BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Tisztelt jelen lévő Államtitkár Asszonyok, Államtitkár Urak! A Fidesz-Magyar Polgári Párt az 1998. évi állami költségvetés tervezetéről a vezérszónoklatában elmondta a véleményét, amely röviden abban foglalható össze, hogy megítélésünk szerint ez a költségvetés-tervezet nagymértékben növeli a hiányt.
(21.10)
A központi költségvetés hiánya több mint 130 milliárd forinttal nő, az államháztartás GDP-hez viszonyított hiánya 4,9 százalék, ami - GDP-növekedést valószínűsítve - a reálértékben is várhatóan deficitnövekedést jelenthet. A hiány növekedése forrásokat vonhat el a vállalkozásoktól és a lakosságtól. Megítélésünk szerint a tervezetben nagymértékben növekednek az állami kiadások. Ezek közül is figyelemre méltó a Pénzügyminisztériumnál, a Miniszterelnöki Hivatalnál és a Külügyminisztériumnál tervezett jelentős költségvetési intézményi növekedési kiadások.
Megítélésünk szerint - amelynek az általános vitában hangot adtunk - a bevételek tervezése nem minden tekintetben megalapozott. A megszűnő importvámpótlékot és a kieső jelentősebb privatizációs bevételeket nehéz pótolni, a privatizációból tervezett 8 milliárdos bevétel elenyésző. Az adóbevételek túltervezése - amely a célok között nem jelenik meg, hivatott lenne a hiányt csökkenteni - ellentétes a költségvetés céljaival.
Tisztelt Ház! Az általános vita keretei között én néhány, elsősorban az önkormányzatokra, a környezetvédelemre és a területfejlesztésre, valamint az európai integrációval összefüggő feladatsorra kívánnék nagyobb hangsúlyt helyezni. Az önkormányzatok költségvetésére - mint az államháztartás egyik fontos alrendszerére - vonatkozó megállapításokat célszerűbb összefoglalnom az Állami Számvevőszék e fejezetekre vonatkozó, a helyi önkormányzatok 1998-as évi költségvetése tervezésének ellenőrzéséről kiadott anyaggal, jobban követhető.
Ez az anyag megállapítja, hogy a költségvetési irányelvek az önkormányzati forrásszabályozásban tervezett változások legfontosabb céljaként a normativitás erősítését, a feladatorientáltabb forráselosztást, a területi kiegyenlítést, a döntési hatáskörök decentralizációjának fokozását jelöli meg. Ezen általános megállapításon túlmenően ennek a gyakorlati megvalósulásával jelentős mértékben és jelentős helyen, jelentős számban vitatkozni lehet.
A törvényjavaslat többféle módon is segíti a területkiegyenlítést. Számottevően nő az ilyen célú fejlesztési támogatás nagyságrendje, és az anyag azt írja - és több vezető kormányzati tisztségviselőtől is elhangzott már ilyen kijelentés, de cáfolat is -, hogy az iparűzési adóból származó különbségeket még nem szünteti meg. Nem is tartanám azt a törekvést helyesnek, ha - néhány kiemelkedő, iparűzési adóból származó bevételtől eltekintve - a kormányzatnak az 1998-as évi költségvetésben az lenne a törekvése, hogy az iparűzési adóban jelentkező különbségeket is nivellálja. Ezt már megtette a személyi jövedelemadóból származó bevételek allokációjánál, ahol a 22 százalékról sikerült - alapvetően a Magyar Szocialista Párt javaslatára - 20 százalékig leküzdenie magát az elosztásnál a helyben maradó résznél.
Így az önkormányzatok általam mindig támogatott pozitív ösztönző költségvetési tervezésénél és a települések céljainak meghatározásánál szerintem irányt téveszt az, aki állandóan csak a nivellálásra és az ebből származó különbségek megszüntetésére fordítja energiáinak nagy részét, és nem a pozitív ösztönzés eszközrendszerét teremti meg hosszabb távon. Egy fejlődési irányt mutató költségvetés készítésének nem az a célja, hogy a különbségeket megszüntesse. Az önkormányzatok a területfejlesztésnél, ipari parkok kialakításánál, munkahelyteremtésnél, saját céljaik megvalósításánál inkább az önkormányzatok bevételének növekedésére irányítsák, és ne az államtól, a központi költségvetéstől várják el a kiegyenlítő támogatásokat.
A javaslatom tehát az, hogy amint lehetséges, felül kell vizsgálni a nem helyi iparűzési adóalapok megjelenítését. Tehát az ott maradt nagy állami, átalakult vállalatok nyilvánvaló felülvizsgálatát meg kell majd tenni, de azokat az önkormányzati iparűzésiadó-különbségeket, amelyeket egy-egy település kiizzadt és helyi adókedvezményekkel, vállalkozási övezetek kialakításával elősegített, nem megszüntetni, hanem ösztönözni kell.
A területi kiegyenlítésnek a Fidesz-Magyar Polgári Párt híve, és ezeket a rendszereket működtetni és folyamatosan figyelni kell. A döntési hatáskörök további decentralizálását is fontosnak tartjuk a területfejlesztési tanácsok irányába, mint ahogy erről a mai napon már egy másik törvénytervezet vitájánál véleményünket elmondottam. Az önkormányzati pénzügyi ellenőrzési rendszer megteremtése nélkül csak a decentralizálás és a megyei területfejlesztési tanácsokhoz való továbbítás azonban életveszélyes. Ezért a kincstári rendszer kiterjesztése, az önkormányzati pénzeszközök és általában a közcélú pénzeszközök ellenőrzésének és a megvalósult tárgyi vagyon további életének a felülvizsgálata, megfigyelése alapvető fontosságú.
A területfejlesztési tanácsokhoz decentralizált mintegy 4,3 milliárd forint lehetőséget ad a területeknek, a döntési pontoknak az információhoz való közelebbi helyszínének a megválasztására. De ha nem születik meg a pénzek további felügyelete és ellenőrzése, valamint a közvagyon további megfigyelése, abban az esetben az a nem kívánt jelenség, amelyre már különböző nemzetközi szervezetek is felfigyeltek... - a közpénzek ellenőrzése hiányt szenvedhet. Ezért a címzett és céltámogatásokhoz hasonlóan javasolni fogjuk, hogy a decentralizált pénzeszközöknek öt-tíz évig tartó további megfigyelése, értékesítés esetén pedig a közvagyon további sorsának figyelése legyen e törvény keretei között meghatározott.
Az önkormányzatokra vonatkozóan az irányelvek között szerepel a normativitás erősítésének szándéka is, leginkább az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatási rendszerének pontosítására. A Fidesz-Magyar Polgári Párt önkormányzati kabinetje azt a megállapítást tette a törvénytervezet ezen részénél is, hogy felülvizsgálatra szorul az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok finanszírozási rendszere. Amennyiben közel egyharmaduk már közel öt éve rendszeresen önhibáján kívül hátrányos helyzetbe kerül, akkor ott azzal a szabályozási rendszerrel valami probléma van. Ösztönözni kell az önkormányzatokat, hogy ebből a kategóriából kikerüljenek és ez legyen a törekvésük. Úgy, ahogy a társulásokról szóló törvénytervezet ezt tartalmazza, ösztönözni kell az önkormányzatokat intézményeik társulásban való fenntartására és működtetésére, mint ahogy ez a törvénytervezetben szerepel is.
(21.20)
Az 1998-as költségvetési törvénytervezetben az önkormányzati alrendszer szabályozásánál feladatorientáltabb forráselosztást kíván az állami hozzájárulások között szereplő szociális normatíva kialakításánál tervezni a kormány.
Ezzel ellentmond az olyan rendszerek kialakítása, amelyben épp az állam magánalapítványokhoz tervez, és nemcsak tervez, hanem ad is ki jelentős mennyiségű költségvetési összeget, bízva abban, hogy az energiaszolgáltatók ezeket kiegészítik, ezzel kivonja a parlament és a helyi önkormányzatok, a helyi közügyek demokratikus gyakorlóinak az ellenőrzése alól ezeket a juttatásokat. Több interpellációban és több napirend előtti hozzászólásban jeleztük, hogy ez az irány nem tartható. Vissza kell térni az önkormányzatok szociális törvény adta keretei közé.
A személyi juttatások esetében az államháztartás egészére jellemző mértékű növekedést nem tudja a költségvetés biztosítani. A felhalmozási kiadásokra szánt összeg 4 százalékos bővítését, a lakosság szociális ellátásánál a reálérték megőrzését tűzi ki célul a tervezet.
Egy másik területen fontosnak tartjuk, hogy az önkormányzati forrásszabályozás hatásának komplex értékelésénél - és ezt az Állami Számvevőszék anyaga is rögzíti - a vizsgálat időpontjában nehezítette és ma is nehezíti, hogy a személyi jövedelemadó felosztását megalapozó modellszámítások nem készültek el, továbbá ennek következményeként az önkormányzatokat megillető pénzbeni és természetbeni szociális és gyermekjóléti normatíva tervezett összege sem ismert. Aki ismeri ennek az önkormányzatok költségvetésére vonatkozó hatását, az tudja, hogy ezek igen súlyos megállapítások.
Pozitív irányúnak tartjuk a parlamentnek azt a korábbi években már kialakult döntését, amely a kormány javaslata alapján történt: a guruló költségvetés jótékony hatását a következő évek költségvetés-készítésére. És amennyiben a parlamentnek a vitát és a módosításokat követően sikerül átrágni magát a 1998. évi költségvetésen, akkor kellő időben hozhatnak a testületek döntéseket, amelyek az 1998. évi tervszámokat megalapozzák. Pozitívnak tartjuk tehát, hogy a parlament az önkormányzatok esetében is kellő időben alapozhatja meg a jövő évi és az azt követő évek költségvetési programjait.
Az önkormányzatok esetében a létszám-felülvizsgálat, az oktatási programok, a fejlesztési koncepciók állandó, szinte permanens átvilágítása és felülvizsgálata az intézményekben jelentős mértékű elbizonytalanodást okozott. Ezért fontos, hogy a költségvetési rendelettervezet benyújtásával, elfogadásával kapcsolatos határidőket az államháztartási törvényben tervezett módosítása teremtse meg, és teremtse meg annak a lehetőségét is, hogy az önkormányzatok a részletes tervek kidolgozását a központi források részletes és pontos megismerésében kezdhessék el. Ez nemcsak a jövő évi önkormányzati választások, hanem az azon túlnyúló költségvetés megalapozása érdekében is rendkívül fontos.
Szeretném még egyszer kiemelni, hogy a központi költségvetésen kívüli egyéb önkormányzati forrásoknak mintegy 8 százalékos bővülésével számol a törvényjavaslat. Ezen belül a felhalmozási célú bevételek 9 százalékkal csökkennek, míg a folyó bevételek előirányzati szinten 11 százalékkal növekednek. Ezek teljesülése, továbbá a számításba vett 2-3 százalékos létszámfogyás megvalósulása esetén ez az önkormányzati szférában is megteremthető. Én úgy fogalmazok, hogy csak ekkor teremthető meg az átlagkereset-növekedésnek a 16 százalékos lehetősége.
Tudni kell, hogy az előző évek gyakorlatában a központi költségvetés - különösképpen a saját bevétellel nem kellő mértékben rendelkező önkormányzatok esetében - mintegy 6-8 százalékban biztosította az átlagkereset-növekedéshez a központi forrásokat, a többit az önkormányzatoknak saját bevételeikből kellett kiegészíteniük.
Amit aggasztónak tartok, az csupán egy 7 százalékos dologi automatizmus növekedését biztosítja, továbbá a felhalmozási kiadások reálértéket meghaladó bővülését. Ez azt jelenti, hogy a dologi automatizmusok mélyen a kívánt szint alatt alakulnak és tervezhetők a jövő évben az önkormányzatok számára.
Szeretnék egy részletkérdéssel, de számunkra és számomra is igen fontos részletkérdéssel kiemelten foglalkozni az általános vitában is.
1998-ban tovább csökken az önkormányzatokat megillető, az állandó népességszám alapján tervezett hozzájárulások együttese. A településigazgatási, kommunális és sportfeladatok támogatása az 1997. évhez képest közel egyharmadára, 22,5 milliárdról 8,2 milliárd forintra csökken. A központi költségvetésnek az a szándéka ezzel, hogy a helyi önkormányzatok saját bevételeikből pótolják ezt. Itt is jelezni szeretném, hogy örvendetes a közoktatás területén, hogy az elmúlt két év költségvetési összegének, a megvalósult költségvetési kiadásoknak a 80 százalékát biztosítja a normatív támogatásoknál, ugyanakkor megfigyelhető, hogy elsősorban az igazgatási, a kommunális és a sportfeladatok területén rendkívül drasztikus mértékű a csökkenés, és ez meg is látszik néhány településünk kommunális és egyéb feladatainak végzésében.
Tisztelt Ház! Néhány mondatban szeretnék utalni arra az anyagra, amely az Európai Bizottság véleményét tartalmazza Magyarországnak az Európai Unióba történő jelentkezéséről, kifejezetten azért, hogy más politikusokhoz hasonlóan rámutassak arra, hogy nem minden tekintetben tartalmazza ez az 1998. évi költségvetés azokat a szükséges és megteendő lépéseket, amelyeket az Európai Unió intézményeihez való közeledésben és egyfajta lemaradás csökkentésében szeretne megtenni a Magyar Köztársaság.
Ez az anyag utal arra, hogy a magyar közigazgatásban dolgozó 98 200 köztisztviselőből mintegy 60 ezer dolgozik a központi és területi közigazgatásban, és mintegy 40 ezret alkalmaznak közvetlenül a helyi önkormányzatok. A központi kormányzati szinten dolgozó köztisztviselői kar a költségvetési hiány csökkentése érdekében történt létszámleépítés alá esett, ideértve a központi közigazgatásban történt 16 százalékos létszámcsökkentést is. A fizetések színvonala a hasonló munkakörök tekintetében a magánszektorban jelenleg körülbelül háromszoros a közszolgálathoz képest.
Ez az anyag utal arra, hogy az Európai Unió intézményeihez való kapcsolódásban rendkívül fontos a közigazgatás és az igazságszolgáltatás teljesítőképességének fokozása. Van néhány terület - írja az anyag -, ahol az ellenőrzés, a szabályozási terület, a feladat- és hatáskör megosztása még nem került a helyére. Például a mezőgazdaság, a fogyasztóvédelem területén szükséges egy központi ellenőrző szervnek a létrehozása, és amit én nagyon fontosnak és kiemelendőnek tartok: a helyi önkormányzatok irányítása és felügyelete terén jelentős előrehaladás szükséges, míg azok hatásköre és intézményi rendje pontosabb meghatározásra szorul. Próbáljunk a költségvetésben is, tisztelt államtitkár úr, ezeknek a nagyon mélyen szántó gondolatoknak eleget tenni és eléje menni!
Ugyanez az anyag tartalmazza, hogy a közigazgatási reform szükségessége széles körben elfogadott, és a tervezett reformok általánosságban jól tervezettek. A közigazgatás korszerűsítésének munkaterve véget kíván vetni a létszámleépítésnek, és elismeri a vezető köztisztviselők kiemelt fontosságát és különleges képzési igényeit.
(21.30)
Ugyanakkor a közigazgatási reform végrehajtását éppen azok a problémák gátolják, amelyeket a reform megoldani kíván: irányítási ismeretek hiánya, néhány területen a képzett és gyakorlott szakmai állomány hiánya, az elégtelen vagy nem hatékony koordináció és kooperáció. Ezért tehát a közigazgatásban tervezett és a fejlesztésekhez szükséges 2-3 százalékos csökkentés, vagy a nem kellő mértékű bérezés és ösztönzés hiánya a közigazgatásban az európai integrációnkat gátolhatja.
A szállítás tekintetében, a közlekedés tekintetében meghatározza, hogy az EU belső piacainak alkalmazása, valamint a szállítási szektor versenykövetelményeit illetően az infrastruktúra fejlesztése és a szállításra vonatkozó, és itt a Közösség egységes jogrendszerének egyéb vonatkozásai jelentős kihívást jelentenek majd az új tagállamoknak. Ezért tehát javasolni fogjuk, hogy mind a közlekedési hálózat fejlesztésében, mind a logisztikai központok fejlesztésében a költségvetésben előirányzott mértékhez képest jelentősebben lépjünk előre, nemcsak a határvidékeken, hanem az ország központi régiójában, Budapest, Szolnok, Székesfehérvár vonzáskörzetében is.
A regionális politika- és kohézióanyag szintén a legfőbb igazgatási követelményekkel foglalkozik. Megfelelőnek és hatékonynak tartja az igazgatási szervek, a közösségi források igazgatását ellátó szervek szakmai színvonalát, és megkörnyékezhetetlen voltát tartja rendkívül fontosnak. Ezt szeretném még egyszer megismételni. A regionális politika és kohézió tekintetében ez az anyag a közigazgatási követelmények között nemcsak a hatékonyságot és megfelelő szervek létét tartja fontosnak, hanem a szakmai színvonalat és a megkörnyékezhetetlen, igazgatást ellátó szervek kialakítását.
Magyarországon a regionális politika igazgatásáért a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium felel. A pénzügyi ellenőrzést tekintve a helyzetet általánosságban megfelelőnek tartja, de fontosnak tartja a koordináció fejlesztését a különböző szervek közötti feladatok meghatározásánál, és az igazgatási szakértői állomány további fejlesztését tartja kiemelten fontosnak ez az anyag.
Megállapítható az is, hogy a környezetvédelemben a szervezet átalakítása, a rendszer szervezett ésszerűsítése késedelmeket szenved.
Még néhány gondolatot ebből hadd olvassak fel.
A környezetvédelem területén további igen jelentős (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) erőfeszítésekre lesz szükség...
