BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vita végéhez közeledve az utolsó költségvetési felszólalásomban egyetlenegy gondolatról szeretnék beszélni. Arra szeretném kérni a kormányt is és képviselőtársaimat is, hogy védjük meg a költségvetést!
Ugyanis úgy tűnik, hogy a költségvetés megszűnőben van. Ezen azt értem, hogy ha végighallgatjuk ezeket a felszólalásokat, akkor azt halljuk mindenkitől, hogy a mezőgazdaságnak kell a GDP ennyi százaléka; a NATO-csatlakozás miatt a honvédelemnek kell a GDP évente 0,1 százalékkal növekvő százaléka; ma reggel Dobos Krisztinától arról hallottunk, hogy kutatásra és fejlesztésre kell a GDP ennyi meg ennyi százaléka. Nem sorolom, mert nincs rá időm, hogy ezeket mind fölsoroljam.
Az eredmény az, hogy megszűnik a költségvetés költségvetés lenni, aminek az a következménye, hogy megszűnik a magyar parlament parlament lenni. A költségvetés ugyanis azt jelenti, hogy mi, nagyokosok itt összeülünk, nagyon alaposan megfontoljuk, hogy milyen állami célra mennyi kell, aztán amikor kiderül, hogy ez háromszor annyi, mint amennyi van, és az adókat nem akarjuk háromszorosra emelni, akkor elkezdünk egymással alkudni, hogy melyik közül melyik fontos.
Az olyan érvek, amiket Medgyasszay László képviselőtársunk elmondott, hogy az agrárszférának pedig ennyi kell, ezek a költségvetési vitában szerintem nem érvek, mert a költségvetési vita - mint minden korlátozott erőforrásokkal való gazdálkodás - arról szól, hogy ide is lehet rakni azt az erőforrást, meg oda is, meg amoda is, és azt kell megnézni, hogy hova kell inkább és hol hasznosabb. Önmagában véve azt, hogy több kell, a maga területén mindenki el tudja mondani, és higgye el nekem mindenki, hogy ez önmagában nem érv.
Ez ellen - miután ez a vita nehéz -, erre használják egyfelől azt a módszert, hogy a GDP százaléka; ami valójában semmit nem mond, mert különböző országokban különböző időszakokban és helyzetekben más és más GDP-százalékra van az adott társadalomnak szüksége; és ha már ez a GDP-százalék nem működik elég jól, akkor jönnek a törvények. Akkor jönnek az olyan törvények, amelyek előre rögzítik, hogy bizonyos célokra mennyit köteles adni a parlament, és elvonják a parlament lehetőségét attól, hogy döntsön: az adott célra az adott helyzetben akar-e annyit adni vagy nem. Ennek a klasszikus példája az, amit Molnár Péter barátom nagyon részletesen elemzett, hogy márpedig a törvény rögzíti, hogy ennyit és ennyit kell adni a médiasugárzásra.
Szeretném leszögezni, hogy Molnár Péternek persze igaza van. A médiatörvénynek is igaza van, mert a médiatörvény az a kivételes eset, amikor egy olyan intézmény finanszírozásáról van szó, amely alkotmányosan független kell hogy legyen a mindenkori törvényhozó és végrehajtó hatalomtól.
Egyetlenegy ilyen terület van még, ahol alkotmány rögzíti, hogy független legyen a mindenkori végrehajtó és törvényhozó hatalomtól, és ezek az egyházak. Ez az a két terület, amit egyelőre a költségvetésből kell finanszírozni, ugyanakkor függetlennek kell lennie az államhatalomtól, a törvényhozó és végrehajtó hatalomtól. Az összes többi terület: a hadsereg, a környezetvédelem, a K+F, a mezőgazdaság, a rendőrség, a kultúra - ezt azért mondom, mert most éppen olyan kultúrtörvény készül, amely szintén kész helyzet elé akarná állítani az államot és a parlamentet -, tehát az összes többi terület olyan, ahol ha az állam finanszíroz, akkor minden évben joga van mérlegelni, hogy mennyit ad.
Arra kérem tehát tisztelt képviselőtársaimat, hogy egyrészt ne beszéljenek többet a GDP százalékáról, mert ez nem érv, hanem hozzanak valódi érveket, hogy miért kell több, ha több kell. A másik, hogy a médiatörvényen és az egyház-finanszírozási törvényen kívül - amit majd valamilyen formában létrehozunk - ne hozzunk több olyan törvényt, amelyben kész helyzet elé állítanánk a következő évek és évtizedek parlamentjét és költségvetését; mindenekelőtt ne hozzunk olyan agrártörvényt, amelyben kész helyzetet teremtenénk, és rögzítenénk, hogy mennyi támogatás kell az agrárszférának! Azért az agrárszférát mondom - nem azért, mert haragszom rá -, mert ott bent van egy olyan törvény, amely kész helyzetet akar teremteni. A rendőrségnek se, a hadseregnek se, senki másnak ne teremtsünk olyan helyzetet, amikor hivatkozási alapja van arra, hogy neki mennyi pénz jár - mert nem jár neki, mert ezt a pénzt mind-mind az adófizetőktől vesszük el! És mi szeretnénk az adókat csökkenteni, de ha ezt csináljuk tovább, akkor sem most, sem jövőre, sem azután nem fogjuk tudni az adókat csökkenteni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
