DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a mai napon a Magyar Demokrata Fórum nevében felszólalók a terveik szerint az általános vita keretén belül, de egy-egy konkrét területtel foglalkozzanak egy kicsit konkrétabban.
Nekem az a szándékom, hogy a bíróságokkal és az Igazságügyi Minisztérium által felügyelt büntetés-végrehajtással kapcsolatos költségvetési kérdésekről - szerencsére az államtitkár úr jelenlétében - szóljak néhány szót.
Ami a bíróságokra tartozó fejezeti előírások 1998-as terveit és szándékait illeti, nagyon könnyű helyzetben vagyunk, mert alig egy évvel ezelőtt a kormány 1099. szám alatti határozatával - tehát 1996. X. 1-jén - egy hat pontból álló, eléggé hosszasan részletezett, és az akkor tervbe vett és közben részben megvalósult igazságügyi reformfolyamatok tekintetében elvégzendő feladatlistát határozott meg. Ennek a kormányhatározatnak a hat pontja közül, az egésszel nem tudván foglalkozni, szeretnék összehasonlításokat végezni; a kormányhatározat 3. pontjával kapcsolatos, azon belül is a bírósági fejlesztéseket illető, nem a bírák javadalmazását, nem a bíróságon dolgozók javadalmazását, hanem a bírósági feltételek, a bírósági infrastruktúrával kapcsolatos részek elhatározott és most a költségvetésben eltervezett ellentmondásairól szólni.
Ami az elhatározásokat, tehát a kormányhatározatban írtakat illeti, engedjék meg, hogy felolvassam ennek a bizonyos 1996-ban, tehát egy évvel korábban született kormányhatározatnak azt a részét, amely előírja, hogy meg kell oldani a bíróságok elhelyezésével kapcsolatban 1998-ban - tehát abban az évben, amelynek a költségvetését tárgyaljuk - a Baranya megyei bíróság végleges elhelyezését, gyorsítani kell a Fővárosi Bíróság épületfelújítását.
(12.50)
Meg kell valósítani a Budapesti XVIII.-XIX. Kerületi Bíróság, a Békéscsabai, a Tamási és a Püspökladányi Városi Bíróság épületrekonstrukcióját, valamint el kell kezdeni a Pest Megyei Bíróság épületének felújítását és bővítését.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi szerepel ebből az 1998-as költségvetési előirányzatban? Megállapíthatjuk, hogy ezt illetően köszönő viszonyban sincsenek egymással. Hiszen ha összevetjük a törvényjavaslat fejezetindokolás 06-6. oldalán felsorolt tervekkel a kormányhatározatot, az eredmény több mint érdekes, mondhatnám azt, hogy szomorú. Az egyetlen a Baranya Megyei Bíróság, amely említésre került az előterjesztésben - egyébként összevontan a Heves Megyei Bíróság előirányzatával -, a többiről még csak szó sem esik, tisztelt képviselőtársaim. Tehát a kormányhatározat egy évvel korábbi elhatározásaihoz képest teljesen kiürült, teljesen elmarad mindaz a konkrét, a helyi, a megyei bíróságok, közöttük a Fővárosi Bíróság felújításából adódó feladat, az a költségvetést jelenleg nem érinti, abban nem szerepel. Csak a már folyamatban lévő rekonstrukciókról van benne említés. Én nem tudom, hogy lehetséges ez.
Itt van a két tárca politikai államtitkára, kérdezem, hogy mi lehet a helyzet. Ha az igazságügy-minisztert említi ez a kormányhatározat első helyen felelősnek, második helyen a pénzügyminisztert az ilyenkor szokásos módon, akkor vagy nem ismeri az igazságügy-miniszter úr az ebből adódó kötelezettségeit, amely az 1998-as tervezés kapcsán a kormány tagjaként meg kell illesse és meg is illeti, vagy pedig a sorrend ellenére alulmaradt a pénzügyminiszter úr véleményével szemben. Bizonyára a feltételezett esetek közül a szokásos gyakori második esetről van szó. Szomorú, hogyha ez így történik, mert a bírósági és az igazságszolgáltatási reformmal kapcsolatban egy nagyon fontos dolog, hogy a bírói jogállásról, javadalmazásról, a bírósági dolgozók előmeneteléről születnek törvények, mi magunk is támogattuk a részleteit ennek a törvénykezési csomagnak, de a bíróságok működéséről nagyon sok szó esik, és viszonylag kevés konkrét megvalósult eredmény mutatná azt a kormányzati szándékot, hogy valóban, ha úgy tetszik, az ország közvéleményének és a bíróság segítségét váró százezrek és az ott dolgozók munkafeltételei érdekében is történnek intézkedések.
Bizonyára emlékeznek arra, hogy milyen nagy sajtóvisszhangot váltott ki az a hír, hogy az Igazságügyi Minisztérium más épületbe költözik. A bizonyos kormányhatározatnak az idézett 3. pontjának a b) alpontja konkrétan is intézkedik arról, hogy a most jelenleg a Szalay utcai frontot képező igazságügyi minisztériumi épületet nem részleteiben, hanem egészében át kell adni bírósági célokra. Nos, a kormányhatározat tehát világosan fogalmaz. A kormányhatározat értelmében az eredetileg is bírósági célra épült épület bíróságként kell hogy működjön.
Én bizonyára nem egyedül vagyok, és talán az államtitkár úr is hallott már arról, hogy a bírák és mások széltében-hosszában mesélik, hogy a Szalay utcai épület éppen a mai napon és az elkövetkező napokban folyamatban lévő átadása idézőjelbe tehető, hiszen az átadás alapján az alapterületnek legalább a 25 százalékát megtartja az Igazságügyi Minisztérium. Azt hiszem, ezt nagyon egyszerű bizonyítani, hiszen az épülethez tartozó teljes földszint, illetőleg egy rendkívül nagy infrastruktúrát jelentő belső udvar, a könyvtár és egyéb helyiségek átadását nem is gondolja a minisztérium, s az első emelet egy hivatali elhelyezésre szolgál. Ide az Országos Igazságügyi Tanács - jó értelemben mondom - bürokratái kerülnek, tehát semmiképpen nem bírósági célokat fog szolgálni, mindössze a négyemeletes épület második-harmadik emelet nettó alapterülete az, ami a bíróság valódi célját szolgálja, kerül átadásra. Tehát ennyit ér a kormányhatározat, tisztelt Országgyűlés, és ennyit ér a megvalósítása a költségvetési törvényjavaslat kapcsán. Így kerülnek az elhatározások megvalósításra ugyanannak a kormánynak a részéről.
De menjünk tovább! Ebben a bizonyos 1996 októberében született kormányhatározatban a teljes informatikai rendszer kiépítését meg kell kezdeni - írja elő ez a határozat - 1997-ben, mégpedig a Phare-támogatás megpályázásával, természetesen folyamatos határidőként 1997-et jelöli meg mint kezdő határidőt. Nyilván akkor ezt folytatni is kellene, s nyilván a következő évben, tehát 1998-ban is a költségvetésnek erre valamilyen választ, valamilyen fejezeti előírást kellene tartalmaznia. Mi a valóság a törvényjavaslat olvasatában? Az a valóság, tisztelt Országgyűlés, hogy egy szót, egy fél mondatot sem tartalmaz az informatikára vonatkozóan a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetési törvényjavaslatának az igazságszolgáltatással, konkrétabban az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alatt maradó igazságszolgáltatási feladatokkal kapcsolatos része.
Azt mindenki belátja, a nem jogászok, a kevésbé képzett, de a legcsekélyebb mértékben is ismeretekkel rendelkező átlagpolgár is, hogy az igazságszolgáltatást gyorsítani, hatékonyabbá tenni informatika nélkül nyilvánvalóan nem lehetséges. Összesen 35,5 millió forintról van a törvényjavaslatban nyomokban szó. Egyébként ez is csak gép- és műszerbeszerzésként van megemlítve. Ha az írógépek, a fénymásolók, a diktafonok ebből kerülnek megvásárlásra - nem tudjuk a részleteket, lehet, hogy majd az államtitkár úr meg tudja ezt válaszolni -, akkor ez a 35 millió forintnyi összeg tragikomikusnak - inkább tragikusnak, mint komikusnak - említhető, különösen a kormányhatározat tükrében.
Én tehát összegezve azt tudom itt az általános vita keretében ezzel a kérdéssel kapcsolatban megállapítani, hogy a kormányhatározat, amely alig több mint egy évvel ezelőtt különböző feladatok teljesítését 1998-ra is természetesen áthúzódóan megígérte és megkövetelte, megemlítve a határidőket és a felelősöket, ez kizárólag a fejezet személyi juttatás előirányzatai tekintetében valósul meg ami igen dicséretes dolog, de ez a fejlesztésnek és az igazságszolgáltatás hatékonyabbá válásának csak egyik és azt kell mondanom a kisebbik eszköze.
Külön szeretnék szólni itt az Igazságügyi Minisztérium egyetlen megmaradt portfoliójáról: a büntetés-végrehajtásról. Néhány héttel ezelőtt a jelen lévő államtitkár úr volt hivatott válaszolni arra az interpellációra, amelyet a Büntetés-végrehajtási Dolgozók Országos Szakszervezetének elnöke segítségével nyert információk és azóta elég nagy figyelmet kapott egyéb események tükrében az igen elszerencsétlenült helyzetbe került büntetés-végrehajtási költségek, illetőleg hiányok és ezek kezelése tekintetében elmondtunk. Akkor az államtitkár azt a szokásos és sajnos most már tőle is megszokottá váló választ adta az interpellációra, hogy ki a bűnös, természetesen az előző kormány, annak is volt egy igazságügy-minisztere, éppen az interpellál. Ezek a problémák akkor kezdődtek, ezeket a problémákat természetesen kezelni fogja a kormány. Többek között a kezelés alatt azt értette a kormány, hogy - ha jól emlékszem - másfél év alatt nem látta alkalmasnak, hogy egy levélre a miniszter úr válaszoljon. Akkor valami történt, valami tárgyalási folyamat - nyilvánvalóan az interpellációnak is köszönhetően - elindult.
Most arról értesültünk tegnap - ma, holnap -, hogy már nemcsak a honvéd szakszervezet, már nemcsak a rendőr szakszervezet, hanem hovatovább a Büntetés-végrehajtási Dolgozók Országos Szakszervezete is csatlakozásával vagy önálló demonstrációjával az utcára fog menni. Sajnos, ez a helyzet, tisztelt Országgyűlés. Itt, azt hiszem, nem érdemes azzal kísérletezni, azzal az alkalmatlan magyarázkodással próbálkozni, hogy de az 1990-94 közötti kormányzat a hibás és a bűnös azért, hogy 1997 novemberében majd a büntetés-végrehajtási dolgozók is az utcára kényszerülnek. Majd ha megmutatja azt az államtitkár úr, hogy az előző kormányzás alatt mikor történt meg az, hogy másfél évig válasz nélkül hagytak egy ilyen fontos kérdésben megírt szakszervezeti levelet; majd ha megmutatja az államtitkár úr vagy a miniszter úr, hogy mikor vonultak demonstrálni az utcára támogatólag vagy önállóan a büntetés-végrehajtási dolgozók, akkor majd lehet erről beszélni, addig azonban nem.
(13.00)
Addig azonban csak arról kell beszélni, és arra kellene választ adni, hogy a büntetés-végrehajtás szakszervezetének igen lojális felvetéseire - amelyek nem is elsősorban a saját személyi bérükre és a személyi megbecsülésükre irányulnak, hanem az ágazat teljes működését és működésképtelenségét, annak veszélyét magában rejtő gondjait szeretnék megoldani - milyen választ ad ez a költségvetési javaslat a dologi előirányzatok tekintetében - tehát nem a bérekről van szó. Semmilyen megoldást a törvényjavaslat nem tartalmaz. Több mint félmilliárdos dologi eredetű hiányt nem lehet hosszú ideig cipelni, ezt kívánták értésükre adni, és ezt kívánják más megmozdulásokkal - természetesen a törvényes lehetőségek keretében - a büntetés-végrehajtási dolgozók, felelős érdekképviseleti szerveik a kormány tudomására hozni. A kifizetetlen energiaszámlák sorozatos előfordulása és a napról napra történő működés nyilván tarthatatlan gyakorlat.
Tisztelt Országgyűlés! Én ezen rövid néhány perc alatt csak jelzésszerűen szerettem volna rámutatni a kormány hallatlan önbizalomról tanúskodó és nap mint nap hangoztatott sikerpropagandájára, amely többek között most már hosszabb idő óta az igazságügyi reformmal kapcsolatos elképzelések megvalósítását ígéri, és a "holnap minden jobb lesz" kijelentés alapján itt az igazságszolgáltatás működőképességét - beleértve persze a büntetés-végrehajtást is - ígéri, ígérgeti. Azt, hogy e mögött az ígérgetés mögött tényleges tenniakarás mennyiben van és mennyiben hiányzik, gondolom, ez alatt a néhány perc alatt sikerült érzékeltetni. Természetesen ezzel kapcsolatos módosító indítványainkkal igyekezni fogunk kiküszöbölni ezeket a nyilván joggal kifogásolt hiányokat.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
