BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindig arra vágytam, hogy az utolsó szó az enyém legyen. (Derültség.) Erre eddig még nem volt példa. Gondolom, hogy államtitkár úr magának fogja megtartani az utolsó szó jogát, mert az előterjesztőnek van joga reagálni.
Két dolog miatt szerettem volna a vitát tovább gombolyítani, amit konstruktívnak és előrevivőnek tartok, még akkor is, ha megjelenik néhány olyan gondolatfoszlány is, amely ellentétes az önkormányzati törvénnyel.
Az egyik gondolat, ami bennem mindig felébredt és a Fidesz önkormányzati kabinetjében is: el kell mondani, hogy mindig elhessegettük magunktól a kötelező társulásokat, tartottuk magunkat a szabad társuláshoz, de legalább öt olyan kötelező társulási gondolat mindig motoszkált bennünk, amellyel érdemes foglalkozni, nem kötelező társulásként, hanem esetleg törvényi szabályozással más megoldásban; ez a tűzrendészeti, a tűzoltósági és általában a tűzoltósággal összefüggő kérdéskör, amely körzeteket alakított ki, és amelyeket nem kötelező társulásként kell vinniük a településeknek. Ezt a törvény megoldotta, de felmerült egy időben társulási formában való vitele is ezeknek a kérdéseknek.
A másik, ami engem mint környezetvédőt továbbra is foglalkoztat: az ivóvízbázis védelmére Németországban tapasztalt, kötelező társulásokkal létrejött társulási forma. Még egyszer mondom, hogy a szabad társulások híve vagyunk, de e két területen és további másik, most nem részletezett területen kell gondolkodnunk, hogy milyen törvényi szabályok között lehetne a társulási készséget vagy képességet jobban késztetni. Majdnem azt mondtam, hogy kierőltetni, de ettől elállok - mert arra késztetni lehet a településeket, illetve a térségi társulásokat, hogy alapvetően nemzeti vagy nagyobb regionális érdekek érdekében jobban szorgalmazzák az együttes gondolkodást.
Amire reagálni kívántam, az további törvény, amely a parlament elé még talán nem is került, de befolyásolja például az egyenlő önkormányzatok, az egyenlő felek társulási készségét. Itt van az összeférhetetlenségi törvénytervezet, amely lehetővé teszi például - és ezt is példának szánom -, hogy egyes kistelepüléseken az értelmiségiek köréből kiszoruljanak például az intézményvezetők vagy az önkormányzati többségi tulajdonban lévő vállalatok vezetői. Mondjuk, egy adott, 300-500 fős településen van öt-tíz ilyen ember; ha a választások során nekik választaniuk kell, hogy képviselőként vagy intézményvezetőként kívánnak-e tovább működni, akkor ezeknek a településeknek az azonos félként más településhez való társulásának a képességét csökkenti ez a törvényi bevezetés, ez a változtatási igény.
Befejezésül szeretnék még egyet hangsúlyozni még egyszer: az önkormányzati jogok azonosak, de a teljesítőképesség eltérő, s ezért a társulásokban a nagyobb teljesítőképességgel - ami nem istentől való, ami nem az ott élő emberek nagyobb szellemi kapacitása, hanem attól való, hogy annak a városnak nagyobbak a bevételei, kialakult az intézményhálózata van, a képzett emberek sokasága jelenik meg azokon a településeken -, nem kötelező erővel, hanem ennek a képességnek, ennek a lehetőségnek az egész nemzet számára való hasznosításával nagyobb mértékben kell élniük.
Tehát a nagyváros, a város és a környező település közötti együttműködést ne úgy fogja fel a parlament - és a törvényi szabályozásban erre kísérlet is születik -, hogy a nagyváros rátelepedik az adott kisebb településre, hanem úgy, hogy a közös akarat, a közös lehetőségek hatékonyabb kihasználása érdekében a városkörnyéki lehetőségeket nagyobb mértékben kell szorgalmazni, még akkor is, hogyha elfogadom, hogy a városkörnyéki bizottságoknak, a városkörnyéki szakigazgatásnak is voltak egyes esetekben pejoratív felhangjai. Én azonban arra bátorítok mindenkit, hogy a város és vonzáskörzetének a hatékony működtetésével a magyar parlament nagyobb mértékben éljen, mint ahogy eddig élt. Első helyen biztos, hogy a közoktatásban a NAT bevezetésével származó következményekkel... - és itt most nem a NAT-ot bírálom általában, hanem azt az állapotot ismerem, amely a magyar faluban és a kis- és középtelepüléseken robbanásszerűen előbb-utóbb megjelenik. Ez lesz az első hely, ahol a társulásokat nagyobb mértékben ki kell használni.
Biztos, hogy az infrastruktúra fejlesztésében, valamint a közoktatásban és a kulturális értékekben - s idetartozónak ítélem az intézmények védelmét is - jelenik meg az első legfontosabb társulási készség. Itt a nagyvárosoktól távolabb lévő településeken szorgalmaznám, és költségvetésből nagyobb mértékben preferálnám a társulási együttműködést, ami a közoktatásban és a kulturális értékek, a szintek megtartásában jelentkezik. Hiszen ezek a települések az adott kultúrától, elérhetőségétől általában távolabb vannak, és így nagyobb parlamenti és kormányzati támogatást kívánnak.
Ezzel a két példával azt akartam példázni, hogy ha a parlament módosításokkal el is fogadja ezt a törvényt, s rövid időszakon belül bevezetésre ítéli, ebben az esetben is a kormánynak, a Belügyminisztériumnak, az önkormányzatok szövetségének gondos szemmel a már megszületett és a még meg sem született, de születendőben lévő törvényeket át kell tekinteniük, mert én nem értek azzal egyet, hogy van egy kétharmados alkotmányos önkormányzati törvényünk, és utána az expozéban és ebben a törvénytervezetben is lazán azt mondjuk, hogy majd az ágazati törvényekben ezt meg ezt, meg ezt követni kell. Ez eklektikusságra és az önkormányzati törvény alapelemeinek a sérülésére vezet.
(13.00)
Tekintsük át együtt, hogy milyen törvényeket érint ez a társulási szabályozás, és melyek azok a törvények, amelyeknél ezt a törvénytervezetet, illetve elfogadását követően majd törvényt - mint például az összeférhetetlenségi törvényt a helyi képviselők választásáról szólónál - már figyelembe kell venni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
