DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Balsay képviselő úr azt mondta, hogy szerves fejlődés elősegítése az önkormányzatok együttgondolkodásának, együttműködésének, ez az egyik célja ennek a törvénynek, és én azt gondolom, ez egy precíz megfogalmazás. Valóban, amikor arról beszéltünk itt többen ma délelőtt, hogy a szakmai és politikai viták a kötelező társulások körül, ez volt igazából a tartalma és a lényege ezeknek a vitáknak, hogy ki tudja-e várni, úgymond, a rendszer, amíg egy szerves fejlődésen keresztül az önkormányzatok a saját döntéseik alapján azt mondják, hogy igen, amit nem tudunk saját magunk jól, gazdaságosan, hatékonyan elvégezni, abban a kérdésben össze kell fogni a környező településekkel, más önkormányzatokkal, vagy a megyei önkormányzattal, vagy egy nagyvárosi önkormányzattal - és ez volt a viták lényege!
És ezekre a vitákra Miakich Gábor képviselőtársam is azt mondta, hogy ezek a viták még élnek. Én azt gondolom, hogy ezeknek a vitáknak a végére pontot tehetünk. Mégpedig akkor tehettünk pontot, amikor az alkotmánykoncepció vitájában, az alkotmánykoncepció tárgyalásakor a szakma, a politikai pártok, és mindaz, akinek mondanivalója volt ebben a kérdésben, beleértve az önkormányzati érdekszövetségeket is, letették a voksukat amellett, hogy a hatályos alkotmánnyal összhangban, az új alkotmányban is és az alkotmánykoncepcióban is az önkéntes társulások elvén alapuljon az önkormányzatok együttműködése.
A Balsay képviselő úr által elmondottakkal jó néhány kérdésben egyetértek, és jó néhány kérdésben vitatkozom vele. Mind a kettőt el fogom mondani. Amikor azt mondja, hogy a közoktatási tervnél, példaként mondta, hogy a hatáskör-telepítésnél, a térségi feladatoknál a közoktatási terv tekintetében a megyei önkormányzatnál nem jól került a hatáskör telepítésre, én ezzel azért vitatkozom, mert abban igaza van, hogy a megyei jogú városok a közoktatási feladatokban a lakosság lélekszámarányánál nagyobb részben vesznek részt, hiszen ott vannak az intézmények, főként a középfokú intézmények nagy része, és hogy a megyei jogú város nélkül nem lehet értelmesen megtervezni a közoktatási tervet, ebben teljes mértékben egyetértünk.
De a mostani szabályozásban is, hogy ha az önkormányzati törvényben meghatározott egyeztető bizottság betölti ténylegesen a funkcióját - hiszen ott azt mondja a törvény, hogy a térségi feladatok vagy a közös feladatok ellátásában kell egyeztetni a megyei önkormányzatnak és a megyei jogú városnak az egyeztető bizottságban -, én azt gondolom, egy ilyen feladat- és hatáskörgyakorlás tipikus példája lehet annak, amikor ezt oda kell vinni, és ebben meg kell tudni egyezni.
Nem tudom, hogy van-e vagy volt-e ilyen tartalmú vita; én nem tudok arról, hogy mondjuk, a közoktatási terv körül kialakult volna valamilyen olyan éles szembenállás a megye és a megyei jogú város között, ami azt indokolná, hogy máshogyan telepítsük a hatáskört. Itt van egy együttműködési kényszer, ezt az önkormányzati törvény alapján meg kell tenni, és én őszintén remélem, hogy nem fog sehol olyan terv születni, ami egymással szembemegy, hiszen akkor az egésznek a lényege, a funkciója lehetetlenül el.
Teljes mértékben egyetértek azzal a megállapításával képviselő úrnak, hogy az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatási rendszere gyanússá válik és a funkciója megkérdőjelezhetővé válik, ha az önkormányzatok egyharmada rászorul erre. Tehát akkor valahol a rendszerben problémák vannak, ha az önkormányzatoknak ilyen jelentős része önhibáján kívül hátrányos helyzetűvé válik.
Tehát én azt gondolom, hogy a szabályozásban, ennek a finomításában a képviselő úr által elmondottakkal egyet lehet érteni, és minden ilyen tartalmú módosító javaslatát a költségvetésnél én a magam részéről nyitottan és szimpátiával fogadom, mert azt gondolom, hogy nem szabad, hogy rendszerré váljék az, aminek a funkciója az, hogy a kivételest segítse. Hiszen egy normatív szabályozási rendszerben mindig lehetnek és vannak olyan önkormányzatok, amelyek a sajátos, egyedi, speciális feltételeik miatt, úgymond, kiesnének a rostán, és ezt nem szabad megengedni.
Én magam még annak idején Bokros Lajos miniszter úrral is nagy vitákat folytattam azért, hiszen önök tudják, itt a parlamentben is elhangzott, hogy a miniszter úr szerette volna megszüntetni az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatási rendszerét. A szocialista frakció és a baloldali önkormányzati közösség ezt nem támogatta, és hosszú viták eredményeképpen meggyőztük őt arról, és a kormány nem is tett erre javaslatot, hogy megszüntesse, mert szükség van erre a rendszerre - de a kivételes esetben, és az egyedieket segítő módon! Tehát az egyharmados arányt, amit a képviselő úr mondott, én is soknak tartom, és azon vagyok, hogy ez a valóságos funkciójának megfelelő legyen.
(12.50)
Képviselő úrnak azzal a megállapításával is egyetértek, és ezt nem is akarom hosszasan indokolni, hiszen a délelőtti pulpitusbeli hozzászólásomban elmondtam, hogy a hivatal a sok - s ezt próbáltam konkrét érvekkel is alátámasztani - és nem az önkormányzat. Tehát ebben is egyetértésben is vagyunk.
Amiben viszont ismét vitatkozom, s ez lenne az utolsó eleme a reflektálásomnak: azt mondta a képviselő úr, hogy a megyehatárok közé szorított társulások problémái jelen pillanatban nem megoldottak. Ma is lehetséges - bár képviselő úr ezt elismerte, tehát nem ebben van a vitánk - a megyehatárokon túlterjeszkedő társulásoknak a megalakítása, és pontosan képviselő úr mondott erre jó példákat a délelőtti hozzászólásában.
Nem értek egyet azzal, hogy a társulások a megyehatárok közé szorulnak, mert ma is túlterjeszkedhetnek a megyehatárokon. Valószínűleg a területfejlesztési szabályokra vonatkozott ez a megállapítása. A területfejlesztési tanácsoknak, a megyei területfejlesztési tanácsoknak a törvény által biztosított lehetősége, hogy regionális területfejlesztési tanácsokat alkossanak. Jól tudjuk, hogy ez megtörtént. Én azt gondolom, hogy a lényeges most már az lenne, hogy azokban a fejlesztési kérdésekben, amelyek megyehatáron túlterjeszkedők és regionális érdeket jelenítenek meg, megfelelő módon hozzárendelődjenek a források.
Én nem azt gondolom, hogy a megyék funkcióját kellene regionális szintre eltolni, persze ez is egy lehetséges út. Én sokkal inkább azt gondolom, hogy amit ma központi szinten látnak el, annak kellene lejjebb kerülni egy szinttel, és a regionális szint felé kellene mozogni. Hogy ebben sok finomítanivaló van, hogy ebben sok a tennivalónk, ezzel egyébként egyetértek, és azt gondolom, hogy majd az egy-két évet megélt területfejlesztési törvény működésének tapasztalata, hatályosulása után lesz érdemes ezeket a javaslatokat figyelembe venni és esetleg a törvénybe beépíteni. Nem zárom ki annak a lehetőségét, amire a képviselő úr vélhetően ennél a témánál utal, hogy források is rendelődhessenek egy kistérségi, de a megyehatáron túlnyúló társuláshoz, egy megyehatáron túlnyúló fejlesztéshez, ami nem a régió szintjén, hanem a megyehatárok körüli kistérségekben fogalmazódik meg. Köszönöm szépen. (Taps.)
