DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány ez év augusztus 29-én terjesztette a parlament elé azt az indítványát, amelyben javasolta, hogy az Országgyűlés döntése alapján az ország lakossága ez év november 16-án járulhasson az urnák elé, és népszavazáson támogathassa Magyarország NATO-tagságát.
Mint ismeretes, ezt az előterjesztést a parlament elfogadta, időközben azonban az Alkotmánybíróság döntése alapján az Országgyűlés által elfogadott határozati javaslatból két kérdésben a népszavazási eljárást felfüggesztette. Ebben a helyzetben a kormány - abból kiindulva, hogy a NATO-csatlakozás területén a parlamenti pártok között a konszenzus továbbra is fennáll - benyújtott a parlamentnek egy önálló országgyűlési határozatot, amelyben továbbra is azt javasolta, hogy kizárólag a NATO ügyében a népszavazásra 1997. november 16-án kerüljön sor.
Mint ismeretes, ahhoz, hogy a parlament ezt az indítványt elfogadja, ehhez el kellett volna térnie a Házszabálytól. Ahhoz azonban, hogy a parlament a Házszabály rendelkezéseitől eltérjen, négyötödös támogatásra lett volna szükség, tehát arra, hogy a parlamenti képviselők négyötöde támogassa ezt az indítványt. Mint köztudomású, a döntést megelőző házbizottsági ülésen a Fidesz előterjesztésére a kormány elfogadott egy kompromisszumot, amelynek alapján létrejöhetett volna ez a négyötödös többség. Sajnos azonban a Fidesz - és hozzájuk csatlakozott a többi ellenzéki párt is - ettől a saját javaslatától visszalépett, ezért ez a négyötödös támogatottság a parlamentben nem jöhetett létre.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ebben a helyzetben a kormánynak a következő szempontokat kellett mérlegelnie. Mindenekelőtt mérlegelnie kellett azt a szempontot, hogy legkésőbb 1997. november 16-án a népszavazásnak meg kell történnie annak érdekében, hogy a NATO kibővítése, illetőleg Magyarország csatlakozásának menetrendje tartható legyen. Ebben az összefüggésben szeretném a parlament, a tisztelt Ház figyelmét felhívni arra, hogy az a menetrend, amely legkésőbb november 16-án teszi lehetővé a népszavazás megtartását, a NATO, illetőleg a csatlakozni kívánó országok egymás közötti megállapodásán, konszenzusán alapul, és Magyarország nem tehette meg azt, hogy ettől a kölcsönösen megállapodott menetrendtől eltérjen, adott esetben későbbi időpontban kerítsen sort a népszavazásra.
Tehát az első szempont, amelyre a kormánynak tekintettel kellett lennie, az volt, hogy november 16-án a NATO ügyében a népszavazást meg kell tartani. A másik szempont, amelyre a kormánynak figyelnie kellett, az az volt, hogy kiderült, a konszenzusra a továbbiakban nem számíthat, hiszen úgy tűnt, hogy vannak más, a NATO-csatlakozást megelőző olyan szempontok, amelyek adott esetben ellenzéki képviselőket arra ösztönöznek, hogy szavazatukkal megakadályozzák a november 16-i népszavazás megtartását.
Éppen ezért a kormány a parlament elé egy olyan előterjesztést tett, amely ellenzéki képviselők szavazatától független, amely kizárólag a kormánykoalícióhoz tartozó pártok, a szocialista, illetőleg a szabaddemokrata párt támogatását is elegendőnek tartja annak érdekében, hogy november 16-án a NATO-népszavazásra sor kerüljön. Természetesen a kormány, illetőleg a koalíciós pártok a továbbiakban is készek arra, hogy az ellenzék által megfogalmazott kérdéseket megvitassák, és adott esetben, ha ezeknek a kérdéseknek az alkotmányos aggálya nem merül fel, vagy pedig ez eloszlatható, akkor e tekintetben is népszavazás döntsön ezekről a kérdésekről. A különbség azonban a NATO ügyében feltett népszavazási kérdés, illetőleg az ellenzéki kérdések között az - s e tekintetben, úgy tudjuk, az ellenzéki pártok sem foglalnak el más álláspontot -, hogy a kormány által a NATO-val kapcsolatban feltett népszavazási kérdéssel kapcsolatban semmiféle alkotmányos aggály nem merül fel, míg ugyanez nem mondható el az ellenzéki pártok által feltett, illetőleg állampolgárok által támogatott népszavazási kérdésről.
Éppen ezért ebben a helyzetben, tisztelt Országgyűlés, arra lenne szükség, hogy lehetőleg elválasszuk azt a kérdést, amely az ország jövőjét - amint néhány perccel ezelőtt Kovács László külügyminiszter úr mondta - évtizedekre, ha nem évszázadokra, de mindenféleképpen generációkra meghatározza, ez a NATO-népszavazás ügye. S ettől függetlenül, ha kell, akkor döntsön népszavazás egy olyan kérdésről, amelyben természetes, hogy a parlamenti pártok egymástól eltérő véleményt foglalnak el. Azt hiszem, ebben a kérdésben a döntés ráér egy későbbi időpontban is. Mindenesetre reménykedünk abban, hogy a földkérdés is az ország lakossága érdekeinek megfelelően kerül eldöntésre, de mindenféleképpen bízunk abban, hogy a NATO-népszavazásra a megfelelő időpontban sor kerül.
Bízunk abban - és ezt a mai napirend előtti felszólalás is visszaigazolta -, hogy ebben a kérdésben a korábban kialakult konszenzus a parlamenti pártok között a továbbiakban is fennáll. Minden parlamenti párt arra fogja buzdítani híveit, hogy menjenek el a népszavazásra, szavazzanak igennel, mert igenis igen nagy jelentősége van annak, hogy a magyar választópolgárok - legyenek baloldali, legyenek liberális vagy legyenek jobboldali érzelműek - meggyőződésüknek megfelelően, mindenfajta lelkiismeret-furdalás nélkül, pártjaik buzdítására hallgatva, elmehetnek a népszavazásra, és igennel szavazhatnak NATO-tagságunk mellett.
Éppen ezért, tisztelt elnök asszony, tisztelt Országgyűlés, a kormány azt kéri a parlamenttől, azt kéri lehetőleg minden parlamenti párttól, de mindenféleképpen azt kéri a koalíciós pártoktól, hogy szavazatukkal támogassák ezt a határozati javaslatot annak érdekében, hogy ez a menetrend tartható legyen.
Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
