DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ
DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ
DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A kormány 1998. évi gazdaságpolitikai céljai szakítani látszanak azzal a sokéves, sok évtizedes gyakorlattal, amely egyfelől jelentette az "egyensúly vagy növekedés", másfelől az ezzel együttjáró "húzd meg, ereszd meg" típusú gazdaságpolitikai dilemmát. Erre a szakításra pedig az elmúlt évek gyötrő vitáktól és azok még gyötredelmesebb szociális következményeitől sem mentes, következetes stabilizációs politikája adott módot, amely mára úgy hozott egy biztos alapokon nyugvó költségvetési egyensúlyt, hogy közben a gazdasági teljesítmények is nőttek. 1998-ra az államháztartás jövedelemkoncentrációja tovább mérséklődik, mintegy 2 százalékponttal - most már stabilan az 50 százalék alá -, és 47,4 százalékra csökken az államháztartás újraelosztási aránya. Ez a helyes törekvés viszont mindig felveti azt a dilemmát - s ebben van a politika elsődleges felelőssége -, hogy melyek azok a prioritások, amelyek megvalósítását célul tűzi a kormányzat.
A központi költségvetésben az 1998. évben csak néhány területen - kiemelten a közrend és közbiztonság, állampolgári jogvédelem, euro-atlanti integráció előkészítése - van mód többletfeladatok finanszírozására. Hozzászólásomban én a tágabban értelmezett igazságszolgáltatás jövő évi költségvetési feltételeiről és azok megítéléséről szeretnék szólni. Az igazságszolgáltatási szervek körében a bíróságok, az ügyészségek és a büntetés-végrehajtás, valamint az egyéb igazságszolgáltatási szervek és feladatok központi költségvetési támogatási előirányzatai 47 milliárd forintot tesznek ki. Jelentősen, 24,5 százalékkal, 10 milliárd forinttal emelkednek a '97. évi előirányzathoz képest a támogatások. Az előirányzat-növekedésből jelentősen veszik ki részüket a saját bevételek, amelyek tervezett volumene csak 4 milliárd forint, de 43 százalékkal magasabbak az ideinél.
Összességében tehát ezen ágazat kiadási lehetőségei megközelítik az 51 milliárd forintot, amely a központi költségvetés kiadási főösszegének 1,82 százaléka. Ezt a növekedést alapvetően az igazságszolgáltatási reformcsomag keretében elfogadott törvényi változások támasztják alá, illetve követelik meg. A bíróságok fejezet - amely egészen másképpen tevődik össze, mint az elmúlt évben - 1998. évi költségvetése már ezen változásokból adódó követelmények alapján készült. Magában foglalja a Legfelsőbb Bíróság, a megyei, fővárosi bíróságok működéséhez, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala, valamint az ítélőtáblák 1999. január 1-jétől történő felállításához szükséges előirányzatokat.
A bíróságok közel 25 milliárd forint összegű tervezett kiadási előirányzatának 1998. évi növekményéből jelentős részt tesznek ki a bírák előmeneteli és javadalmazási rendszerének változása miatti többlet-előirányzatok. Az önálló javadalmazási rendszer - amely a jövő év július 1-jétől lép életbe - költségkihatása megközelíti a 3 milliárd forintot, és ez az átlagos 14,5 százalékos illetményemeléssel együtt az illetmények átlagos szintjét összességében 29 százalékkal emeli. Ily módon a teljes munkaidőben foglalkoztatottak rendszeres személyi juttatásának egy főre jutó összege a bíróságoknál 103 199 forintra nő. Ez jelentősen meghaladja az eddigi átlagjuttatást. Megítélésem szerint ezek az anyagi kondíciók közelítik azt a szintet, amely egy kulturált igazságszolgáltatás személyi feltételeinek kialakításához szükségesek.
Ezzel szemben, megjegyzem, a dologi előirányzatoknál kimutatott többletkiadási lehetőség - és kiemelten a postai szolgáltatásoknál 103 millió forint, illetve az energia- és a közüzemi szolgáltatásoknál 105 millió forint - aligha lesz elegendő a szükségletek fedezésére. Akik valamelyest közelről ismerik a bíróságok működésének dologi-tárgyi feltételeit, tudják, hogy azok legalább annyira fontosak a gyors és hatékony igazságszolgáltatásban, mint a személyi feltételek. Az ítélőtáblák felállítása mellett a reform követelményeit megvalósító dologi feltételek közül érdemes kiemelni a bíróságok számítógép-hálózatának fejlesztésére, valamint a bírósági épületek felújítására fordítandó előirányzatok nyújtotta lehetőségeket. Ismerve a bíróságok helyenként kifejezetten gyenge számítástechnikai felszereltségét, a cégbíróságok közeljövőben megnövekvő ilyen irányú igényeit, legalábbis kétséges, hogy az a mintegy 50 millió forintos központi támogatás elegendő lesz-e a szükséges számítógép- és egyéb gépbeszerzésekre. Információim szerint legközelebb, legkorábban 1999-ben lesz mintegy 500 millió forint összegű fejlesztési lehetőség ezen a területen.
Az 1998. évre a felújításokra tervezett előirányzat a megyei bíróságoknál 254,5 millió forint, s ez mindössze 1, azaz egymillió forinttal haladja meg az 1997. évi eredeti előirányzatot. Ez csak két, már megkezdett munka folytatására elég: a Fővárosi Bíróságnál és a Székesfehérvári Városi Bíróságnál. Már megkezdett rekonstrukció folytatására négy bíróságnál összesen 370 millió forint összegben kerülhet sor, míg további négy bíróságnál van lehetőség beruházási, fűtés-korszerűsítési munkálatok megkezdésére, összesen 140 millió forintos előirányzattal. Ez kevés! Gyakorlatilag a helyi bíróságoknál tehát nem lesz új felújítási lehetőség, pedig az állampolgár itt találkozik legelőször a bíróságokkal, és legtöbbször itt fordul meg.
Persze kérdés az is, hogy például az ítélőtáblák megfelelő személyi feltételeinek kialakításához előirányzott 30 millió forint vajon mire lesz elegendő. Amennyiben a reformhoz szükséges többletpénzeszközöket a már meglévők terhére próbáljuk előteremteni, úgy félő, hogy nemcsak maga a reform, de az eddigi eredmények is veszélybe kerülhetnek a pénzügyi szükségletek, azaz a hiányok oldaláról.
Jelentősebb elmozdulás látható viszont - hogy pozitív dolgokról is szóljak - az igazságügyi szakértői intézeteknél. Az itt biztosított előirányzat az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve talán elegendő lesz az előirányzott feladatokhoz, jóval meghaladják az eddigi lehetőségeket.
Külön kell szólni az ügyészségek 1998. évi költségvetési lehetőségeiről. A bűnözésben az elmúlt közel egy évtizedben bekövetkezett robbanásszerű emelkedés állandósult, s ez megnövelte az ügyészi feladatokat is. Megkülönböztetett munkát jelent a szervezett és a gazdasági bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés követelményeinek teljesítése, nőtt az újszerű, bonyolult, nehéz ténybeli és jogi megítélésű ügyek gyakorisága. Többletfeladatot és ezzel együtt költséget is jelent több új jogszabályban az ügyészségekre háruló feladat megvalósítása, így például az új Btk.-tényállások, növekvő nemzetközi bűnügyi jogsegély, az önálló ügyészi keresetindítási jog az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározva, és nem beszélve az igazságszolgáltatási reformmal járó többletkiadásokról. Ezek szakszerű megvalósítása komoly pénzeszközöket igényelne 1998-ban.
(13.30)
Most még nehéz megállapítani, hogy elegendő lesz-e ez az előirányzat, amelyet a költségvetés e célokra tartalmaz. Az ügyészi szervezet a következő évben együttesen 9,6 milliárd forinttal gazdálkodhat, s ez az előző évit 31,8 százalékkal haladja meg.
A változások döntően az előbb felsorolt feladatokat finanszírozzák. Örvendetes viszont az, hogy az előző évekhez viszonyítva a felújítási összeg az ügyészségeknél lényegesen magasabb, s ez lehetővé teszi nagyobb rekonstrukciós munkák elvégzését. Ezek közül jelentősebb a Baranya, Bács-Kiskun, Békés és Komárom-Esztergom megyei főügyészségi épületek felújítása.
Tisztelt Ház! A büntetés-végrehajtás 1998. évi költségvetési feltételeinek látványos javulásáról nemigen beszélhetünk a következő költségvetési évben, sőt a jelenleg is létező problémák továbbgörgetése látszik ki a javaslatból. Az 1998. évi kiadási előirányzat 15,2 milliárd forint, csak 7,8 százalékkal haladja meg az előző évit.
Ez az előirányzat - elemezve a mögötte lévő szükségleteket, feladatokat - csak éppen hogy elegendő lesz a személyi juttatásokon felül az úgynevezett börtönprogram folytatására, a fogva tartottak egyébként most is szűkös élelmezési kiadásai növekedéseinek kompenzálására s az egyre növekvő dologi kiadások fedezetének előteremtésére.
Az indokolás szinten tartást említ, tán félő, hogy ezt úgy kell érteni: nem nő tovább a hiány. Csak remélni lehet, hogy e területen a javadalmazás sem marad el átlagosan a más fegyveres szervek munkatársainak javadalmazásától, amit egyébként ők is kevesellnek.
Tisztelt Országgyűlés! Egy évvel ezelőtt, amikor az ez évi költségvetési javaslatot tárgyaltuk, az igazságszolgáltatás lehetőségeit taglalván óvatos optimizmussal vagy mérsékelt pesszimizmussal azzal zártam hozzászólásomat, hogy az 1997. év valóban kiemelkedő dinamikájú előirányzatai csak arra elegendőek, hogy a tapasztalható feszültségek még inkább szembetűnőek legyenek.
Nos, most szántszándékkal nem ezen feszültségekről szóltam, mert nem tudtam volna jelentős javulásról beszámolni, legfeljebb ugyanazokat elismételni - sajnos. Az igazságszolgáltatás malmai még nem őrölnek gyorsabban. Ma sem öröm bíróságra járni, nem látunk több elégedett, nyugodt arcú bírót, ügyészt, és a büntetés-végrehajtás dolgozói sem lehetnek elégedettebbek, mint tavaly ilyenkor. Bizakodni talán még lehet, elsősorban az igazságszolgáltatási reform közép- és hosszú távú jótékony hatásaiban. Ezt a bizakodást az 1998. évi költségvetés előirányzatai talán - mondom óvatosan: talán - alátámasztják.
Ha előregondolok, az előttünk lévő jogalkotási feladatokra - és kiemelten például a büntetőeljárás és a társasági törvény reformjára, illetve azok jelentős anyagi, pénzügyi, személyi feltételeire -, nos az 1998. évi költségvetés ismét csak mérsékelt pesszimizmussal tölthet el.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
