DR. GÖTZINGER ISTVÁN
DR. GÖTZINGER ISTVÁN
DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném, ha Bauer Tamás felszólalása mellett más érveket is figyelembe vennénk az étkezési hozzájárulás adómentességével kapcsolatban.
Szeretném azt is megjegyezni, nem hiszem, hogy van úgynevezett normális adórendszer; hogy van olyan ország, amelynek az adórendszerét normának foghatnánk fel. Valószínűleg nagyon tarka a világ adórendszere, és ha jobban megnézzük, nehéz szilárd elveket találni. Nagyon sokféle kivétel, nagyon sokféle támogatás van. Ha van normális adórendszer... - nem tudom, ezt be kellene bizonyítani, abban az értelemben, ahogy Bauer Tamás mondta.
Jó dolog-e az, hogy a napi munkaidőben egész nap dolgozók részére ebédelési lehetőség van, meleg étkezés esélye van egy nehéz és fárasztó munkanap közben? Jó dolog-e ez? Először ezt a kérdést kell eldöntenünk, hogy ennek van-e valami haszna az egészséges étkezés szempontjából, a munkahelyi közérzet szempontjából, az egész vállalati kultúra szempontjából, hogy egy olyan munkahelyen dolgozom, ahol délben, kulturált körülmények között, valamilyen többé-kevésbé elfogadható ételt fogyaszthatok el.
Ha azt mondjuk, hogy ennek van valami haszna, akkor azt is megkérdezzük, hogy érdemes-e ezt támogatni, valamilyen módon ösztönözni. Úgy gondolom, hogy ez a nem túl nagy adómentesség még mindig valamilyen támogatást jelent. Azt szeretném megjegyezni, hogy Európa számos országában adómentességgel támogatják az étkezési hozzájárulását, és úgy támogatják, hogy az inflációt kiküszöbölve egy automatizmust vezetnek be: vagy a minimálbér, vagy az átlagbér százalékában határozzák meg az adómentes támogatás mértékét, és ez évről évre igazodik a minimálbér illetve átlagbér növekedéséhez. Jóval magasabb értékek jönnek ki ezen a támogatáson keresztül, mint amilyen támogatás a mi gyakorlatunkban van.
Feltételezem, hogy ha ez a támogatás megszűnik vagy nem növekszik - az elmúlt négy-öt évben talán az egyharmadára csökkent az értéke -, vagy pedig bizonytalanság van ekörül, akkor jelentős mértékben csökken azoknak a munkahelyeknek a száma, ahol biztosítják az étkezést.
Mi ennek a következménye? Mondhatjuk azt, hogy kapja meg bérben a dolgozó. A munkaadó úgy számol, hogy ez a támogatási összeg nála - ha ezt bérben akarja megadni - bruttó bérköltségként kerül kifizetésre, illetve elszámolásra. Ebből elég kevés az a nettó bér, amit a dolgozó megkap, talán a fele annak, amit most támogatásként az üzemi étkezéshez megkaphatna. Tehát nemigen jár jól, mert lényegesen csökken az az összeg, amit megkapna.
A másik szempont, hogy főznek továbbra is, és megkapja teljes áron azt a levest és főzeléket hússal, amit eddig is elfogyaszthatott. Igen ám, de ez már valószínűleg túl nagy összeg lesz ahhoz, hogy minden nap kifizesse azt a több száz forintot, ezért marad a másik választás, hogy otthonról hoz magával zsíros kenyeret. Nem tudom, hogy efelé törekszünk-e.
Szembe lehet állítani ezzel az "álszociális" juttatással... - bár én nem tartanám annak, még akkor sem, ha túlnyomóan a középhelyzetű embereket támogatjuk ezzel. Én azt mondom, hogy a középhelyzetű vagy a középhelyzetűnél kicsit rosszabb helyzetű embereket támogatjuk, mert azoknál jelent többet ez a fix összeg.
Egy másik probléma, hogy ha szembeállítjuk a családi pótlékkal, és azt mondjuk, hogy amit itt megtakarítanánk, akkor ezt mint családipótlék-emelést lehetne kifizetni - miért éppen ezt állítjuk szembe? Nagyon sok más tétel is kerülhetne ilyen sorsra, hogy szembeállítsuk a családi pótlékkal! A családi pótlék annyira fontos téma, hogy érzelmileg természetesen megfogja az embert, ha rangsorolni kell; igen nehéz helyzetben van, és azt mondja, hogy a családi pótlék annyira fontos dolog, hogy talán annak a kedvéért esetleg le is mondana erről a támogatásról. De én nem érzem egészen jó logikának, ha így állítjuk szembe a dolgokat.
Még van egy utolsó szempont, amit szeretnék felvetni. A munkahelyi meleg étkezés biztosítására számtalan konyha, étterem üzemel. Ha ezek megszűnnek vagy csökken a számuk, akkor nyilván vagy munkanélküliek lesznek az ott foglalkoztatottak, vagy máshol szorítanak ki munkahelyről embereket. Ha ezek munkanélküliek lesznek, ha ezek az üzemi éttermek, konyhák nem üzemelnek, akkor az állam további bevételektől esik el: adó- és más bevételektől.
Tehát azt hiszem, hogy a körülmények összességét megnézve jobban meg kellene gondolni, hogy ha megszüntetünk egy ilyen úgynevezett szociális juttatást az adórendszerben, az milyen következményekkel jár.
Egyetlen példát hadd mondjak még el: egyszer alkalmam volt Bécsben egy nagy cég üzemi étkezőjében ebédelni. Engem szinte elképesztett az úgynevezett reformkonyha körébe tartozó dolgok impozáns, szép választéka: a zöldségek, gyümölcsök és egyéb, korszerű táplálkozáshoz tartozó dolgoknak az a bőséges kínálata, ami rászoktatja, megtanítja az embereket a helyesebb, egészségesebb táplálkozásra. Azt hiszem, hogy talán ezt a jövőt kellene inkább szeretnünk, mint mindennek a megszüntetését.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
