BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban, ez a napirenden belüli vita lehetőséget ad a vélemények jobb kifejtésére. A vezérszónoki hozzászólásomat én is néhány meditatív gondolattal szeretném kiegészíteni, mindazonáltal megerősíteni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt és annak önkormányzati tagozata a törvényt egy későn, de helyes irányba tett tétova lépésnek tartja, amelyet határozottabban kellene végigvinni más törvényekkel való koherenciazavarok kiküszöbölésével, és esetleg egymásnak ellentmondó szabályozások kigyomlálásával is. De ezt a törvényt támogatjuk, és módosító javaslatainkkal ennek a törvénynek a hatékonyságnövelését és a jobb hatályosulását szeretnénk elősegíteni.
Néhány gondolatot szeretnék hozzátenni, hogy a mi gondolkodási körünket az önkormányzatiság kérdésében mi jellemzi. Az egyik, ami ezt a törvénytervezetet is erősíti: egy szerves fejlődés elősegítése. Úgy gondoljuk, amikor 1990-ben a magyar parlament a rendszerváltással megegyezően egy alaptörvényt, az önkormányzatiságról szóló törvényt elfogadott, akkor visszatért a magyar önkormányzatiság haladó hagyományaihoz, és elindította egy olyan szerves fejlődésen az önkormányzatokat, a helyi közügyek demokratikus gyakorló testületét, amely az európai szisztémában, az európai helyi demokráciák rendszerében a magyar önkormányzatoknak egy igen előkelő helyet, lehetőséget biztosított. A magyar önkormányzatok széles feladat- és hatáskörrel rendelkező önkormányzatok, ha összehasonlítjuk - és itt több párt képviselőjének a megnyilatkozásában szerepeltek - a francia, a német, hozzátehetném: a délnémet és más európai önkormányzati szisztémákra való utalásokkal. Mi helyesnek tartjuk, hogy a magyar önkormányzatok nagyon széles feladat- és hatáskörrel rendelkeznek a szerves fejlődésnek ezen a szakaszán.
Fontosnak tartjuk azt is, hogy folyamatában mindig vizsgáljuk, hogy az Európai Önkormányzati Chartában az a magyar önkormányzati rendszer, amely igen tág lehetőségeket ad a magyar önkormányzatoknak a beilleszkedésre az európai önkormányzati rendszerbe, hol helyezkedik el.
Nagyon fontos, hogy ez a törvénytervezet nem sérti, hanem inkább elősegíti azt, ami a magyar alkotmánynak és önkormányzati rendszernek egy alappillére, hogy a magyar önkormányzatok nem hierarchikus tagozódásúak. Reméljük, hogy ez így is marad.
Elősegíti ez a törvénytervezet azt, hogy az önkormányzatoknak azonos jogaik, de eltérő kötelezettségeik vannak, és ezt kevésbé hangoztatjuk. Mindig csak a kis önkormányzat és a nagy önkormányzat közötti jogi egyenlőségről beszélünk, de az eltérő kötelezettségekről kevésbé, és én mostani kiegészítő hozzászólásomban ezt szeretném megemlíteni. Várossá válni ma Magyarországon nemcsak egy elnevezésbeli vagy egy besorolásbeli, a köztársasági elnök úr által jóváhagyott jogi aktus, hanem kötelezettség is. Megyei jogú városnak lenni pedig ezen túlmenően is az adott területen olyan jogokat és kötelezettségeket tartalmaz, amelyekkel az adott település polgárai által választott testületeknek élni kell. Ez pedig többletfeladatot, többletterhet, többletkötelezettséget jelent.
Ez a társulási törvénytervezet, ez a lehetőség ezt tovább segíti a szerves fejlődés útján. Az előtte tornyosuló akadályokat azonban fokozatosan el kell bontani, és látok olyan jogi szabályozásokat, amelyeket folyamatosan korrigálni kell. Ilyennek tartom a Belügyminisztérium expozéjában megjelent közoktatási törvény további finomítását, hiszen nem tartom helyesnek azt, hogy a megyei önkormányzat például a közoktatás-fejlesztési program elfogadásánál mintegy hierarchikusan föléje helyezkedik a többi önkormányzatnak, ugyanakkor helyesnek tartom, hogy egyfajta megyei közoktatási programot és koncepciót el kell fogadni. Itt helyesebbnek tartanám, ha a megyei jogú várossal mint egy autonóm és vele nemcsak azonos jogokat és kötelezettségeket vivő testülettel együtt határoznák meg ezeket a feladatokat, hanem annak jogán, hogy a megyei jogú városoknak mintegy kétharmadában, vagy a városoknak - Budapestet is beleértve - kétharmadában viszi például a középfokú oktatás nemes és édes terheit, ezért itt nemcsak egy egyeztetési, hanem egy kötelező együttes határozatra lenne szükség.
A társulások sorában felülvizsgálatra javasolnám azt is, hogy az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések, amelyek ma Magyarországon majdnem az egyharmadát jelentik a településeknek, meddig "élvezhetik" - idézőjelben mondom - ezt a kivételezett állapotot, és van-e ma Magyarországon arra törekvés, főleg költségvetési törekvés, hogy az önkormányzatok, amelyek ezt megtehetik, hiszen közöttük a 700-1000 darab önkormányzathoz biztos, hogy vannak lehetőségeik, számosan olyanoknak, akik ebből a körből kikerülhetnének, ha ez előnyösebb helyzetet jelentene számukra. (Sic!)
Feltétlenül fontosnak tartom, hogy ilyenkor vizsgálni kelljen majd a társulási készséget is azon önkormányzatok keretén belül, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatoknál, hogy megtettek-e mindent annak érdekében, hogy bevételeikből, átadott bevételeikből és kiegészítő bevételeikből fenn tudják tartani az intézményeiket, és ha ennek társulási formában nem tettek eleget, nem kötelező társulásban, de az önhibájukon kívül hátrányos helyzetűeket támogató költségvetési támogatásnak egy alacsonyabb szintjén kapjanak hozzájárulásokat, mert a szabad társulás lehetőségének nem mindenben tettek eleget.
Ez egy további finomítást és költségvetési megoldást igényel a parlament egészétől, és nem biztos, hogy egy lépésben elvégezhető, de a következő év költségvetésénél vizsgálni kell azt, hogy elég ösztönző-e a magyar önkormányzati költségvetés arra, hogy ne hospitalizálódjanak, ne szokjanak hozzá egy adott szituációhoz, amely számukra több anyagi előnyt jelent, mintha önerőből... - még egyszer hozzáteszem, ott, ahol erre lehetőség van, és tudom, hogy Magyarországon nem mindenhol van lehetőség a személyi jövedelemadó növelésére vagy helyi iparűzési adó bevezetésére, vagy olyan jövedelemforrás megteremtésére, ami az önhibáján kívül hátrányos helyzetet megszüntetné.
(12.30)
De ha - és ezzel zárom ezt a gondolatsort - egy rendszeren belül, az önkormányzati rendszeren belül közel egyharmada önhibáján kívül hátrányos helyzetben van, az óhatatlanul ennek a finanszírozási rendszernek a felülvizsgálatát kell hogy maga után vonja, épp a társulási ösztönzés irányába: épp abba az irányba, amiről ez a törvénytervezet szól.
A másik gondolat: a területfejlesztés. Én úgy látom, a területfejlesztési törvényben - és aki olvasta a nemzeti területfejlesztési koncepciót, az láthatja - a regionalizmus, a régió irányába történik egy jelentős elmozdulás, sőt, ha az adott régión belül megfogalmazott és testület által elfogadott koncepcióhoz nem illeszkedik egy fejlesztési program, azt majd a megyei vagy a regionális tanács, ha lesz pénze, nem is fogja támogatni. Én úgy gondolom, hogy a Balaton-régió és a budapesti agglomerációnak nevezett régió nem egy önkéntes társuláson keresztül megjelent, hanem törvényben rögzített, kötelező társulásnak fogható fel, tehát a magyar jogalkotásban is van példa erre. Én ezt egy helyes lépésnek tartom, elsősorban a Balaton-ökoszisztémának és a Balaton fejlődésének a közös meghatározása érdekében.
És azt is helyesnek tartom, hogyha Budapest városiasodó településhálózatát - ezt jobban szeretem, mint az "agglomeráció" kifejezést - valóban egységes elvek alapján, mégpedig a Budapestet körülvevő települések önkormányzatainak a közös döntése alapján próbáljuk meghatározni. Ezért fontos, hogy a területfejlesztési törvény, majd a most elfogadásra kerülő területfejlesztési koncepció parlamenti határozata is koherens szabályokat alkalmazzon, és ne párhuzamosan, egymás mellett elbeszélő módon hozzon döntéseket.
A területfejlesztés egy nagy lehetőség az Európai Unió intézményeihez való kapcsolódáshoz, az Európai Unió intézményeivel való párbeszédhez. Ha ez nem egy szerves fejlődés útján létrejövő kistérségeken és az ebből összeálló nagytérségeken - nevezhetném ezt régiónak, országon belüli régiónak is - keresztül valósul meg, hanem ez a megyehatárok közé kényszerített, és nem evolutív társulás formájában létrejött, kontúrok közé szorított önkormányzatok sokasága, akkor nem tud megfelelni azoknak az európai várakozásoknak, az európai intézmények által nyújtott kedvezményeknek, hanem mindig egy kényszer, egy erőltetett társulás útján fog mozogni.
Ezért tehát már most javaslom azt, hogy a magyar parlament ne a megyehatárok felülvizsgálatával foglalkozzon, és utólagos korrekciókkal próbáljon Veszprém és Győr-Sopron vagy más megye határán korrekciókat végezni, hanem a társulások adta tapasztalat alapján 38-42 kohéziós tényezőnek a vizsgálatával próbálja a nagyrégiók és a térségek kialakítását végezni. E törvényt pedig azért támogatjuk, mert ez lehetőséget ad a természetes társulások kialakulására.
Elhangzott itt, hogy a 3167 - talán tegnap ennyi volt, de lehet, hogy 3168 -önkormányzat sok-e vagy kevés. Én azt mondom, a magyar parlamentben azokat a megjegyzéseket tartom helyénvalónak - bár minden elhangozhat -, amikor nem ennek a sokaságát vagy kevésségét firtatjuk, hiszen törvény adta keretek között a közügyek gyakorlására az állam polgárai létrehozhatnak önkormányzatokat; a hivatalt tartjuk soknak - mint ahogy az helyesen egy-két hozzászólásban el is hangzott -, a hivatalnak azt a formáját, amit a saját területén mindenki létre akar hozni, szinte hasonló feladatok elvégzésére, a közügyek intézésének a sokaságára. Tehát nem az önkormányzat a sok.
Itt azonban szeretném azt megjegyezni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt nem tartja helyesnek azokat az indirekt eszközöket, amelyek a települések szétválására, az önkormányzatok feldarabolódására irányulnak. Még egyszer hangsúlyozom: mind az alkotmányban, mind az önkormányzati törvényben ezeket a jogokat tiszteletben kell tartanunk. De inkább tegyünk olyan lépéseket és kezdeményezéseket, amelyek az önkormányzatokat összefogják, és nemcsak a hivatalok együttműködésére késztetnek, hanem korábbi szóhasználattal: közös, most társuló önkormányzati testületeket is létrehoznak, amelyek nemcsak a vagyonuk egy részét adják ebbe, nemcsak a közügyek gyakorlását végzik, hanem esetleg önálló jogi személyiségként megjelenve, az önkormányzati és így magasabb szintű ügyeknek a gyakorlására is képesek. Erre tettünk kísérleteket.
Elfogadom, hogy ez az aprófalvas településeken is egy nagyon fontos irány és lépés, és ezt kiemelten kell kezelni, hiszen ezen települések népességmegtartó képessége a Magyar Köztársaság számára alapvetően fontos.
Azt is szeretném hangsúlyozni még egyszer: ezen túlmenően nagyon fontos, hogy a város és vonzáskörzete, a városiasodó településhálózat előnyeit is ki tudjuk használni. És itt nem szabad szembeállítani a nagyvárost a kisvárossal, nem szabad megyehatárokat úgy, mint Tatabánya és Szárliget esetében ez meg is történt, figyelembe venni, hiszen nagyon sok excentrikusan elhelyezkedő város és nagyváros van, sőt, az országhatár Trianon óta kialakult szerkezetében is talán ez majd még egy időben országhatárokat sem visel el. Ezért feltétlenül fontos, hogy a társulások kiterjedjenek a város és a község egymással egyenrangú, de a kötelezettség tekintetében a nagyváros számára nagyobb felelősséget rovók együttműködésére. Ezt pedig minden eszközzel támogatni kell; és egyetértek azzal, amikor nem az önkormányzatot, nem a nagyvárost, hanem például a szolgáltatást igénybe vevőt vagy azt az intézményt támogatja a költségvetés nagyobb mértékben, aki ezt létrehozza.
Befejezésül: szeretném, hogyha a címzett és céltámogatási rendszert - amelyet nem régen tárgyaltunk és talán döntési pontra jutottunk el - szintén áttekintenénk, hiszen a címzett és céltámogatási rendszernél is nagyon sok olyan ösztönzési lehetőséget találhatunk majd, amely elősegítheti ezt az evolutív, szerves fejlődést, amiről beszéltem. És nagyon fontos, hogy a címzett és céltámogatások ma még nem lépnek át megyehatárokon; és a területfejlesztési összegek is ma még valami redisztributív, tehát egy központi elosztó rendszernek a függvényében, jó vagy rossz mérlegelés alapján, egy politikai erőviszonyokat tükröző alapon megyékre osztódnak el.
Én szeretném, hogyha a parlament a társulási törvény kapcsán és ennek a költségvetési kihatása kapcsán elősegítené a megyehatárok mentén és a mindig hátrányos helyzetben, a megyeközpontoktól távol lévő területek együttműködését, mert a legnagyobb igény ezeken a helyeken van a fejlesztésre; elősegítené az országhatárokon, a megyehatárok szélén lévő települések fejlődését is. És itt gondolnunk kell arra - lehet, hogy nem az ez évi költségvetésben, de a következő évi költségvetésben -, hogy esetleg a területfejlesztési törvény mintájára, a társulások finanszírozásában nemcsak a megyehatárokon, hanem az országhatárokon túlnyúló társulások együttműködésére is, különösen a magyarlakta területeken, gondoljon a költségvetés.
Ezekkel a gondolatokkal kívántam kiegészíteni a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak a társulásokról vallott véleményét. Köszönöm a figyelmet.
