MIAKICH GÁBOR
MIAKICH GÁBOR
MIAKICH GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Végre kiderült, hogy mi a különbség a kormánypártok önkormányzati elképzelése és a Kisgazdapárt elképzelése között!
Fel szeretném hívni Torgyán képviselőtársam figyelmét arra, hogy gúzsba kötve táncolni nem lehet. Márpedig ez a törvény, amelyet ma vitatunk, amely az önkormányzatok társulásairól szól, egy eszköz, s az egész szabályozás is erre épül - nem egy öncél! Nem az az öncél, hogy itt előírjuk, kinek milyen társulást milyen szakmai megoldásra kell alkalmaznia, hanem éppen azt teszi lehetővé azzal a sokféle formával, amelyet lehetővé tesz. És a jogi, formai kellékeit viszont igenis szabályozza, hogy mindenütt a saját döntésük, a saját feladatmegoldásuk, a saját környezetük igénye szerint hozzanak létre társulásokat, és megszűnjék az a helyzet, amely eddig bizony kialakult. Mert úgy gondolom, és az eddigi hozzászólók abban egyetértettek, hogy az önkormányzatok elmúlt hét-hét és fél évét sikersztorinak tartjuk, és azt hiszem, hogy ebben az időintervallumban senki nem veheti magának a bátorságot, hogy az adott időpillanatban kiragadva, valamiféle spanyolviaszt feltalálva adjon megoldásokat. Ez egy folyamat. Ebben a folyamat történnek események. Milyen események történtek?
Már az eddigiek során is - és hangsúlyozom: a legtöbb önkormányzat esetében a minőségi feladatmegoldás okán vagy egyáltalán amiatt, mert a feladatot csak úgy tudták megoldani - léteztek társulások. Sokféle és sok társulás létezett. Ezek a társulások valamilyen feladatot oldottak meg abban a körzetben. De az elmúlt években - éppen a társulási törvény hiánya miatt - kiderült, hogy amikor vitára, perre került sor, a szerződések jogi kellékeinek hiánya miatt elhúzódtak a perek, nem lehetett megegyezésre jutni.
Igen, talán azt elismerhetjük, hogy jobb lett volna előbb társulási törvényt hozni, mert akkor valószínűleg néhány ágazati törvényben már másféle szabályozás születhetett volna. Ez igaz. De most ezt a társulási törvényt tárgyaljuk, amelyet ezeket a problémákat felismerve nyújtott be a kormány. Ez a társulási törvény megfelelő szabadságfokot ad az önkormányzatoknak; nem szabályoz jobban, mint ahogy kell; annyira viszont igen, ami ahhoz szükséges, hogy ennek a leendő sokféle társulási szerződésnek megfelelő és csak annyiban egységes szerkezete legyen, amely egy később felmerülő vitánál, szétválásnál megoldást hozhat. És ez egy nagyon fontos kérdés.
Torgyán és Balsay képviselő úr is felvetette itt azt a kérdést, hogy anyagilag is támogatni, ösztönözni kell a társulások létrejöttét - és a kormánypártokra mutattak ezzel a hozzászólással. Én megnéztem az elmúlt három év költségében, hogy kik adtak be módosító javaslatot a társulások növekedésének ösztönzésére. Jelenthetem, hogy túlnyomó többségében kormánypárti képviselők voltak. És az, hogy idekerült ez a törvény, az is jórészt nagyon sok kormánypárti képviselő kényszere volt.
Torgyán képviselő úr előttem még egy dologban tévedett. Emlékezetem szerint az az egyetlen önkormányzati összejövetel Pilisszentkereszten volt, nem pedig Pilisszentlászlón. De a többi hozzászólása is körülbelül ennyire volt pontos, mint ez a hozzászólása. Ezt csak azért jegyeztem meg, mert nagyon fontosnak tartom, hogy mindig pontosan fogalmazzunk; pontosan emlékezzünk a tényekre, mert akkor hihető hosszú távon az, amit mondani akarunk.
Úgyhogy én úgy tartom, hogy ez a törvény megfelelő szabadságfokot enged az önkormányzatoknak, jól szabályoz. Néhány ponton kormánypárti oldalról is lesz kisebb módosítási javaslat, mert mi is pontosításokat szeretnénk. S ha ez a társulási törvény meglesz, akkor az egy jó eszköz lesz az önkormányzatok együttműködéséhez, és valószínűleg hosszabb távon, a majdan megszülető ágazati törvényekben igenis sokkal jobb megoldásokat fogunk találni az együttműködésre.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
