SZENTKUTI KÁROLY
SZENTKUTI KÁROLY
SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről, valamint az ehhez kapcsolódó, a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosítását a Szabad Demokraták Szövetsége már régóta szorgalmazta. Most örömmel nyugtázzuk, hogy a törvénytervezet a parlament elé került. Egy olyan törvényi rendelkezésről van most szó, amelyet - elhangzott - a hét önkormányzati szövetség támogatott, és remélhetőleg alapelemeiben a parlamenti pártok is ezzel egyetértenek.
A szabaddemokraták önkormányzati programjának egyik sarkalatos eleme volt és lesz az önkormányzatok szabad társulásának elve. Ezt rögzíti az alkotmány, a kétharmados önkormányzati törvény és a hozzá kapcsolódó feladat- és hatásköri törvény. Azért tartom én is szükségesnek nyomatékkal hangsúlyozni ezt itt és most is, mert folyamatosan valóban fel-felbukkan szakmai vitákban, politikai megnyilatkozásokban, sőt a törvény-előkészítő munkák kapcsán is a kötelező társulás, a kényszertársulás fogalmának bevezetése. Legutóbb az alkotmánykoncepció egyik tervezetében találkozhattunk ezzel, tehát valahol ez a kérdés tényleg lebeg. A kötelező társulás létrehozásának hívei gyakran úgy ítélik meg, hogy korlátok közé kell szorítani az önkormányzatok kötelező társulási feladatait - ezt törvény írja elő -, talán azzal a hivatkozással, hogy ez az elaprózott önkormányzati rendszert átalakítja és a hatékonyságot növeli.
Egyébként én azt gondolom, a hatékonyságot nem biztos, hogy növeli, másrészt pedig nem szabad elfeledkezni arról - és ebben tényleg egyet kell értenünk -, hogy az önkormányzatok - mint külön hatalmi ág - a helyi döntéshozás demokratikus alapintézményei, választott testülettel az élen, amelyek számára törvényi keretek között a szabad döntéshozás jogát elvitatni nem lehet. E beterjesztett törvényjavaslattal talán a fent említett vita eldőlt, lezárható.
A Szabad Demokraták Szövetsége következetesen vallotta és vallja ma is: a feladatok hatékonyabb ellátásának útja az önkormányzatok szabad társulásának ösztönzése által valósulhat meg. Személyes tapasztalatom is az, hogy az önkormányzatok döntő többsége érdekelt abban, hogy feladatait az ott élő emberek számára a lehető legjobb színvonalon és költségtakarékosan lássa el. Ehhez a törvényhozásnak segítséget kell adni, nem kényszert, hanem ösztönzést.
A szabad akaratból történő együttműködés erősítésének véleményem szerint - túl a hatékonyságon és a költségkímélésen - van még két nagyon fontos kihatása. Az egyik az önkormányzati feladatok ellátásának civilesítése, kihelyezése közhasznú egyesületi szférába. Az önkormányzati feladatellátás ma még erősen intézménycentrikus. Utalhatnék egy most folyó vitára éppen a kulturális törvény kapcsán. Amíg az egyik póluson azt mondják azok, akik emellett törnek lándzsát, hogy a közművelődés alapfeltétele, hogy kulturális ház, közművelődési intézmény legyen; a másik oldalon pedig van az a vélemény, hogy közösségi színteret kell biztosítani, és majd eldöntheti az önkormányzat, hogy ezt intézményi keretekben vagy más formában látja el. Tehát ez a fajta intézménycentrikusság az önkormányzatok vonatkozásában egy élő vita, és azt is gondolom, hogy kötelező feladatot ilyen formában egy ágazati törvényben nem biztos, hogy elő kell írni, nem biztos, hogy szerencsés rögzíteni.
A társulások sokfélesége, a sokszínűség persze jól leszabályozott jogi keretek közt történik, a merev intézményi feladatellátási kereteket fellazíthatja, az önkormányzat és polgárai között partneri együttműködési viszony alakítható ki, nem pedig sok esetben szolgáltató vagy kiszolgáló, függő rendszer.
Az önkéntes társulások erősítésének másik fontos eredménye lehet - amiről nagyon keveset beszélünk mostanában - az önkormányzatok közötti szolidaritási kapcsolat felerősítése. Megfigyelhető, jómagam is tapasztalom, hogy a nagyvárosok és a városok a környékbeli településekkel együtt egyre intenzívebb együttműködésbe kezdtek az eltelt pár évben. A területi politika erősödésével talán ki fog alakulni az a szemléletmód, mely szerint a kistérségben, a megyében, a régióban, de az országon belül is a lemaradó területek nem tesznek jót a gazdagabb, fejlettebb régióknak sem. Vagyis az egymásnak átadandó tudás, tapasztalat, de akár anyagi segítség is hosszú távon mindenki érdeke.
(10.50)
A "dögöljön meg a szomszéd tehene is" szemlélet, ami azért Magyarországon létezik, tapasztalataim szerint az önkormányzati alrendszerben elhalványulóban van. Persze tudom, hogy ez egy hosszan tartó folyamat eredménye lesz, de azt is tudom, hogy ha nem az önkormányzatok közötti kölcsönös érdekeltséget, együttműködést, szolidaritást erősítjük, hanem "a gazdagtól elvesszük, és a szegényebbnek adjuk" kiegyenlítési technikát erősítjük fel, ez befelé fordulást fog jelenteni a gazdagabb önkormányzatoknál, és bizonyos mértékben elkényelmesíti a szegényebb önkormányzatokat.
A most a parlament elé kerülő törvénytervezet a társulások jogi környezetének újfajta, komplex szabályozását tartalmazza. Ugyanakkor e jogi keretek csak akkor nyernek tartalmat - és erről is volt már szó -, ha a társulások pénzügyi ösztönzőrendszere is folyamatosan bővül. Már jelenleg is léteznek ezek, sőt visszatekintve az eltelt négy évre, számuk szépen szaporodott. A fejlesztések és beruházások tekintetében a céltámogatási rendszer volt az első, amelyik a társulások ösztönzését tartalmazta, kezdetben azzal, hogy 10 százalékponttal több központi támogatást rendelt az együttműködő önkormányzatok fejlesztéseihez. Jött a területfejlesztési törvény, amely a kistérségi fejlesztési társulásokat mint jogi személyiségű társulásokat létrehozta és a területfejlesztés egyik legfontosabb alapintézményét az egész országban megvalósította.
A normatív támogatási rendszerben a közoktatási törvény hozott újat a társulási kiegészítő normatívával, de a bejárónormatíva, illetve az iskolabusz-pályázatok is ösztönözték az önkormányzatokat az iskolafenntartó társulásokban; 1997-ben 148 iskolafenntartó társulás jött létre.
A közigazgatási társulások sajátos formája a körjegyzőség. '95-ben még az volt tapasztalható, hogy a körjegyzőségek száma csökken, csökkenő tendenciát mutatott. Egy új ösztönzőrendszer bevezetésével már 1997-ben a trend megfordult, és most már növekedés tapasztalható. Jelenleg 502 körjegyzőség működik, és ez a kistelepülések kétharmadát érinti. Az együttműködési kedv növekedése egyértelműen az anyagi támogatás növekedésének köszönhető; '96-ban 200 millió, '97-ben 600 millió forint állt rendelkezésre a körjegyzőségek támogatására, az 1998-as költségvetési tervezetben pedig már 1 milliárd forint tervezett jelenik meg, ami azt jelenti, hogy, mondjuk, három település - és ez sincs már megyehatárokhoz kötve, ezer fő alatti településről legyen szó - havi 135 ezer forint támogatást is kaphat a körjegyzőség működtetéséhez.
A hatósági társulások új formáját teremtette meg az épített környezetről szóló törvény is. Óriási vita után véleményünk szerint egy jó megoldás született, amely a települési önkormányzatok számára lehetővé teszi, hogy társulási alapon akár a nagyvárosokkal, akár egymás közt az építésügyi hatósági feladatot társulásban lássák el. A jelen törvénytervezet tehát a társulások jogi kereteinek jól átlátható szabályozását tartalmazza, és úgy ítéljük meg, hogy beépíti mindazokat a tapasztalatokat, amelyek az önkormányzati rendszerben hét év alatt lezajlottak.
A jelenlegi szabályozás a társulásokat a feladatellátás jellege szerint szabályozza - tehát a jelenlegi hatósági igazgatási, intézményirányító társulás -, míg a törvényjavaslat egy új szempontot behozva az együttműködés foka, intenzitása alapján tipizál, megadja a társulási szerződések tartalmi és formai követelményeit. Azt gondolom egyébként, hogy jól eltalálva adja meg, tehát ezek a fogódzók, leszabályozások véleményünk szerint a társulásokban szükségesek, az önkormányzatok társulási kedvét fogják ösztönözni, de meghagyják számukra természetesen a szabadságot is.
Megpróbál megoldást találni az együttműködés törvényi garanciáira is, a vitás kérdések gyorsabb rendezésére. Az önkormányzati törvény társulási részének pontosító, kiegészítő szabályozásáról van tehát gyakorlatilag szó.
A törvény preambulumában mindezek, amelyekről már beszéltem, összegezve találhatók. A célok közül a polgároknak nyújtott közszolgáltatás színvonalának javítását emeli ki legfontosabb prioritásként - erről soha nem szabad elfeledkeznünk -, és ez alá rendeli a gazdaságosságot és a hatékonyságot.
Az általános rendelkezések a törvény alkalmazhatóságát, kiterjedését határozzák meg. Itt arról van szó, hogy önkormányzati típusú és államigazgatási típusú feladatokra is lehet társulást létrehozni, hangsúlyozva az önkéntes, szabad elhatározás elvét és a társulások írásos jellegét. Fontos, hogy társulás létrehozása után is a helyi önkormányzati feladatellátási kötelezettség megmarad, vagyis nincs arról szó, hogy ha az egyik önkormányzat a másik által társulásban lát egy feladatot, maga az önkormányzat mentesül a kötelező feladatellátás alól. Tehát ha - mondjuk - egy faluban egyházi iskola működik, csupán attól is megmarad a települési önkormányzatnak az alapellátási kötelezettsége az oktatás területén.
A társulások egyik legkényesebb területe tapasztalataink szerint a társulásba történő be- és kilépés, a közös költségek meghatározása, a döntési mechanizmusok közös gyakorlása. A törvényjavaslat szinte minden fontos esetre ad javaslatot, szabályozást. A társulásból történő kilépést olyan formában szabályozza, hogy év végén lehet ezt csak megtenni, illetve ha év közben történne ez a kilépés, akkor három hónappal előtte a testületnek erről döntést kell hoznia, és minden fontosabb döntést a társuló önkormányzatok esetében minősített többségi szavazáshoz köt.
A társulás működésére, gazdálkodására a törvény ugyanúgy kiterjeszti a belső pénzügyi, illetve a külső pénzügyi törvényességi ellenőrzést. Akárcsak az önkormányzatok, mi ezt fontosnak tartjuk, hisz hasonló formában kell ellenőrizni ezeknek a működését is, mintha önkormányzatok lennének. A társulás működéséről kötelezően írja elő a törvényjavaslat a polgármester évenkénti beszámolási kötelezettségét a testület javára. Ezt az elemet is fontosnak tartom kiemelni, hisz ez egy nagyon fontos eleme annak, hogy a társulásban részt vevő polgármester vagy képviselő-testületi tag mellett, felett meglegyen a kontrollja az önkormányzati testületnek.
Elhangzott már, hogy a törvényjavaslat a társulások négy típusát határozza meg az intenzitás alapján. Azt gondolom, a gyakorlatban minden ilyen jellegű társulás megtalálható; egészen attól, amikor egy faluban nincs iskola, és egy másik önkormányzatba járnak át a gyerekek - ez egy laza kapcsolódás -, vagy akár mondhatnám azt is, hogy a marhalevél kiállításának ügyintézését nem az egyik falu, hanem a másik falu végzi el - ezek laza társulási formák.
A másik típusú társulásban már közös fenntartásról van szó, és ez az elem talán azért fontos, hisz arról is volt szó, hogy a társközségek esetében nagyon sok iskola, óvoda közös tulajdonban marad, ezekre a közös tulajdonokra közös fenntartás alkalmazható, ahol már a személyi döntéseknél véleménynyilvánítás, a költségvetési döntéseknél pedig a társulásban részt vevők egyetértési joga kell.
A harmadik típusú társulás az intézmény vagy más szervezet közös fenntartását teszi lehetővé, de itt közös döntéshozó szerv létrehozása is megtörténik. Ez egy új elem, az úgynevezett társulási tanács, működésének leszabályozását pontosnak, jónak és fontosnak tartjuk, hiszen ez egy kvázi önkormányzatként működik, amelynek szerepe rendkívül fontos kell hogy legyen.
A negyedik típusú társulás, amely létezik, a jogi személyiséggel rendelkező társulás. Ezek a legerősebb fokú társulások, amelyek infrastrukturális fejlesztések, közös beruházások esetén alkalmazhatók.
Lamperth Mónika azt mondta, hogy a társulásoknak van egy ötödik típusa is - valóban, a legutolsó paragrafus -, amely az önkormányzatok szabad együttműködését teszi lehetővé. Én ezt a paragrafust úgy nevezném, hogy ez a jövő paragrafusa lehetne. Hisz ebben tulajdonképpen arról van szó, hogy az önkormányzat nem önkormányzattal, hanem más jellegű jogi személyiséggel is társulhat, ami azt jelentené, hogy az intézményellátó feladatait a civil szférába is kivihetné. A közeljövőben elfogadásra kerülő, közhasznú szervezetekről szóló törvényjavaslat vagy a kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat egy csomó olyan elemet tartalmaz, amelyek alapján véleményem szerint a társulási törvény kibontása a következő időszakban fontossá válik. Ezért nevezem ezt a jövő paragrafusának - tehát ezt a fajta kapcsolatrendszert nem önkormányzatok, hanem más szervezetek és önkormányzatok között, és azt gondolom, hogy keretjelleggel szabályozni kell.
Végezetül a zárórendelkezésében a törvénytervezet azt mondja, hogy 30 napon belül fog életbe lépni a törvény, ami egy formakényszert ír elő.
(11.00)
Tehát az önkormányzatoknak fontos lesz, hogy átnézzék az eddigi társulási szerződéseiket.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos szabályozásnak tartjuk ezt a törvénytervezetet; az SZDSZ tudja támogatni, és kérem, hogy a parlament összes pártja is álljon ki e mellett a törvénytervezet mellett. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
