DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szeretném felhívni a figyelmet egy olyan körülményre a törvény ürügyén, ami újabb megfontolásokat kellene hogy inspiráljon, ez pedig az, hogy mi a törvényhozás tárgya. Mi az, amit a törvényhozás felvállalhat, hogy törvényi formában szabályoz, és mi az, amire azt kell mondani, tessék meggondolni, ez nem biztos, hogy törvényhozási tárgy.
Két példát is lehet erre mondani. Az agrárgazdaságról szóló törvényről ma már sokan tudják, hogy egy sajátságos jelszógyűjtemény, amelyben még olyan vitatható elemek is vannak - az 1. §-ban a GDP-arányos támogatással kapcsolatban -, hogy mi van akkor, ha a GDP csökken. Nem akarom most karikírozni, de úgy néz ki, mintha egy jelszógyűjteményt valaki tévedésből törvényi formában készített volna el; és semmi nem menti meg ettől az előterjesztéstől a Házat, mert a parlamenti lojalitás aztán tovább pörgeti.
Ugyanez a helyzet ezzel a törvénnyel más vonatkozásban. A társulásnak megvannak a polgári törvénykönyvben előírt szerződéses szabályai, és azt kössék meg, akik meg akarják kötni. Ha azt mondja a kormányzat, hogy gazdaságilag támogatok, akkor teremt egy érdekeltséget és erősíti a hajlamot. De kérdezem én, miért kell a szerződés kellékeit és feltételeit törvényi formában szabályozni, amely kormánykeretben is megtörténhet, és azok közé a törvények közé tartozik, amit a parlamentnek kellő kritika mellett nem kellene felvállalni. Főleg akkor nem, ha tudjuk, hogy mind a közigazgatás, a tárcaigazgatás, mind a társadalmi szervek részéről állandó a presszió, hogy törvény kell; olyan kérdésekről, amelyekről igazán nem lehet jó törvényt szerkeszteni, mint arra a jelenlegi előterjesztés is markáns példát mutat, amelyikben a jó szerződés kellékeit törvényben rögzíti egy speciális területre vonatkozóan.
Szeretném, ha ezt a tanulságot szélesebb körben - önmagunkat kímélendő is - megfogadnánk.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)
(11.40)
