BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Valóban egy olyan ügyet, egy olyan hibát szeretnék szóba hozni, amelyet az Antall-kormány követett el, és ennek a hibának a következményeivel a Horn-kormánynak kellett birkóznia. De ez önmagában még nem lenne feltétlenül érdekes téma. Ami az ügynek napi aktualitást ad, az egy múlt hét szerdai döntés. Ennek a szerdai döntésnek a hátterét viszont nem érdektelen felvázolni a tisztelt Ház előtt, hiszen több éves folyamatokról van, és ezt a több éves folyamatot csak ezzel a háttérrel együtt érthetjük meg.
Aki a földdel, a mezőgazdasági ügyekkel kapcsolatos dolgokkal foglalkozik, az az elmúlt hónapokban szinte semmi másról nem vitatkozott, csak arról, hogy a földet ki tulajdonolhatja ebben az országban. Pedig az ország mezőgazdasága szempontjából legalább ilyen fontos kérdés az agrártámogatások, az export-agrártámogatások ügye. Nos, évekkel ezelőtt a kereskedelmi világszervezetben történt egy megállapodás, amely megállapodás minden ország számára irányadó jellegű, gyakorlatilag kötelező. Ebben a megállapodásban az országok vállalták, hogy hat év alatt részint az exporttámogatásokat lefaragják mintegy 36 százalékkal, részint az exportmennyiséget is visszaszorítják, és ezt a mennyiséget pedig szintén hat év alatt 21 százalékkal csökkentik.
Mindnyájunk számára világos tehát, hogy nem mindegy, mely bázisról kell értelmezni ezeket a csökkentéseket. Ez volt az a tény, amelyre először szeretném felhívni a figyelmet, hogy a bázis számításának mi volt a módja. Engedjék meg, hogy idézzem Fazakas Szabolcs miniszter úr február 17-én elmondott szavait: "Ezen adatok magyarországi összeállításakor súlyos hiba történt. Az 1992-ben elkészített magyar beadvány a ténylegesen támogatott termékeknek csak egy kis töredékét tartalmazta, 740 helyett mindössze 16-ot, és a valóságos, összességében 58 milliárd forint exportszubvenciónál jelentősen kisebb összeget, 22,3 milliárd forintot jelzett. A téves adatközlés súlyát fokozza, hogy a magyar fél - hozzáteszem, a nemzetközi irányelveket betű szerint betartva - vállalását nemzeti valutában adta meg, amely az infláció miatt devalválódott. A hibára csak az egyezmény életbe lépése után, 1995-ben derült fény."
1995-ben tehát szembe találtuk magunkat egy helyzettel, ami nem egyszerűen egy kormány által megoldandó probléma volt, hanem a magyar mezőgazdaság egészét érintő súlyos kérdés, amelynek megoldása nélkül az elkövetkezendő években gyakorlatilag agrárválság is kialakulhatott volna az országban.
A kormány alapvetően kétféle megoldás között választhatott. Az egyik megoldás az volt, hogy él a felajánlott lehetőségekkel, nem nyúl hozzá a téves adatközlésben megállapított mennyiségekhez, de kér haladékot ezek betartására vonatkozóan. A másik megoldási lehetőség az volt, hogy megpróbálja ezeket a kvótákat, amelyeket 1992-ben az akkori kormány tévesen megadott, korrigálni Genfben.
Nos, a magyar kormány e nehezebb, utóbbi utat választotta. Ennek következtében kétoldalú tárgyalások indultak meg, hiszen rendkívül sok ország jelezte ezzel kapcsolatos kifogásait, és természetesen ezeket a tárgyalásokat figyelemmel kísérte az OECD, a Valutaalap és a Világbank is. E tárgyalások eredményeként az elmúlt hét szerdáján összeült a kereskedelmi világszervezet általános tanácsa, és ebben az ügyben kimondta a döntő szót. Nos, e döntés következményeként a már egyszer rosszul megadott bázis 51 milliárd forintra növekedett, és a 16 konkrét termék helyett mintegy 100 általános termékcsoport került be ebbe a megállapodásba.
(9.10)
Ennek következtében az akkori megállapodáshoz képest az exporttámogatások mértékét módunkban áll 2,3-szeresére növelni.
Hölgyeim és Uraim! Nem egyszerűen az a fontos ebben, hogy 1992-ben az akkori kormány elkövetett egy hibát, nem egyszerűen az a fontos ebben, hogy 1992-ben gyakorlatilag még a teljes ellenzék a kormánypártok közé sorolta magát - kivéve a Fideszt, amely éppen most kötött megállapodást az MDF-fel, éppen azért, hogy kormányzati tapasztalatait hasznosítani tudja -, hanem az a fontos, hogy a magyar mezőgazdaság egy súlyos válságát sikerült ezzel elhárítani; nem a frázisokkal, hanem a szakmailag megalapozott munkával.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbeszólás az FKGP padsoraiból: Öndicséret!)
