költségvetés mindig a legfontosabb. Hiszen ez az a költségvetés, amely a kisebb-nagyobb korrekciók - tehát az első vagy második költségvetés -, a stabilizáció - tehát a harmadik költségvetés - után negyedikként, úgymond a ciklus lezárásaként igazán kifejezi azt a törekvést, és melléteszi azt az eszközrendszert, amit a kormány, lezárva a négyéves ciklust, átnyújt a parlament, az adott téma, illetve a választók felé, mintegy felmutatva, hogy ez az a teljesítmény, amit értékelni lehet, amit értékelni kell.
Különösen igaz ez akkor, hogyha azt kell tapasztalnunk hónapok óta, hogy a kormánypárti rádió, televízió, újságok olyan sikerpropagandába kezdtek és dicshimnuszt zengenek, ami azt eredményezi, hogy ha az emberek csak ezt néznék, hallgatnák, olvasnák, akkor joggal gondolnák, hogy itt nagyon jelentős változások történtek, és az életszínvonal jelentősen emelkedik, a demokrácia kiteljesedik, általában nagyon kellemes dolgok történnek. Persze tudjuk, hogy ez nincs így, hiszen nemcsak ezekből az információkból tájékozódunk, a mindennapi élet mást mutat.
Így van ez, sajnos, a honvédelmi költségvetéssel kapcsolatban is. Az anyag beszél prioritásokról, és próbál ezek mellé erőforrásokat rendelni. De hogyha ezeket alaposan megvizsgáljuk, akkor látjuk, hogy komoly problémák vannak. A sikerpropaganda helyett mottónak a feljegyzésem sarkába azt írtam föl, áttanulmányozva a honvédelmi költségvetést, hogy továbbra is megélni, egyik napról a másikra.
Így van ez, már csak azért is, mert ugyan kevés szó esik erről az anyagban, de a '98-as költségvetés sem fog önmagában állni, hanem a '97-es költségvetésnek a folytatása, annak a '97-es honvédelmi költségvetésnek, amellyel nagyon súlyos problémák vannak: jelentős adósságállomány halmozódott fel, komoly kifizetetlen számlák vannak, és augusztus végére a hadsereg nagy része tulajdonképpen fölélte az előirányzatot, a szárazföldi hadsereg mindenképpen. Itt belső pótköltségvetés elkészítése vált szükségessé, úgy tudom, a napokban döntés születik, 1,2 milliárd forint átcsoportosítására van szükség. Ezekre később majd még visszatérek. De a lényeg az, hogy a honvédelmi kormányzat nem nullával kezdi a '98-as évet a '98-as költségvetés végrehajtása kapcsán.
Ha a súlypontokat nézzük, akkor világosan látszik, hogy ez egy kortesköltségvetés. Abból látszik világosan, hogy mik azok a prioritások, amelyekre a legnagyobb hangsúlyt próbálja helyezni. Ezek a prioritások a személyi bérek és azok az intézkedések, amelyekkel a választók kegyeit lehet keresni pár hónappal a választás előtt.
Az elmúlt években egy nagyon jelentős, 20 százalékot elérő életszínvonal-csökkenés következett be Magyarországon. Most ugyan van már szerencsére valami gazdasági növekedés is, de ez körülbelül az, mint ami 1993 végén is volt. Mindez ismét előállt húszszázalékos életszínvonal-csökkenés mellett. Ez a húszszázalékos életszínvonal-csökkenés fokozottan érvényes a fegyveres erőknél dolgozókra, a honvédelemben dolgozókra is. Különösen igaz ez akkor, hogyha hozzátesszük, hogy ők nem egyszerű munkaviszonyban töltik idejük jó részét, hanem a szolgálati viszony sokkal szorosabb függelmi kötelékei és nagyobb áldozatvállalást feltételező kötelékei között.
Ugyanakkor érdemes ezt a költségvetést abból a szempontból is vizsgálni, hogy mi a legfőbb politikai cél ezekben a hónapokban. A legfőbb politikai cél a parlament hat pártja által támogatott NATO-integráció, ami szükségessé teszi, hogy ezt a költségvetést három részre bontva tárgyaljuk.
Egyrészt magát a tagdíjat kell majd fizetni '99-től, ami a nemzeti jövedelmek arányában ránk eső rész szerint 0,65 százaléka lesz a NATO egész évi, közel kétmilliárd dolláros költségvetésének. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 11 millió dollárt, tehát valamivel többet mint 2 milliárd forintot kell tagdíjként fizetni ebben az elit klubban, ami egy nagyon méltányos és elfogadható összeg. Mindenképpen jó, hogy ezt sikerült elérni, tehát a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként én azt javaslom a kormánynak, és pártom támogatását bírom, hogy ezt mint szerződési elemet fogadja el, és mindenképpen ajánlja meg ezt a viszonylag szerény összeget, azért a biztonságért cserébe, amit kapunk.
A költségvetés további részeit érdemes szétválasztani aszerint, hogy mire költjük. A bontás alapja legyen az, hogy mik azok az alakulatok, illetve szervezeti egységek, amelyeket a NATO számára felajánlunk, tehát a harcoló dandár, a gyorsreagálású zászlóalj, a légierő bizonyos részei, és mik azok a részek, amelyek legalább akkora figyelmet igényelnek, de amelyeket nem ajánlunk föl közvetlen NATO-együttműködésre, tehát a nemzeti haderő további része. Ezt a bontást egyébként nem támogatja a költségvetés ilyetén tárgyalása, amit betudhatunk annak, és azt hiszem, hogy ez egy jóhiszemű megközelítés, hogy ez az első év, amikor ilyenfajta bontásra vagy közelítésre van lehetőség. De ezt mindenképpen azért mondom, hogy a későbbiekben lehetővé kell tenni az áttekinthetőség biztosítását, hogy ilyen irányú számításokat is lehessen végezni.
Azt mondtam az előbb, hogy ez egy kortesköltségvetés. Nézzük, hogy mik az ígéretek és nézzük azt, hogy miért pont ezek az ígéretek, miért nem valósította meg a kormány az elmúlt három és fél éve során ezeket, bár 72 százalékos többséggel kormányoz és azt is vizsgáljuk meg, hogy van-e lehetőség ezek teljesítésére!
Az egyik ilyen ígéret a honvédelmi költségvetésnek a 0,1 százalékos emelése 4-5 éven keresztül. Ez azt jelentené, hogy a nemzeti össztermékből 1,41 százalékról 1,81-1,91 százalékra emelné a részesedést, amire mindenképpen szükség van. Ebben is egyetértés van a parlamenti pártok között, hogy jelenleg túlságosan alacsony, a kritikus helyzet elő is állt a védelmi szint kapcsán, ezeket az elmúlt években részletesen megvitattuk. Bár a kormány akkor ezeket nem ismerte el, most tulajdonképpen ráutaló magatartásával mégiscsak elismeri, ami egy örvendetes dolog.
A másik ilyen nagy ígéret a szolgálati törvény bértáblájával kapcsolatos. A korábbi években, amikor is ezt a törvényt vitattuk, tárgyaltuk, azt ígérte a kormány, hogy lehetőségei szerint korábban be fogja vezeti a teljes bérbeállást, nem vár vele 1999. január 1-jéig. Erre nyilvánvalóan nem fog már sor kerülni. Sőt, itt a legnagyobb probléma nem is csak az, hogy itt egy politikai vita is kialakult, illetve hogy egyenruhás katonák demonstrálnak az utcán, akikhez hamarosan csatlakoznak a rendőrök, a tűzoltók, a büntetés-végrehajtásban dolgozók, a vám- és pénzügyőrök és a határőrök is. A legnagyobb probléma az, hogy ebből a költségvetésből már kiszámítható az, hogy nincs meg a fedezet, illetve a garancia arra, hogy 1999. január 1-jén végrehajtható lesz ez a törvény. Tehát ezekből a számokból jól látható, hogy ha egy kortesköltségvetés keretében a kormány 5 milliárd forintot tud pluszban összekaparni arra, hogy javítsa a bérbeállási százalékot, akkor a választást követő első évben nem fogja és nem akarja a 10 milliárd forintot összekaparni azért, hogy el is érje a száz százalékot.
Ezt azért is mondom, mert ez a pénz, amit most béremelésre és közérzetjavító intézkedésekre szed össze, ez a pénz zömmel nem jelent új forrásokat, és nem jelenti új források beáramlását a szférába, hanem ez egy olyan átcsoportosítás, amelynek nagyon súlyos következményei lesznek. Az anyag egyébként erről részletesen szól, maga a kormány is elismeri ezt. Ez az átcsoportosítás pedig az anyagi költségektől, a dologi költségektől, a felhalmozási költségektől egyértelműen a bér- és a szociális jellegű költségek irányába mutat. Most az utolsó évre mégis mintha valami szociális érzékenység lenne úrrá a kormányon.
Az anyag mint kormány-előterjesztés egyébként ezzel kapcsolatban olyan kitételeket tartalmaz, amelyeket nem is gondoltam, hogy valaha láthatok. Például azt írja az az anyag, amelyet maga Keleti György honvédelmi miniszter úr terjesztett a parlament elé, hogy a tervezett dologi kiadási előirányzat a '97. évi dologi kiadások várható teljesülésének közel 93 százalékát teszi ki. Nominál 93 százalékról van szó, tehát ez egy nagyon drasztikus visszaesés reálértékben. Így jogos az a második mondatrészben szereplő következtetés, hogy "így az ellátandó feladatok és a rendelkezésre álló pénzügyi források a korábbi évekhez hasonlóan nélkülözik az összhangot". Ez egy nagyon súlyos kijelentés, és egy pillanatra érdemes itt megállni. Ha maga a honvédelmi miniszter, beterjesztvén egy honvédelmi költségvetést, azt mondja, hogy az ellátandó feladatok és a rendelkezésre álló pénzügyi források a korábbi évekhez hasonlóan nélkülözik az összhangot, ez komoly politikai, illetve alkotmányos problémákat is felvet.
(21.30)
Tehát mi folyt itt az elmúlt években a kormánytöbbség szavazatai alapján, illetve mire számíthatunk, ha ebből a mondatból le lehet vonni azt a következtetést, amit a vezérkari főnök úr egyébként már többször elmondott, hogy a honvédség nem tud eleget tenni az alkotmányos feladatának, ebből a mondatból ugyanis ez következik. Én javaslom, hogy erre térjünk vissza egy más alkalommal, és tisztázzuk ezt a kérdést, hiszen így, a levegőben lógva nem maradhat ez a súlyos megállapítás.
A tényleges helyzet érzékeltetésére érdemes azért egy-két szempontot idehozni. Látom, képviselőtársaim közül többen csóválják a fejüket, és talán azt hiszik, hogy én túlzok, amikor ezeket a megállapításokat teszem, de erről valójában nincsen szó. Az utóbbi időben jelentősen nőtt a honvédség adóssága, most meghaladta a félmilliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy vidéken a helyőrségparancsnok azzal foglalkozik, a békében a legfontosabb feladata - a kiképzés helyett -, hogy a víz-, a gáz-, a villany- és a kenyérszámla kifizetését intézze. Ez esetenként odáig fajul, hogy a szállítók megfenyegetik a vidéki helyőrségparancsnokot: komolyabb problémái lesznek akkor, ha nem fizeti ki a számlákat; pedig nyilván nem rajta múlik, hogy fizeti-e a számlákat vagy sem. Sőt, továbbmegyek: nem tudom, képviselőtársaim tudják-e, hogy sorkatonák és nyugállományba vonuló tisztek hiteleznek a Magyar Honvédség számára - ne ijedjenek meg, nem tiltott banki tevékenységet folytatnak, hanem egyszerűen nem jutnak hozzá időben azokhoz a készpénzköveteléseikhez, amelyeket nyilván automatikusan azonnal kellene fizetni. Itt hódmezővásárhelyi és szombathelyi példát tudok majd részletesebben ismertetni, ha ezt valaki kívánja. Igen, arról van szó, hogy hosszú heteken, esetenként egy hónapon keresztül nem kapják meg a sorkatonák az élelmezési költségüket, azok a sorkatonák - ne feledjük el -, akik alkotmányos kötelezettségüket teljesítik, amikor szolgálnak.
Aztán egy másik nagyon súlyos probléma a hadrafoghatósági kérdések között a MiG-29-es repülőerők ügye. Ez egy nyílt ülés, tehát nem tudom részletezni azt, hogy konkrétan milyen adatok ismertek az illetékes minisztériumi tisztségviselők, illetve a honvédelmi bizottság előtt. Csak azt jelzem, hogy egy nagyon súlyos helyzet alakult ki. Vagy azt is mondhatnám, hogy a honvédek ruházati, élelmezési ellátási problémái nyilván alapvetően meghatározzák, milyen a morál - nemcsak a sorkatonák morálja, hanem a hivatásos katonák morálja is -, és hogy mennyire tudják ellátni azokat az alapfeladataikat, amelyeket békében el kell látniuk. Például 365 forint a norma egy főre egy napra élelmezési költségként, ezt nem tudja biztosítani a hadsereg, most 340 forintot fizet naponta személyenként a szárazföldi erőknél. Nincs több, mondják a vezérkar megfelelő tisztjei. De mondhatnám ugyanígy a T-72-es, BTR-80-as, BRDM-2-es harcjárművek anyagellátására is, hogy kritikán aluli, és súlyosan veszélyezteti a hadrafoghatóságot. Az egyéni védőeszközök, egyebek nem is téma. Nem sorolom tovább ezeket a példákat.
Egyértelműen az látszik, hogy egy belső átcsoportosítás révén, látszólag fontos prioritásokat meghatározva, a kormányzat - mintegy rablógazdálkodást folytatva - az egyik zsebéből a másik zsebébe teszi a pénzt, egyik helyen adósságot és megoldatlan problémák tömkelegét hagyván a másik oldalon próbál olyan közérzetjavító intézkedéseket megfogalmazni, amelyek persze nem érik el a céljukat - egyrészt azért, mert a katonák, a fegyveres erőknél dolgozók pontosan látják ezt a törekvést, másrészt azért, mert a beígért 23,5 százalékos béremelés szétosztásra nincsen törvényi garancia. És ha ugyanaz történik, mint ami idén történt, hogy egyes helyeken, főleg a minisztérium környékén 34 százalékot kaptak, máshol pedig 11-12 százalékot, akkor joggal mondják: számukra hiteltelenné vált a vezetés, és törvényi garanciák nélkül nem hisznek a következő évi ígéretekben. Tehát ezek azok a problémák, amelyekre nem kapunk választ a '98-as költségvetésben, illetve amelyek itt maradnak a levegőben.
Miközben tehát a személyi béreket próbálják növelni - a konkrét számokat is kiszámoltuk -, a dologi kiadások 20 százalékos reálértékvesztésen mennének keresztül '98-ban; a felhalmozási kiadásoknál csak 12 százalék a nominálemelkedés, tehát ez reálértékvesztést jelent, még ha csak 1-2 százalékosat is; a felújításnál 44 százalékos reálértékvesztéssel kalkulál a költségvetés, ami valami egészen elképesztő összeg, és persze nincs beállítva fejezeti tartalék, és persze a bevételi előirányzat messze meghaladja azt, amit ép ésszel teljesíthetőnek feltételezni lehetne. Tehát tulajdonképpen az egész azt vetíti előre - és ez is egy nagyon komoly probléma -, hogy ha megszűnne az a gyakorlat, ami sajnos egyébként jellemző, miszerint egyszerre van jelen a hiány és pazarlás, és bizonyos presztízsberuházások eleve rontják a hatékonyságot - mondom, ha ez megszűnne -, akkor is nagyon valószínűsíthető, hogy jövő év nyarára egy tarthatatlan helyzet áll elő. Tehát mindenképpen jelentős összegeket kell a rendszerbe pumpálni ahhoz, hogy a honvédség, illetve a fegyveres erők legalább azon az alacsony szintjén meg tudják tartani működőképességüket, amin az elmúlt években meg tudta tartani. Ebből az összegből nem lehet ezt a szintet garantálni, ebből az anyagból ez nyilvánvalóan kiolvasható.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek megfelelően, azt hiszem, természetes, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselői nem tudják támogatni a költségvetésen belül a honvédelmi költségvetés ilyetén előterjesztését, és mindenképpen azt javasolják a kormánynak: ha valóban el akarja érni azokat a prioritási célokat, amelyeket kitűzött, akkor ehhez biztosítson erőforrásokat; de ami még ennél is fontosabb: a három prioritás mellett ne hagyja elveszni azokat az egyébként számos módon megjelenő és az alapműködést rendkívüli módon befolyásoló egyéb szempontokat, amelyek ellehetetlenülése az egész védelmi rendszer létét kérdőjelezi meg. Ha ez a helyzet marad, akkor csak az egyik helyről a másikra került a pénz, és alapvető problémák megoldatlanok maradnak.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
