BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én egy módosítójavaslat-csokorral kapcsolatban szeretném az észrevételeimet elmondani; részben azokkal a módosító javaslatokkal kapcsolatban, amelyeket Filló Pál, Benedek Mihály, Boros László és más szocialista képviselők, részben pedig a költségvetési bizottság nyújtott be egy bizonyos adómentességgel kapcsolatban.
Itt arról van szó, hogy a munkáltató által kizárólag melegétkezésre, természetben vagy utalvány formájában nyújtott juttatás 4000 forint, illetve az élelmiszer-vásárlásra 2400 forint, tehát arról, hogy az úgynevezett étkezési hozzájárulás adómentességének értékhatárai kerüljenek felemelésre, illetve maga a szabály is némiképp finomításra kerüljön. Tehát erről a javaslatról szeretnék beszélni, illetve egy saját módosító indítványomról, amit szintén egy adómentességgel, az üdüléssel kapcsolatos adómentességgel kapcsolatban nyújtottam be; valamint ehhez kapcsolódik két kapcsolódó módosító indítványom, amik még nincsenek benne az ajánlásban, de amelyek szintén erre a két tételre vonatkoznak.
Miről is van szó itt, tisztelt Ház? Magát a kérdést már az általános vita végén elhangzott felszólalásomban is felvetettem, és ezek a módosító indítványok indokolják, hogy még egyszer foglalkozzunk vele. Arról a kérdésről van szó, hogy milyen jövedelmeket kezel adómentesként a személyi jövedelemadó- törvény, milyen jövedelmekre biztosít adómentességet, illetve, hogyan kezeljük ma, 1997-ben azokat az adómentességeket, amelyek az elmúlt hosszú időszakban kialakultak, megszokottá váltak. Én úgy gondolom, és erről beszéltem az általános vitában is, hogy egy személyi jövedelemadó-rendszerben meg kell próbálni elvi alapon tisztázni azt, hogy mire nyújtunk adómentességet és mire nem.
Egy normális személyi jövedelemadó-rendszer adómentességet általában a beruházásra, lakásépítésre, értékpapír-vásárlásra fordított jövedelemre szokott nyújtani, vagy pedig adományokra felhasznált jövedelemre, tehát olyan jövedelmekre, amelyeket az adózó nem használ fel a saját fogyasztására. Nálunk viszont egy olyan sajátos helyzet alakult ki az elmúlt időszakban, hogy bizonyos olyan jövedelmekre adunk adómentességet - és erre példa ez az étkezési hozzájárulás, meg az üdülési utalványokban nyújtott adómentesség -, amelyek jellegzetesen az átlagállampolgár személyi fogyasztásra felhasznált jövedelmei. Azt hiszem, ez nem indokolt, nem logikus, nincs összhangban a személyi jövedelemadó-rendszer elveivel.
És emellett, ami talán még fontosabb, itt van egy olyan széles körben elterjedt hiedelem, hogy ezek az adómentességek valamiféle szociális funkciót hordoznak, miközben a valóságban erről nincs szó. Nem a leginkább rászoruló lakosság pozícióját javítjuk ezekkel az adókedvezményekkel, hanem nagyon is a középen lévő lakosságcsoportok számára nyújt egy közvetett támogatást az állam, és ráadásul teljesen esetleges az, hogy ki jut és ki nem jut hozzá; ki az, akinek a munkahelyén van melegkonyha és ki az, akinek a munkahelyén nincs melegkonyha; ki az, aki egy adott évben hozzájut üdüléshez, illetve ki az, aki nem jut hozzá. Tegyük hozzá: pontosabban az üdülésnél nyilvánvalóan az jut hozzá ehhez a támogatáshoz, aki az üdülésnek a másik felét meg tudja fizetni, és ez ma biztosan nem a társadalom alsó harmada vagy alsó fele.
Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, az adórendszerünk elvei azt indokolnák, hogy ilyen adókedvezményeket ne érvényesítsünk a személyi jövedelemadó-rendszerben, hanem ezt a jövedelmet a munkáltatók közönséges bérben, adózott bérben adják oda a munkavállalónak. És az én módosító indítványaim, amelyeket kapcsolódó módosító indítványként benyújtottam, be kell vallanom, arra irányulnak, hogy ezek az adómentességek szűnjenek meg. Én azt hiszem, ez lenne a tiszta, elvi megoldás; és amit megtakarítunk ebből, azt olyan formában kellene felhasználni, ahol tényleg szociális célokat lehet érvényesíteni, gondolom, hogy például a családi pótlék emelésére - mint ahogy ezt az általános vitában már elmondtam.
Ha azonban úgy ítéli meg az Országgyűlés, hogy - különösen a viszonylag szélesebb kört érintő étkezési hozzájárulás esetében - egy ilyen radikális lépésre nem érzi magát késznek, akkor sem helyes az, amit a 82., illetve 83. pontban Filló Pál és képviselőtársai, illetve a költségvetési bizottság által jegyzett módosító indítványok tartalmaznak, nevezetesen: újra meg újra emeljük ezeket az értékhatárokat, tehát hogy megőrződjenek, és az inflációval is lépést tartsanak ezek az adókedvezmények; mert így minél inkább ezt tesszük évről-évre, annál nehezebb lesz valamikor, amikor át kell tekintenünk a személyi jövedelemadó- rendszert, megszabadulni ezektől az elvileg kétségkívül indokolatlan adókedvezményektől.
Tehát én azt javaslom, ha már nem tudják elfogadni az én módosító indítványomat - hogy most szűnjenek meg ezek a kedvezmények, és ennél szociálisan indokoltabb célra használjuk fel ezeket az összegeket -, akkor legalább azt ne tegyük meg, hogy ezeknek a kedvezményeknek még az értékállóságát is biztosítjuk, miközben nagyok sok minden más területen ezt nem tudjuk megtenni.
(19.30)
Tehát a maximális javaslatom az, hogy fogadja el a tisztelt Országgyűlés az én módosító indítványomat, amelyek közül az egyiket legalább a gazdasági bizottság támogatta is, de ha ezt nem tudja megtenni, akkor legalább ezeket a módosító indítványokat - amelyeket említettem - ne fogadja el.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
