CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az ajánlásban 9-10., illetve 13-14. sorszám alatt szereplő módosító indítványaimhoz kapcsolódóan szeretnék néhány megjegyzést tenni, tekintettel arra, hogy a bizottságok nem támogatták e módosító indítványokat. Ez természetesen nem négy, hanem egymással összefüggő két-két módosító indítvány, egymásnak alternatívái ráadásul, tehát tulajdonképpen lényegében egy módosítási szándékról van szó a négy módosító indítvány kapcsán.
A módosítási szándék három megfontolásból indult. Az első az, hogy olyan társaságiadó-szabályokat kellene a közhasznú szervezeteknek és kiemelten közhasznú szervezeteknek megállapítani, amely, mint ahogy azt ma már más törvény vitájában elmondtam, összhangban van a tárgyalás alatt lévő, a közhasznú szervezetekről szóló törvényjavaslattal. Úgy gondolom, hogy éppen ezért egy követhető, e szervezetek számára alkalmazható társaságiadó-konstrukciót kellene létrehoznunk.
A kormány által benyújtott törvényjavaslatban mindenféle bonyolult képletek találhatók. Tulajdonképpen olyan eljárást kívánnak meg a közhasznú szervezetektől, amely egy meglehetősen nehéz jogkövető magatartást idéz elő. Természetesen ezeknek a szervezeteknek igen csekély a rutinjuk abban, hogy hogyan kell az adószabályokat értelmezni és végrehajtani. Természetesen ez majd lehetővé teszi, hogy ha így fogadja el az Országgyűlés, hogy tulajdonképpen bármely szervezetet mindenféle hibán lehessen tetten érni. És mivel a kormányjavaslat arról is szól, hogy abban a pillanatban, amikor köztartozása marad egy szervezetnek, az adományok is társasági adó hatálya alá kerülnek, ezzel gyakorlatilag sikerül egy olyan negatív folyamatot legyártani, hogy mert nem tudja követni a meglehetősen bonyolult adószabályokat a szervezet, ezért aztán az adományait is társasági adó alá vonjuk, mindenféle látszatkedvezmények mellett.
Én úgy gondolom, hogy ez vállalhatatlan, ami a kormányjavaslatban szerepel. Vállalhatatlan, mert nem életszerű, mert nem követhető, mert nem megvalósítható, és mert olyan kitételeket tartalmaz, amely a közhasznú szervezetek esetében valamifajta speciális kivételként jelenik meg, minden más adóalany számára lényegesen könnyebb helyzetet teremtve.
Én tehát egyetértenék azzal a szándékkal, azzal a kormányzati, szavakban megnyilvánuló szándékkal, amely úgy szól, hogy ne legyen különbség a közhasznú szervezetek vállalkozási tevékenységének adózása és a nem közhasznú szervezetek, tehát a profitorientált szervezetek tevékenységének adózása között, tehát egy szektorsemleges társaságiadó-szabályozás legyen. De akkor viszont ezt nemcsak szavakban, hanem konkrétan az adójogszabályok szövegében is így kellene átvezetni, és nem kellene speciális büntető szankciókat megfogalmazni a közhasznú szervezetek irányában.
Úgy gondolom, hogy ennek a bonyolult képletes formulának valamifajta egyszerűsítését, én azt javasoltam, hogy megszüntetését kellene elérni, és egy egyszerűbb szabályozást. Hogy adatokkal is alátámasszam a javaslatomat, csak azért, hogy mi miatt csinálunk ilyen bonyolult eljárást, szeretném az APEH adatait idézni a jelen lévő és még érdeklődő képviselőtársaimnak. A ma működő 50 ezer nonprofit szervezet közül mindösszesen 4026 adóalany az, amely társaságiadó-fizetési kötelezettséggel járó vállalkozási tevékenységet végez. Ez a szervezetek 7-8 százaléka. Ezek a szervezetek mindösszesen az elmúlt esztendőben 225 millió forint társasági adót fizettek. Azt gondolom, hogy ez a nagyságrend nem fogja megrendíteni a költségvetést, főleg azért, mert hogy mindeközben e szervezetek tevékenysége, amely összefügg a cél szerinti tevékenységükkel, és összefügg természetesen a vállalkozási tevékenységükkel is, az állami költségvetésnek áfában és személyi jövedelemadóban mintegy 5 milliárd forintos bevételt hoz. Ebből le kellene vonni azt a következtetést, hogy egy 200-250 millió forintos tétel, ami e szervezetekből származó társaságiadó-bevétel, és e szervezetek működéséből származó áfa- és szja-bevétel, ami 5 milliárd forintos nagyságrendű, már csak a számadatok alapján is nehezen összevethető. Ezért meg kellene fontolniuk azoknak a bizottságoknak, amelyek természetesen az utolsó simításokat fogják végezni a törvény szövegén, hogy célszerű-e ilyen bonyolult, ilyen követhetetlen eljárást alkalmazni a társasági adóban a közhasznú szervezetek esetében.
A másik megfontolás, amit szeretnék az előterjesztő és az illetékes bizottságok figyelmébe ajánlani, hogy itt kettős szankció szerepel a kormány javaslatában, amellyel a szervezeteket sújtanánk. Egyfelől bekapcsolódik a kedvezmény igénybevételében a lejárt adótartozás vagy a köztartozás fogalma. A lejárt adótartozásnak megvan a maga szankciórendszere az Art.-ben, ezt összekapcsolni kedvezményekkel, úgy gondolom, csak akkor lenne célszerű, ha ez minden más, mondjuk, állami és piaci szervezet esetében is érvényesülhetne. Ha ez igaz lenne, tehát az állami szervek adózásában és a piaci szervezetek adózásában is ez ugyanígy összekapcsolódna, nem tiltakoznék a kormányjavaslattal szemben, de speciálisan csak a nonprofit szervezetek esetében érvényesíteni egy ilyen szabályt, úgy gondolom, nem egy szektorsemleges szabályozás, és teljesen indokolatlan hátrányos megkülönböztetés.
Befejezésül pedig azt gondolom, az az összekapcsolás, amely az adományoknak a társasági adó alá vonásaként jelenik meg a kormány javaslatában, nem vállalható büntetése a szervezeteknek, mert abban a pillanatban, hogyha a jelen szöveggel elfogadott törvény alkalmazása során hibát követnének el a szervezetek, akkor mindaz a forrás, amit ők adományban gyűjtöttek össze, társaságiadó-alapként funkcionálna. Nem hiszem, hogy nekünk korlátozni kellene az adománygyűjtést. Bármilyen ilyen tartalmú vitában a hozzászólók eddig mindig azt mondták, hogy nekünk azt kellene ösztönözni, hogy minél több magán- és piaci pénzt gyűjtsenek össze ezek a szervezetek, hogy ne az államháztartás forrásaira szoruljanak. Ebben az esetben ezzel az adószabállyal azt oldanánk meg, hogy ellenérdekeltek legyenek az adománygyűjtésben, merthogy megbüntetjük, társasági adó alá vonjuk az adományt ezzel a szabállyal. Én úgy gondolom, hogy ez nem vállalható, sem szakmai, sem politikai érv nem hozható fel e szabály mellett.
Ezért ismételten szeretném az előterjesztők és az illetékes bizottságok jelen lévő képviselőinek figyelmét felhívni, hogy a 9-10. és 13-14. módosító javaslatot valamilyen más szövegváltozati formában esetleg vegyék fontolóra. Én kapcsolódó módosító indítványt azért nem nyújtottam be ezekhez, mert két alternatív változat ez a két módosító indítvány vagy kétszer két módosító indítvány. Úgy gondolom, a két alternatívához kapcsolódóan kialakítható egy lényegesen egyszerűbb, kevésbé duplán vagy triplán büntető szabályozás, éppen azért, mert inkább ösztönző, mintsem korlátozó szabályokat szeretnénk érvényesíteni.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a bal oldalon.)
