DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A magyar önkormányzati rendszer az "egy település - egy önkormányzat" elvére épül. Ez nagyon jól van így, nagyon helyesen döntött 1990-ben a törvényhozó az önkormányzati törvény megalkotásakor, amikor azt mondta, hogy minden településen élő állampolgári közösségnek joga van ahhoz, hogy önkormányzatot alakítson, hogy gyakorolja az önkormányzati jogait. Ez nagyon jó döntés volt, annál is inkább, hiszen korábban a közös községi tanácsba kényszerített települések demokratikus élményként élték meg azt, hogy most már saját maguk alakíthatják a sorsukat, az önkormányzati törvény megfogalmazásai szerint a helyi közügyekben saját maguk dönthetnek. Ez az időszak 1990-től olyan értékeket, olyan eredményeket hozott, ami a települési összefogás szép példája, erősítette az emberekben a közösségi érzést, hiszen felújítottak templomokat, létrehoztak közösségi házakat, ahol közösségi rendezvényeket szervezhetnek, emlékműveket állítottak halottaiknak. Tehát a települési lét, az önkormányzati lét számos értékes és pozitív példáját tapasztalhattuk. Mindezt érdemes figyelembe venni akkor, amikor a rendszer továbbfejlesztéséről beszélünk, gondolkodunk vagy törvényt alkotunk.
Ezen értékek megbecsülése mellett ugyanakkor beszélni kell arról - a szakma és a politika évek óta beszél arról -, hogy ezek a strukturális problémák, tehát az, hogy egy kis település ugyanazokat a feladatokat kell ellássa, ugyanazokat a hatásköröket gyakorolja, mint egy nagyobb település, vajon hogyan segítik, segítik-e, illetve mennyiben akadályozzák egy hatékonyabb, gazdaságosabb feladatellátás megvalósítását.
(10.20)
Tehát fel kell tenni a kérdést, hogy lehet-e hatékonyan, gazdaságosan így finanszírozni az önkormányzati feladatellátást. És erre a választ, én azt gondolom, már megadtuk régen: nem, nem lehet! Tehát a következtetés adódik, hogy a rendszeren valamilyen igazítást kell elvégezni, és én arról szeretnék néhány szót elmondani, hogy hogyan, illetve miként segíti ez a kormány által beterjesztett törvénytervezet a rendszeren való, úgymond, igazítást.
Érdemes néhány külföldi mintát is megemlíteni, felidézni. Az angolszász és a skandináv rendszerek, úgymond, integrált önkormányzati struktúrák, ami azt jelenti, hogy ez az önkormányzati struktúra nincs tekintettel arra, hogy az egyes települések határa hol húzódik, tehát nem mondja meg azt, hogy most ez az egy falu, ez az egy település egy önkormányzat, hanem településbokrokra mondja azt, hogy ez egy önkormányzat, és ezek az integrált önkormányzatok gyakorolják az önkormányzati hatásköröket. Hozzá kell tenni, hogy itt fő feladat a gazdaságfejlesztés, és ennek logikájában alakultak ki ezek a határok. Vagy ha más példákat említünk, például Franciaországban egy széttagolt helyi struktúra van, tehát hasonlóan, mint nálunk, kisebb önkormányzatok, településhez kötődő önkormányzatok vannak; ugyanakkor itt is van egy integrációs pont, egy integrációs forma, amely településszövetségeket jelent, tehát a településszövetségek látják el azokat a térségi szolgáltatásszervezési funkciókat, amelyek egy-egy térségben a település határain is túlmutatnak, és térségi szemléletben látják el ezeket a feladatokat. Érdemes azonban kitérni arra, hogy mindkét típusnál állami eszközök felhasználásáról is szó van, állami eszközök felhasználásáról van szó, tehát az államnak igenis van ráhatása arra, hogyan, miként jöjjenek létre ezek a határok.
Ezek után fel lehet tenni a kérdést, hogy mi a teendő egy hatékonyabb feladatellátás érdekében - és ehhez a lehetőséget már 1990-ben megadta a törvény. Megadta a társulások megalakításának lehetőségét, azonban '90 után a törvény ezen lehetőségével igen korlátozott számban éltek az önkormányzatok, nagyon sok ezt akadályozó, az együttes feladatellátást akadályozó tényező volt. A kistelepüléseknél a korábbi közös községi tanácsok esetében nemcsak az érzelmi múlt akadályozta az együttes feladatellátást, hanem az is, hogy szét kellett osztani a vagyont. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy bizony, évekig zajlottak a viták, de nem mindenütt volt ez elmérgesedett, volt, ahol nagyon korrekten meg lehetett oldani a vagyonszétosztást; de az önkormányzatok először szerették volna látni azt, hogy mi az övék, mi az ő területük, mi az ő vagyonuk, és amikor ez a folyamat lezajlott, ez után került sor arra, hogy már megpróbáltak arról gondolkodni, hogy együtt milyen feladatokat tudnának ellátni. Ugyanez igaz volt például a megyei jogú város és a megyei önkormányzat esetében is; ez egy törvényben telepített érdekellentét volt, amikor - emlékezzenek vissza - intézményekről, tulajdonlásról, bizony, néha elég mérges hangú viták voltak. Tehát nemhogy azon gondolkodtak volna, hogyan tudnának együttműködni, hanem a törvény adta objektív okoknál fogva ez még a tisztázások és a saját terület kijelölésének időszaka volt.
Amikor ez lezajlott, illetve az 1994-es ciklusban már megjelentek a közös feladatellátás csírái, egyre több területen tapasztalhattuk ezt, és ennek voltak ösztönzői is, erről beszélt miniszter úr az expozéban, illetve Puha Sándor képviselőtársam is, hogy a finanszírozásban ilyen ösztönző elemek megjelentek. Például a körjegyzőségben, a pályázati rendszerekben; hogy egy példát mondjak, a Foglalkoztatási Alap például térségi szervezésre fogadta el a pályázatokat, térségek nevezését fogadta el.
Igazán áttörést az én megítélésem szerint a területfejlesztési törvény hozott, amikor is a kistérségi társulásoknál az együttgondolkodás és az együttcselekvés olyan formáit is láthattuk, ami jóval meghaladta a korábbi eredményeket, és azt gondolom, ezt az motiválta, hogy elérhető közelségbe került a döntés, a kistérségek láthatták, tudhatták, hogy a megyében a területfejlesztési tanácsnak ezen szereplői milyen elvek alapján fognak dönteni, szemben a korábbi rendszerrel, amikor - főleg egy kistelepülés számára - elég átláthatatlan volt az, hogy egy-egy tárcánál hogyan, miként juthatnak hozzá pályázati forrásokhoz.
Ezek után érdemes feltenni a kérdést, hogy kinek van tehát teendője annak érdekében, hogy a térségi feladatellátás, az együttműködésen alapuló feladatellátás nagyobb szerepet kapjon a magyar önkormányzati rendszerben. Azt gondolom, hogy két nagyon fontos szereplője van ennek. Egyrészt a törvényhozó dolga, hogy ezt ösztönözze, segítse, és a kormány ezzel a beterjesztett törvénnyel egy nagy lépést tesz ennek érdekében előre; másrészt pedig az önkormányzatoknak van teendőjük ebben.
Először a törvényalkotó teendőiről:
Korábban, de főként az alkotmánykoncepció tárgyalásakor ismét fellángolt az a vita, hogy a kényszertársulásokat engedni kellene-e a magyar önkormányzati rendszerben vagy sem. A hatályos alkotmány a szabad társulás elvén áll, és amikor az alkotmánykoncepció során nagyon sok szakember elmondta a véleményét, elmondták a politikai pártok, elmondták szakmapolitikusok az álláspontjukat, nagyon nagy többségi vélemény alakult ki amellett, hogy meg kell őrizni a magyar alkotmányos rendszerben a szabad társulás elvét az önkormányzatoknál. Ez a törvény ennek szellemében készült, és ennek szellemében terjesztette be a kormány. Jó esély van arra, hogy az ellenzéki pártok támogatását is megkapja a kormány ehhez a törvényhez, hiszen ez összhangban áll a '94-es pártprogramokkal. Engedjék meg, hogy idézzek néhány programból, hogy miként vélekedett erről a kérdésről.
(Póda Jenő helyét a jegyzői székben dr. Kávássy Sándor foglalja el.)
A Magyar Demokrata Fórum azt írta programjában, hogy "növelni kívánjuk az önkormányzati társulások megalakulásának lehetőségét, mert ez elősegíti a több települést érintő fejlesztéseket, beruházásokat".
A Fidesz a következőt mondta a programjában: "Középszintű önkormányzatokra szükség van. Ennek szereplői a modernizált megye és a társulási önkormányzat". Azt ugyan részletesen nem fejti ki, hogy társulási önkormányzat alatt mit ért, de azt gondolom, azt mindenesetre jelzi, hogy a társulások irányába kívánja elmozdítani az önkormányzati feladatellátást.
És végül a Kereszténydemokrata Néppárt: "A koordináció, a területfejlesztés és az intézményfenntartás körében pontosítani kell a közigazgatási szintek funkcióit". Ez ugyan nem azt jelenti direkt módon, hogy támogatja a társulásokat, de áttételesen lehet úgy érteni, hogy ha a szintek közötti funkciók felülvizsgálatáról beszél, érdemes azt megfontolni és áttekinteni, hogy milyen szinten milyen feladatokat kell ellátnia az önkormányzatnak.
Őszintén sajnálom, hogy a Független Kisgazdapárt programjából nem áll módomban idézni az idevonatkozó passzust, mert mint oly sok mindenről az önkormányzatok keretén belül, erről sem rendelkezett a programjuk. De látom Torgyán elnök urat, aki hozzászólásra készül, bizonyára reagálni fog majd erre. (Dr. Torgyán József: Ebben biztos lehet!)
Tisztelt Országgyűlés! A kormány által beterjesztett törvénytervezet és az önkormányzati törvény módosítása megfelel tehát azon elveknek, amelyekről az előbb beszéltem, hogy a szabad társulás elvén áll, és segíteni kívánja az önkormányzatok döntését, amikor a társulásokat létre kívánják hozni. Miniszter úr beszélt az expozéban arról, hogy milyen ezt akadályozó tényezők vannak, jogi és egyéb természetű tényezők, amelyek az önkormányzatokat visszatartották attól, hogy döntést hozzanak a társulás létrehozásáról. Négy forma van, amit a törvény ajánl, tehát elsőként, hogy szolgáltatás ellátást rendelheti meg, úgymond, az egyik önkormányzat a másiktól, amikor neki nincs meg az ahhoz szükséges infrastruktúrája vagy intézménye, de a szomszéd önkormányzatnak ez megvan, akkor egyezséget kötnek, hogy a másik önkormányzat ellátja ennek az önkormányzatnak a részére is a szolgáltatást. Vagy a második forma, amikor egy szervezetet hoznak létre közös működtetésre, közös fenntartásra. Ez lehet intézmény, lehet egy közösen foglalkoztatott munkavállaló, tehát nagyon sokféle formáját írja elő ennek a törvény, és megmondja, hogy milyen kellékei legyenek ennek. Vagy a harmadik forma, ami hasonló ehhez a másodikhoz, egy közös szervezet fenntartásáról rendelkezik, de annyiban más, hogy egy szervezetet is rendel ehhez a közös fenntartáshoz, ez az úgynevezett társulási tanács. Itt nagyon fontos kérdésnek tartom, hogy az önkormányzati törvény módosítása megteremti ehhez a keretet, hogy át lehet ruházni hatáskört.
(10.30)
Ez egy sokkal praktikusabb feladatellátást jelent, amikor az önkormányzat nevében átruházott hatáskörként gyakorolja a társulási tanács.
És végezetül a negyedik forma, ami a jogi személyiséggel rendelkező társulás megteremtését engedi, teszi lehetővé a törvényben, hiszen lehetnek olyan feladatok, vagy lehet olyan funkciója az önkormányzatnak, amikor szükség van arra, hogy a társulásnak legyen jogi személyisége, indokoltnak tűnik az, hogy saját vagyona legyen, hogy vagyoni jogok fölött rendelkezzen - erre is lehetőséget ad a törvény.
Végezetül ötödikként: az együttműködés színes formáiról is rendelkezik a törvény a 19. §-ban. Ezt saját magamnak úgy hívom, hogy ez egy biztató szakasz, amikor arra biztatja az önkormányzatokat, hogy milyen együttműködési formákat alakíthatnak ki, ezek egy része tapasztalatom szerint már működik az önkormányzatok között: konzultáció, tapasztalatcsere és a többi. Mindenesetre azt gondolom, hasznos, hogy ezt kifejezetten megjeleníti a törvényalkotó.
Eddig a törvényalkotó feladatáról beszéltem, most néhány gondolatot arról, hogy mi a teendője a másik szereplőnek, az önkormányzatoknak. Azt gondolom, hogy a törvény ismeretében érdemes az önkormányzatoknak átgondolniuk a saját feladataikat, a saját feladatellátásuk formáit, kereteit, és érdemes megkeresni azokat az előnyöket, amiket ez a törvény az önkormányzatok számára megteremt, mert azt gondolom, hogy a saját érdeküket felismerve élniük lehet és kell majd ezekkel a lehetőségekkel. Jó esély van arra, hogy ez így legyen, hiszen az önkormányzati érdekszövetségek megismerték ezt a törvénytervezetet, és valamennyi önkormányzati érdekszövetség egyhangúlag támogatta ezt a törvénytervezetet, ami az én számomra azt jelenti, hogy az érdekszövetségek saját maguk számára fölismerték ezeket az előnyöket, és az önkormányzatok szeretnék majd ezeket alkalmazni és használni.
A Baloldali Önkormányzati Közösségben - több száz polgármesterrel, önkormányzati képviselővel konzultálva erről a örvénytervezetről - ugyanezt nyilvánították ki, hogy ezt a törvényt hasznosnak, fontosnak tartják, és őszintén remélem, hogy az önkormányzataink minél előbb fognak majd élni ezekkel a lehetőségekkel.
Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt országgyűlési frakciója ezen gondolatok jegyében a törvényjavaslatot megvitatásra és elfogadásra ajánlja önöknek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
