DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a Független Kisgazdapárt nevében szólásra indultam, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról előterjesztett és a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvényjavaslat együttes vitájában felszólaljak, akkor úgy gondoltam, hogy csak a törvénymódosításról és a most beterjesztett törvényjavaslatról kell a véleményemet kifejtenem, de Lamperth Mónika, az MSZP részéről, felszólított, hogy nyilatkozzam a kisgazdaprogramot illetően is, hogy vajon a Kisgazdapártnak van-e önkormányzati programja, mert ő nagyon keveset olvashatott erről a Kisgazdapárt programjában.
Valóban így van: ön keveset olvashatott a programban, mint ahogy, mondjuk, ha a jogi rendezést tekintve meg akarja ismerni a helyi önkormányzatokat, akkor nem a Magyar Köztársaság alkotmányát kell elolvasnia, hanem a helyi önkormányzatokról szóló törvényt. Ugyanígy van a kisgazda programmal is: a program egy átfogó egységes egész, amelyhez tartoznak ágazati programok, kedves Lamperth Mónika; az ágazati programokat kell ahhoz megismerni, hogy adott esetben a Kisgazdapárt önkormányzati programját (Dr. Lamperth Mónika: Ezek titkosítva vannak!) megismerhesse.
Egyebekben, hogy megnyugtassam önt: az 1994. évi önkormányzati választásokat követően a Független Kisgazdapárt volt az első, sőt kimondhatom: egyetlen párt, amely az Agro Hotelbe az önkormányzati polgármestereket és az önkormányzatok megyei tisztségviselőit - jelentős tisztségviselőit - meghívta, hogy tanácskozzanak az önkormányzati törvény hiányosságairól; később ezt megismételte a Független Kisgazdapárt egy kétnapos, Pilisszentlászlón tartott konferencia keretein belül, amelyekről egyébként kiadták a megfelelő dokumentumokat, amelyeket a tanácskozás több mint száz kisgazda polgármestere és önkormányzati tisztségviselője meghozott. Erről ennyit, igen tisztelt Lamperth Mónika. Talán többet kellene olvasnia és kevesebbet kritizálnia másokat: akkor nem lenne többet alkalmam arra, hogy önt megint kioktassam. (Dr. Lamperth Mónika mosolyog.)
Ami most már a kormányzati előterjesztést illeti: itt is kritikai elemmel kell kezdenem, hiszen annak érdekében terjesztette be a kormány a törvénymódosítást és az új törvényjavaslatát, hogy előmozdítsa a helyi önkormányzatok társulásait és együttműködését.
Nos, senki nem vitatja, hogy ennek önálló jogszabályi keretekbe foglalása bölcs dolog, de azért hadd legyen szabad utalnom arra, megtehette volna a kormány azt is, hogy elolvassák a polgári törvénykönyvet: 1960. május 2. óta van hatályban. Igen sok olyan egyező rendelkezést találtak volna, amelyeket most nóvumként terjeszt elő a kormány.
Mindkét anyag indoklásában a beterjesztő kormány sajnálattal állapítja meg, hogy a helyi önkormányzatok kapcsolatai az elmúlt években nem fejlődtek úgy, ahogy kellett volna, pedig az önkormányzatok szabad társulását egyfelől az alkotmány garantálja, másfelől a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény. Ismét hozzáteszem: itt megint kimaradt a polgári törvénykönyvre való utalás.
Az indoklás szerint a cél az volt, hogy hosszabb távon átfogó községtársulások alakuljanak ki. Ez a folyamat ugyan elindult, de nagyon lassan halad. Ennek okát a kormány néhány jogszabályban látja, amin tehát változtatni kíván. De gondot látott az előterjesztő a szabályozás olyan hiányosságaiban is, mint hogy az önkormányzatoknak nincs elég támpontjuk a társulási megállapodások tartalmi és formai követelményeit illetően. Ezért külön törvényjavaslatot készítettek a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről. Mindezek miatt is módosítani kell a helyi önkormányzatokról szóló törvényt, ez egy természetes következménye az önálló törvényjavaslat beterjesztésének.
Sajnálatos módon arra, hogy mi értelme van a társulások ösztönzésének, legfeljebb csak következtetni lehet. Ez óriási hiányossága a beterjesztésnek, hiszen az előterjesztések egyike sem részletezi azt, hogy mi az értelme a társulások ösztönzésének. Az talán önök szerint is kevés indok, hogy a kormány átfogó községtársulásokat szeretne látni. Ennél még bizony az 1994. évi LXV. törvény, tehát az önkormányzatokról szóló törvény is többet mond, itt tehát nincs előrelépés. Tudniillik amikor a hatékonyabb feladatellátás egyik lehetőségeként mutatja be a helyi önkormányzatok lehetséges társulásait, akkor tulajdonképpen már az önkormányzatokról szóló törvény is többet mond, mint most az előterjesztések.
Az előterjesztések nagy hibájának tartom, hogy az általános indoklás erőtlen, ami nyilvánvalóan a településfejlesztési koncepció hiányából, továbbá az 1987. évi XI., tehát a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseinek a figyelmen kívül hagyásából ered, ugyanis - amint már több alkalommal, más törvények esetében rámutattam - itt különös hangsúllyal emelném ki, hogy bizony a hatásvizsgálat elmaradt, ami nemcsak azt jelenti, hogy egy hatályos törvény rendelkezéseit sértette meg az előterjesztő azáltal, hogy hatásvizsgálatot nem csatolt az előterjesztéséhez, hanem bizony, ha hatásvizsgálat lett volna, akkor be tudta volna mutatni, hogy milyen irányú és mértékű közös feladatellátás lenne célszerű az ország különböző megyéiben és körzeteiben.
És itt rögtön felhívom arra a figyelmet, hogy óriási hiányossága ennek az előterjesztésnek, hogy nem veszi tekintetbe: lényeges eltérések vannak az országon belül, például az aprófalvak számát illetően. Nyilvánvaló, hogy az aprófalvas településeknek egészen más társulási és együttműködési céljaik lehetnek, mint a nagyobb településeknek. Ez egy sarkalatos pontja kellett volna hogy legyen az egész rendezésnek. Ennek az elmaradása bizony óriási negatívuma annak a törvénynek, amelynek a célszerűségét egyébként senki sem kívánja elvitatni.
Ezért az összefogás, az együttműködés, az erőforrások összekapcsolásának célszerűségei is nyilvánvalóan különbözőek az egyes megyékben. Ez az önkormányzatiság lényegéből fakad, hisz az önkormányzatiság a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a modern többpárti parlamenti demokrácia alapja; egy-egy önkormányzatnak úgy kellene működnie, mint egy-egy kis köztársaságnak, és ezt mindenféle eszközzel elő kellene segíteni, így többek között a társulások anyagi és egyéb feltételeinek megteremtésével is.
(11.10)
A társulások előnyeit és hátrányait egyébként sem lehet csak a mai helyzet alapján megítélni, mivel a jövőbeli településszerkezetet, a változtatások lehetséges irányát is fel kellett volna tüntetni, és azt is figyelembe kellene venni egy olyan törvény beterjesztésénél, amely hosszú időre meg kívánja szabni az irányt.
A hatásvizsgálat tehát mindenképpen megkerülhetetlen lett volna, mert akkor ezekre a kérdésekre ki kellett volna térni. És legyen szabad rámutatnom az előbb felhozott szempontokon túlmenően, hogy gazdaságilag sem lehet tudni, hogy milyen együttműködés a célszerű, milyen nem célszerű, ha nincsenek meg azok a hatásvizsgálatok, amelyek sajnálatos módon most is elmaradtak.
Amennyiben a '94. évi LXV. törvénynél is elvégezték volna a hatásvizsgálatot, nem utólag derült volna ki, tisztelt képviselőtársaim, hogy az önkormányzatok társulása miért nem halad megfelelően. Rögtön lehetett volna tudni, hogy például a túl általános megfogalmazás akadályozni fogja az önkormányzatok együttműködését, közös feladatellátásukat. De ha most elvégezték volna a hatásvizsgálatot, akkor nyilván rájöttek volna arra is, hogy stilisztikai, tehát formális változtatásokkal nem lehet lényegi kérdéseket megoldani, azok nemhogy kedvezőbb, hanem zavarosabb légkört teremtenek egy olyan változtatáshoz, mint amit most a beterjesztés tartalmaz. Ezért tehát az ilyen, lényegében öncélú módosítgatásoktól a Független Kisgazdapárt megítélése szerint tartózkodni kellene.
A helyi önkormányzatokról szóló törvényt módosító javaslat 6. §-a a közös képviselő-testületet társult képviselő-testületre változtatja, indokaként azt hozza fel, hogy a rossz emlékű közös tanácsokra emlékeztet az elnevezés, ezért kell ezt az új szóhasználatot bevinni a törvénybe. Kérem, ezt én rendkívül soványka indoknak tartom!
A hatásvizsgálatban arról is számot kellene adni, hogy milyen kedvezményekkel kívánják ösztönözni a társulások létesítését és működését, annak ellenére, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény 41. § (1) bekezdése leszögezi, hogy a központi költségvetés pénzügyi kedvezményekkel ösztönözheti a társulás létesítését és működését. Azonban az előterjesztések mögött lévő koncepciókban és az előterjesztések hatásvizsgálati számításaiban egyáltalán nyilatkoznia kellett volna a kormánynak arról, hogy mit és hogyan akar anyagilag támogatni, vagy pedig erre a támogatásra a jövőben nem gondol. Ha ez így lenne, félő, hogy a jogszabályi változtatgatások és kiegészítések nem fogják szolgálni az együttműködést.
A hatásvizsgálatra szükség lenne annak tisztázására is, hogy milyen feltételek mellett tekinthető hatékonynak a társulások létrehozása. A tapasztalatok ugyanis arra hívják fel a figyelmet, hogy a szervezetek átalakítása költségekkel jár; esetenként olyan költségnövekedéssel, ami a hatékonyságot ronthatja, sőt az egész folyamatot negatívvá teheti. Az új irányító testületek működési költségeit korlátozni kell, ha ésszerű átalakítást akarunk.
A helyi önkormányzatok társulásai kapcsán továbbá - miután most már nincs időm, elmúlt - hadd mutassak még arra rá, rendezni kellett volna azt is, hogy a költségeket illetően a kifizetéseknek milyen lehetőségei vannak. Nem lehet az anyagi gondokkal küszködő és a közpénzeket felhasználó önkormányzatok mérlegelésére bízni, mekkora tiszteletdíjakat fizetnek ki e címszó alatt. Ennek részleteire majd ki fogok térni, hogy ebben milyen veszélyek vannak. Sajnálatos, hogy ennek a jelentős törvénynek, illetőleg plusz még törvénymódosításnak a tárgyalására mindösszesen 15 percet biztosítottak, ami sajnálatos módon valamennyi gondolatunk kifejtésére távolról sem elegendő, de még fogunk jelentkezni gondolatainkkal. (Demeter Ervin közbeszól.) Még öt perc van? (Demeter Ervin: Én ötöt átadok.) Köszönöm szépen, átadja a Demokrata Fórum.
Hadd legyen szabad akkor még ebben a körben rámutatnom arra - annak megköszönése mellett, hogy ez valóban egy példás együttműködést tehet lehetővé a jövőben -: rendkívül fontosnak tartanánk a Kisgazdapárt részéről, hogy a kifizetések nehogy gazdaságilag értelmetlenné tegyék a társulásokat. A Független Kisgazdapárt nem szeretné, ha e címen is milliós javadalmazások kifizetésére és milliós végkielégítések kiegyenlítésére kerülhetne sor, mert az olyan önkormányzatnál, ahol a polgármester önmagának csillagászati jutalmat szavaztatott meg azért, mert a törvénytisztelő, ám szerény anyagi helyzetű polgárok befizették a helyi adót - ezért önmagának igen jelentős jutalmakat szavaztatott meg -; úgy gondoljuk, hogy ez egy rendkívül rossz gyakorlat volt, és ahol ez előfordulhatott, ott sajnálatos módon elő fog fordulni, hogy e törvény joghézagaival is éljenek.
Ezért tehát ebben a körben mindenképpen szabályozni kellene az önkormányzatok kifizetésének a jogcímeit, azt, hogy milyen kifizetések kerülhetnek sorra a tiszteletdíjak tekintetében. A mi megítélésünk szerint rendkívül fontos lenne, hogy végre rendet tegyünk az önkormányzatok területén is, mert így egyes önkormányzatoknál hatalmas összegek elfolyhatnak ilyen jutalmak és tiszteletdíjak kifizetésére, míg másutt a rendkívül becsületesen, tisztességesen, önzetlenül dolgozó polgármesterek és önkormányzati tisztségviselők döntő többsége pedig ilyen körülmények között hiába dolgozik rendesen, és hiába ér el eredményeket, ha mások veszélyeztetik az ő megítélésüket. Nagyon fontosnak tartanánk tehát: ha már törvényi szabályozásra kerül sor, akkor bizony az anyagi kifizetések meghatározására a törvényben kerüljön sor.
Nagyon fontosnak tartanánk továbbá, hogy éppen a társulás eredményessége érdekében, ha pótlólag is, de elvégezné, elvégeztetné a beterjesztő kormány azokat a hatásvizsgálatokat, amelyek kimunkálnák, hogy mely területeken a legcélszerűbb az együttműködés. Bár a törvényjavaslat részletesen felsorolja, hogy az önkormányzatoknak egymással a társulás érdekében hol lehet megállapodniuk, de úgy gondolom, hogy a döntéshozók javadalmazásáról is kellene intézkedni ebben a körben, és akkor megnyugtatóbb lenne a rendezése az önkormányzatiságnak.
(11.20)
Végül engedjék megjegyeznem - annyi időm még van -, hogy a települési önkormányzatok társulási vitáiban bár továbbra is a bíróság dönt, de lesz egy olyan lehetőség, hogy a társuló képviselő-testületek megállapodjanak abban, hogy vitás kérdéseikben egyeztető bizottság állásfoglalását kérhetik. Miután ez a megállapodás előre kell hogy megköttessék, egy olyan helyzet keletkezhet, hogy végül is el fognak húzódni ezek a jogviták, a bíróság fölé értékelődik ezeknek a bizottságoknak a szerepe, ami viszont az egész jogalkalmazás kérdéskörét érintőleg nem egy igazán átgondolt intézkedés. Ezekre mi majd módosító javaslatot terjesztünk be, és így, a módosító javaslatainkkal tartjuk elfogadhatónak a törvényjavaslatot.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
