SZÁSZ DOMOKOS
SZÁSZ DOMOKOS
SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ): Tisztelt Elnöknő! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára emlékeznek, hogy múlt héten miniszter úr vezette föl ezt a törvényt, és körülbelül 22 percen keresztül nagyon részletesen beszélt róla. Ezért én nem próbálom megismételni 10 percben mindazt, amit ő elmondott, hanem csak néhány olyan kérdésre próbálok kitérni, amiről úgy gondolom, hogy érdemes vitatkoznunk, esetleg majd később megbeszélnünk.
Magát a törvényt a saját eszem szerint két részre osztanám. Tekintettel arra, hogy egy olyan törvényről van szó, amely '91 óta működik már hazánkban, sőt az egyik legsikeresebb hasonló törvények közé tartozik, erről itt a Házban már volt alkalmam beszélni, hiszen minden évben a címzett és céltámogatásokról a parlamentnek kell dönteni, tehát van alkalmunk megbeszélni az új döntéseket is. '91-től van tehát statisztikánk, hogy hogyan és miként működött ez a törvény mind ez idáig, és azt kell mondanunk, hogy nagyon sikeresen, hiszen körülbelül 6300-6400 beruházás valósult meg azóta ezen törvény hatálya alatt. Körülbelül 300-350 milliárd körüli összeg volt az, ami ezzel a törvénnyel megvalósult mint beruházás, és ebből 170 milliárd volt, amit a törvény mint támogatást nyújtott az önkormányzatoknak.
Az önkormányzatok 94-95 százaléka valamilyen formában az elmúlt hat év alatt részesedett ezen cél- és címzett támogatásokból, ily módon tehát igenis egy sikeres törvényről van szó. Egyrészt kellett annyi idő, hogy a törvénynél a tapasztalatokat összegyűjtsük, és az előttünk fekvő törvénymódosítás az ezen hatéves tapasztalatokból leszűrhető javításokat tartalmazza. Ezeket nem kívánom most részletesen ismertetni - hiszen miniszter úr tételesen fölsorolta expozéjában -, néhányat azonban kiemelnék.
Bizonyára emlékeznek képviselőtársaim, ez év áprilisában több képviselőtársammal együtt módosító javaslattal már valamit javítottunk a törvényen, amikor is a határidőket módosítottuk. Ha visszaemlékeznek, korábbi állapotában március 14-én, illetve április 14-én lehetett beadni az igényeket a következő évre. Ily módon tehát egy nagyon hosszú időszak telt el a döntésig, és ily módon sem az inflációt nem tudtuk rendesen kiszűrni a dologból, sem azt nem tudtuk biztosítani, hogy az önkormányzatok rendesen fölkészülhessenek. Az új időpontok - most már megszavazottan - november 14-e, illetve a követő év február 2-a, ily módon az önkormányzatok jobban tudnak igazodni saját költségvetésükhöz, és sokkal inkább ki tudják szűrni az inflációs hatásokat is.
Ezen változásra épül mindaz, ami a mostani törvényjavaslatban javításként szerepel. Néhányat azért fölsorolnék belőle.
Nagyon fontos, hogy egy önkormányzat egy beruházásra céltámogatást és címzettet is egyszerre nem vehet föl, csak az egyiket, és el kell döntenie, hogy melyiket. Ez az eddigi tapasztalatok szerint probléma volt. Korábban fölmerült igény volt az, hogy mindazon pénzeket, amelyeket nem tudtak bármilyen okból az önkormányzatok fölhasználni ebben a témában, vissza lehessen csurgatni ugyanezen célra további fölhasználásra. Az előttünk fekvő törvényjavaslat-módosítás ezeket már mind tartalmazza. Az adott év június 30-áig lemondással vagy elvonással fölszabaduló pénzek ugyanezen célra további igények kielégítésére rendelkezésre állnak. Az ezt követően, tehát adott év július 1-jétől visszacsurgó pénzek pedig az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatására használódnak fel.
Tartalmaz még javaslatot az előttünk fekvő módosítás, ami szintén tapasztalati javítás, azóta a közbeszerzési törvényt megszavaztuk, tehát alkalmazkodni kell annak szabályaihoz; a területfejlesztési törvényt megszavaztuk, alkalmazkodni kell annak eljárási szabályaihoz. Ezekre mind módosítást tartalmaz az előttünk fekvő javaslat, és ezeket mind, kivétel nélkül támogatjuk is.
Találtunk benne azonban olyan pontot, amit kénytelenek vagyunk módosítással helyre tenni. Gondolják meg, képviselőtársaim, hogy most van október 28-a, mire ezt a törvényt megszavazzuk, körülbelül november 20-a lesz, tehát az előbb említett időponton túl járunk, a bizonyos november 14-én túl járunk, és a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, szövegszerűen tartalmaz egy november 14-ei módosítási lehetőséget: addig adhatnának be az önkormányzatok olyan módosított pályázatot, amikor tartalmi változás miatt újítaniuk kellene. Ezt majd mi javasoljuk - tekintettel arra, hogy megcsúszunk -, hogy erre legyen egy január 31-ei időpont, magyarán lehetőséget adjunk az önkormányzatoknak arra, hogy még január 30-áig - és ne a következő év november 14-éig - megújíthassák kérelmeiket.
Egy másik nagyon lényeges pontja a törvénymódosításnak - és erről egy kicsit hosszabban kívánok beszélni -, új elemként megjelent az, hogy a területfejlesztési megyei tanácsokhoz kerüljön át az az összeg, amit korábban a cél- és címzett támogatásokra használnánk föl, mégpedig majdnem hasonló módon, mint korábban a dekoncentrált pénzalapok elosztása - ez egy tavalyi törvényünk volt. Megpróbálok erről úgy beszélni, hogy ne kelljen túl sok matematikát és túl sok képletet használnom. De több olyan módszerünk is létezik már megszavazott törvény formájában, amelyek a hátrányos helyzetű önkormányzatok segítését céloznák. Emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy az egyik ilyen modell - ez régebben működik -, amikor is az szja, tehát a személyi jövedelemadó egy hányadát a hátrányos helyzetű, tehát kevesebb szja-t beszedő önkormányzatoknak visszaosztjuk. Ez az idei javaslat szerint a 40 százalékból pont a fele, tehát 20 százalékot erre a célra fölhasználunk. Ez tehát egy olyan modell, amely már a hátrányos helyzetű önkormányzatokat segíti.
A tavaly megszavazott dekoncentrált területfejlesztési modellek szintén ezt a célt szolgálják. Emlékeztetőül: ott a területfejlesztési célelőirányzatot háromféle szempont szerint is osztjuk - 20 százalékát lakosságszám szerint, 30 százalékát GDP-termelése szerint és 50 százalékát úgynevezett kedvezményezett térségek szerint. Ez az egyik féle osztási mód, bár elég komplikáltan hangzott már így is. Az önkormányzatnál - tehát a Belügyminisztérium rovatain - szereplő, területi kiegyenlítést szolgáló összegeket viszont egészen más szempont szerint osztjuk. Ott 50 százalékát a GDP-termelő képesség szerint, 50 százalékát a kedvezményezett térségek szerint.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy harmadik modellt hoz be ugyanezen célra. Ezt is megpróbálom pontosan idézni, bár lényege csak annyi, hogy hasonló célra ez most már a negyedik modell lesz, mert a területkiegyenlítés egy negyedik modell, ami kimondaná azt, hogy önkormányzati felhalmozási és vis maior célokra a következő szempontok szerint juttatnánk pénzt - és a költségvetésben erre ezt a pénzt majd meg kell szavaznunk -: 40 százalékát a majdan megszavazandó összegnek lakosságszám szerint, tehát a megye vagy a főváros lakossága szerint; a megszavazott összeg további 40 százalékát aszerint, hogy a személyi jövedelemadó átlaga mennyiben tér el az országos átlagtól.
(9.30)
Ezt természetesen lakosságszámmal súlyozottan kell majd kiszámítani. Egy további 20 százalék pedig aszerint jutna a megyei területfejlesztési tanácsokhoz, hogy az adott megye vagy a főváros hány települést foglal magába - tehát ilyen súlyozások szerint.
Úgy gondoljuk, tekintettel arra, hogy a fölsorolt modellek mindegyike ugyanazt a célt szolgálja, tehát a személyi jövedelemadóval való kiegyenlítést, a területfejlesztés dekoncentrált célalapjainak mindkét modelljénél, amit az előbb felsoroltam, úgy tartanánk helyesnek, ha megvárnánk, míg tapasztalatunk lenne ezen modellek működésével kapcsolatban, és csak akkor kezdenénk egy új modellt beépíteni a rendszerbe.
Emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy ez a dekoncentrált pénzalapokkal való kiegyenlítés még egyéves tapasztalatot sem takar, tehát nem tudjuk pontosan, hogy a célnak mennyire és miként felel meg, jóllehet hitünk szerint minden ilyen modell támogatandó, és a normativitást pedig a Szabad Demokraták Szövetsége mindig is erősen támogatta.
Ezért a beadott módosító indítványaink között fog szerepelni olyan javaslat, ami egyrészt ezt törölni kívánja, tehát meghagyná a címzett és céltámogatások között, hiszen sikeres modellről van szó. Egy másik lehetséges módosítás pedig az, hogy ne kelljen negyedik modell szerint számítani az osztandó pénzt, hanem a tavaly már megszavazott valamelyik modell segítségével osszuk le a megyei területfejlesztési tanácsokra, és ők aztán elvégzik azt a feladatot, amit a törvényalkotó szándéka szerint kívántunk.
Két fő mondanivalóm ennyi lett volna a törvényről, majd a részletes vitában kitérek mindazokra, amiket most említettem. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
