DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Örülök, hogy általában egyetértünk, azt meg értem, hogy konkrétan nem. (Derültség.) Ez ismerős fordulat, azt hiszem, közéletünkben.
Én ismét arra hívom fel a figyelmet, hogy amit Lampert Mónika az előbb idézett, az abba a karénekbe tartozik, hogy törvény kell - mindenkinek mindenről, mindig törvény kell! Én csak arra hívtam volna fel a figyelmet, hogy a Háznak korlátozni kellene az ebbéli hajlamot, magának a kormánynak kellene már alaposabb szűrőt teremteni, főleg azért, mert egy kormány saját mozgásterét is csökkenti abban az esetben, ha kormánykeretben megoldandó kérdéseket enged törvényhozási úton szabályozni.
De a jelenlegi törvény mire is példa még? Tulajdonképpen egy szerződéses modellt űrlapban vagy nyomtatványban is meg lehetne írni, de tartalmazza a törvény, hogyan kössünk szerződést. Van az önkormányzati autonómia mint elv, mégpedig alapelv. Ha alapelv, akkor vegyük tudomásul, hogy szerződéskötési szándékait más önkormányzatokkal, sőt azon kívül is maga határozza meg. Nem kell neki sillabusz hozzá, mert többféle szerződést is köthet. Eltérhet, bizonyos dolgokat szabályozhat tudatosan, bizonyos dolgokat nem szabályozhat. A törvénynek nem lehet célja, hogy azért kell készíteni egy törvényt, hogy az a jámbor önkormányzat tisztában legyen azzal, hogyan kell egy másik önkormányzattal szerződést kötni. Mert ha ez a probléma, a Belügyminisztériumnak rendszeres tájékoztatója van, abban modelleket kiadhat, elmondhatja, hogy mit ajánl. Csak egyet ne tegyünk: törvényi úton egy speciális szerződési változatot úgy szabályozzunk, hogy az attól eltérő önkormányzatok közötti megállapodásoknál aztán már felvethetjük, hogy nem is felel meg a törvénynek. Megfelel persze a polgári törvénykönyvnek és sok minden másnak, de ennek a törvénynek nem. Hisz a törvényalkotásnak mindig az a kockázata, hogy nemcsak enged, hanem tilt is olyan értelemben, hogy szabályoz.
Nekem nincs kifogásom az ellen, ha ez a törvény megszületik, hisz nem történik vele az égvilágon semmi különösebb baj. Kapnak egy kézikönyvet e törvény formájában az önkormányzatok, és mostantól kezdve annak a jegyzőnek, akinek ez gondot okozott korábban, talán kevesebb gondot okoz. Én egy elvre hívtam fel a figyelmet! Szétzúzódik a magyar törvényalkotás, és immáron évek óta zúzódik szét, mert nem működik az a kontroll, hogy mi tartozik és milyen szinten tartozik a parlament illetékességi körébe, és mi az, amit másféle módon kell szabályozni, alacsonyabb jogforrás útján, akárhogy - vagy éppen nem is kell rá törvény.
Tekintettel arra, hogy minden évben nyilvánosságra kerül, mennyi törvényt fogadott el a parlament, jó volna azt is mellé tenni, hogy nem minden esetben kell büszkének lenni egy parlamentnek arra, hogy annyi törvényt elfogadott. Netán arra kellene esetenként büszkének lenni, hogy lemondott arról a mindenáron való szabályozó hajlamról, ami felé a parlament oly mértékben törekszik, hogy az ellenállást, a kritikát, a józan mértékletességet mindenképpen alkalmazni kellene az ez irányú hajlamokkal szemben.
Utaltam az előbb már az agrárgazdaságról szóló törvényre. Kérem a tisztelt Házat, olvassák el ezt a törvényt! Olvassák el ezt a törvényt, és utána tegyék fel a kérdést, hogy érdemes-e ezt a Ház elé terjeszteni, azon túl, hogy a GDP arányában kell egy kötelezettséget vállalni, hogy mennyi legyen a mezőgazdaság támogatottsága, de akkor azt meg alaposabban kell kidolgozni - még egyszer mondom -, mert az csökkenhet is. Annak a törvénynek a deklaratív természete mit rejt? Leglényegesebb az utolsó szakasz, amelyik felhatalmazza a kormányt és a minisztert, hogy tegyen valamit. A többi tulajdonképpen nem is szabályozás, hanem már említettem, egy deklarációgyűjtemény.
Ez a törvény másféleképpen ront a jelenleg meglévő helyzeten, szabályozza, hogy te, autonóm önkormányzat milyen szerződést köss. Erre inspirál! De minek?! A szerződéskötés általános szabályai, a szerződést kötő felek érdekei egyaránt ismertek vagy ott helyileg ismertek. Azt azért tételezzük fel, hogy olyan szerződést köt, amely önmagában nem ellentmondó valamelyik törvénnyel. De nem feltétlen köt olyan szerződést, amelyben egy törvény tulajdonképpen ad neki egy olyan szamárvezetőt, hogy ezentúl ezt a szerződést kösd meg!
Azzal, hogy inspirálni kell az összefogás hajlamát, teljes mértékben egyetértek. Egyetértek, és azt kell mondani, támogatom iksz forinttal, százalékban, akárhogy az összefogásotokat, ha ilyen szerződést köttök. Nem kell feltétlen parlament elé hozni ezt egyébként. Tehát amikor támogatok valamit, akkor feltételt már teremthetek.
(11.50)
De általában - mert hiszen a hajlamnövelés és a pénzügyi támogatás között óriási különbség van - ez a törvény nem ezt tartalmazza.
Még egyszer hangsúlyozom: nincs nekem veszekednivalóm ezzel a törvénnyel. Veszekednivalóm van egy felfogással, ami miatt a parlamenti törvényalkotás se nem egyenletes és se nem arányos. Érezzük mindnyájan, hogy valahol elindult tárcaszinten egy jogszabályszerkesztés, és semmi nem menti meg, hogy metodikájával végigfusson a Házon, és egymással ellentétes felfogású törvények szülessenek itt. Ez pedig a törvényhozás rangját kérdőjelezi meg általános értelemben is. Kizárólag merő jó szándékból arra hívom fel a figyelmet, hogy több kritikával illessük azokat a meglévő hajlamokat, melyek minden ügy szabályozását a parlamentre kívánják bízni. Legyen annyi ambíciója egy kormányzatnak, hogy tudja eldönteni, hogy ez saját hatáskörében is szabályozható kérdés, és nem kell hozzá feltétlen törvényhozási akarat a velejáró időrabló procedúrával együtt!
Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)
