MIAKICH GÁBOR
MIAKICH GÁBOR
MIAKICH GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Fegyelmezett ember lévén - az előző körben öt percet beszélhettem -, néhány dolgot csak nagyon általánosságban érinthettem, ezért kértem újra szót.
Az egyik dolog néhány reagálás, részben Balsay képviselőtársam hozzászólására, amely egy valódi félelmet jelenített meg itt a parlament előtt részben a megyékkel, részben nagyobb városokkal kapcsolatban. Én mégis le szeretném fordítani most - nem egy általános, elméleti vitát folytatni erről - csak erre a törvényjavaslatra, mert mást nem tehetek. Úgy ítélem meg - és végül is az ő befejező gondolatai is ezt erősítették meg, ő is egyetért azzal -, hogy nem ez a törvényjavaslat az, amely ilyen félelmeket ébreszthet bárkiben, mondjuk, az önkormányzatokban vagy azokban az emberekben, akik az önkormányzati szférát jobban ismerik.
Ez a törvényjavaslat csak elősegíti azt a sokszínűséget, amely igenis kialakult és egyre fejlődik, és igenis átlép közigazgatási határokat, ma már szerencsére országhatárokat is. És bár a területfejlesztési törvényben megfogalmazódott egy adminisztratív lehatárolás, de azért azt is látjuk ma már, hogy ezeket az adminisztratív határokat is áttörik az önkormányzatok, keresztben tagok egy-egy önkormányzati kistérségi társulásban. És azt hiszem, hogy így természetes, így van jól, mert bizony azok a feladatok, amelyeket meg kell oldani az önkormányzatoknak, ezt kényszerítik ki, és ehhez is kell alkalmazkodni az önkormányzatoknak.
Mire gondolok? - és áttérek egy másik kérdésre, ami ezzel kapcsolatos. Több hozzászólásban felmerült ma is, hogy lehet-e a kötelező társulás felé elmenni, vagy hogy ez a társulási törvény mit jelent. Ez a társulási törvény - azt hiszem, abban egyetérthetünk - azon az önkormányzati törvényen alapul, amely ma hatályban van, amely egyenlő feladatot ír elő az önkormányzatoknak, egyenlő jogosítványokat ír elő, mérettől, elhelyezkedéstől függetlenül. Azt hiszem, hogy ez így van jól. Ebben azért jórészt egyetértettünk.
De mégis van egy kérdés, amelyre biztos, hogy nem e társulási törvény keretében, de már most is gondolni kell. A kötelező feladatokban gondolkodva minden ilyen feladatmegoldásnak van egy gazdasági optimuma és bizony egy minőségi optimuma is - mármint az igénybe vevők oldaláról. S ma is vannak olyan kötelező feladatok, hogy csak egyet emeljek ki: a vízellátás, ahol bizony különböző helyi önkormányzati döntések által lehetetlen helyzetbe kerülnek más önkormányzatok. Egyrészt azért, mert a szétválás okán nem kétszeresére, hanem többszörösére nő a költség, és nem úgy oszlik meg, hogy az átlagköltség oszlik meg az önkormányzatok között, hanem a települések egy részénél lehetetlen terheket okoz.
Ha hozzávesszük, hogy a mai rendszerben az önkormányzatok - maradjunk ennél a vízpéldánál - egy bizonyos díj fölött állami közös adóbevételből részesülnek kiegészítésben, akkor bizony egy ilyen szféra szabályozásánál később bizonyára újra kell gondolnunk a részleteket. Bizonyára valamilyen más megoldást kell találni, nemcsak az anyagiak, hanem az ellátás biztonsága miatt is, mert bizony ez is veszélyeztetve van. Ez is nagyon fontos kérdés ebben az ügyben, amelyet majdan tovább kell gondolni.
A következő gondolatkörben Torgyán József hozzászólására szeretnék reagálni. Ő számomra igen fekete képet rajzolt az önkormányzatokról. Mindent szabályozni szeretett volna ebben a társulásokról szóló törvényben, egészen a bérkifizetésig, minden részletét, amit nem lehet szabályozni, képviselőtársaim. Mert bizony az önkormányzatok, mondjuk - ahonnan én vagyok - a szentendrei önkormányzat a választásokon a szentendrei polgároknak felel, a székesfehérvári önkormányzat a székesfehérvári polgároknak felel, és azon keretek között, amelyben mozoghat, szabadon hozza döntéseit, s azokért a döntéseiért majd ő fog felelni.
Épp ezért nem lehet minden részelemében például egy ilyen törvénnyel - amely a társulások jogi kereteit határozza meg - olyanokról rendelkezni, amelyeket Torgyán képviselőtársunk elmondott. Mert az már valószínűleg nem önkormányzat lenne, hanem valamilyen hatóság, amelyet oly módon szabályozunk be - amit talán Boross Péter képviselőtársunk említett -, amikor mindenre szabályt akarunk alkotni, s ezekben a szabályokban nemcsak hogy minden részelemet szabályozunk, minden részterületét, minden ágazatot, hanem ezen belül is a törvények is mindent le akarnak szabályozni, semmiféle mozgásteret, helyi döntési lehetőséget nem hagynak.
Egy ilyen képet vázolt fel nekem Torgyán frakcióvezető úr, amelyet igen félelemmel hallgattam, mert nem hiszem, hogy ez az út járható lenne. Azt az energiát, amely az elmúlt hét évben előjött az önkormányzati rendszerben, azt a sok tudást, azt a jó feladatmegoldást, azt az élményt, amelyet átéltek a polgárok és a civil szervezetek is egy-egy településen - mert így nemcsak az önkormányzatoknak lett nagyobb terük, hanem az ott élő polgároknak is -, bizony nagyon veszélyeztetve érzem ebben, és a leghatározottabban azt mondom, hogy ilyen szabályozást nem tudok elképzelni. És azt mondom, hogy ez bizony meggátolná azt a fejlődést, ami eddig volt és amely előtt áll az önkormányzati rendszer is.
A törvényhez visszatérve: ezt a keretet elegendőnek tartom. Nem hiszem, hogy ebben a törvényben meg lehetne oldani azokat a más jellegű kérdéseket - amelyek természetesen még nyitva vannak Magyarországon -, amelyeket majd a későbbiek folyamán - korábbi, részben meglévő elemzések, részben elvégzendő elemzések okán, akár a majdan megszületendő ágazati törvényekben, akár az eddig megszületett ágazati törvényekben - változtatni kell.
És itt egy másik példát hadd mondjak el. Nem tartom a legjobb megoldásnak azt a módszert, amikor egy-egy ágazati feladat megoldásánál kiemelünk egy önkormányzatot, és őt finanszírozzuk, és ő oldja meg a többi önkormányzat feladatát is. Van, amikor ez a megoldás, ezt is el tudom képzelni. De általános megoldásként nem tudom elképzelni, mert én sokkal jobbnak találom, ha bármilyen ilyen feladatot az önkormányzatok közössége old meg, és közösen is finanszíroz. Mert egy ilyen együttműködésben jönnek elő a problémák, ilyen együttműködésben érvényesítheti minden önkormányzat az akaratát - még ha különböző mértékben is finanszíroz esetleg, és más településen is van a feladatmegoldás helye -, sokkal könnyebben eléri, hogy a feladatmegoldás alkalmazkodjon a polgárokhoz és ne a hivatalhoz.
Ezért nagyon fontosnak tartom ezt a társulási törvényt, és biztos vagyok benne, hogy további élete folyamán pozitív változásokat hozhat a majdan megalkotandó ágazati törvényeknél is. Köszönöm szépen. (Taps.)
