DR. GOMBOS ANDRÁS
DR. GOMBOS ANDRÁS
DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Asszony! Miniszter Úr! Államtitkár urak! Tisztelt Ház! Több mint húsz órája folyik az általános vitája egy nagyon fontos törvénynek, a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetési törvényének, mely költségvetési törvény - azon túlmenően, hogy meghatározza az 1998. év fontos gazdaságpolitikai történéseit - bizonyos mértékben a szocialista-szabaddemokrata koalíciós kormány e választási ciklusban folytatott gazdaságpolitikájának bizonyítéka is.
Ebből a bizonyítványból ellenzéki képviselőtársaim - az előbb is hallottuk Torgyán József képviselő úrtól - azt látják kiolvasni, hogy a jeles, az ötös érdemjegyhez megítélésük szerint négy jegy hiányzik. Mi úgy gondoljuk, a koalíciós pártok képviselői, hogy ennél kevesebb hiányzik az ötös érdemjegyhez. Nem azt állítjuk, hogy jeles, hanem azt állítjuk, hogy kevesebb hiányzik az ötöshöz, mint ahogy ők gondolják. Úgy gondoljuk, ez a gazdaságpolitika eredményezte azt, hogy az elmúlt év nagyon kemény megszorító intézkedései eredményeképpen - melyekben a társadalom partner volt, és képes volt ezeket a megszorító intézkedéseket elviselni - meghozta a gyümölcsét. Meghozta a gyümölcsét, mégpedig abban, hogy egy megalapozott növekedésnek van meg a reális esélye egy konszolidáció elindítása után, és ez lehetővé tesz nagyon sok mindent.
Az elmúlt sok órában kormánypárti képviselőink nagyon sok mindenre felhívták a figyelmet, többek között arra is, hogy hogyan változnak a különböző mutatók. Torgyán képviselő úr volt szíves említeni azt, hogy az elvonások milyen drasztikus mértékben nőnek, és ezek szinte elviselhetetlenek, az állam szerepvállalása ezekben az újraelosztó mechanizmusokban milyen meghatározó és milyen káros. Mi is úgy gondoljuk, szabaddemokraták, hogy valóban az állam szerepe nem szerencsés dolog, és az a jó, ha minél kisebb mértékben vesz részt a gazdasági folyamatok irányításában az állam. Mi úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos bizonyítéka ennek az az adat, ami azt mutatja, hogy az állami újraelosztás 1994 és '98 között mintegy 10 százalékkal csökkent; tehát nem növekedett, hanem csökkent, 52,4 százalékról 42 százalékra csökkent.
Ha azt vizsgáljuk, hogy a jövedelem feletti állami rendelkezés milyen volt 1994-ben, amikor a kormány átvette az ország irányítását, akkor azt látjuk, hogy 61 százalékos volt ez az adat és '98-ban 47,4 százalék. Tehát 13 százalékkal csökkent ez az állami beavatkozás. Mint azt választási programunkban is meghirdettük, ezt szerettük volna elérni, és szeretnénk a továbbiakban is folytatni, hogy az állami szerepvállalás csökkenjen, mert úgy gondoljuk, hogy helyben, a helyi gazdasági szereplők sokkal hatékonyabban tudják azokat a jövedelmeket, azokat a bevételeket elosztani és fölhasználni saját részükre és a nemzetgazdaság részére is.
(9.30)
Ezeknek és sok minden más politikai folyamatnak a következménye az, hogy '97-ben már közel 4 százalékos GDP-növekedésre - tehát nemzeti össztermék-növekedésre - van lehetőség, és 1998-ban valószínűsíthető, hogy 4 százalék körül alakul a GDP növekedése. Ez már érzékelhető növekedés, úgy gondoljuk, hogy a lakosság részére is.
Ugyanakkor lehetővé teszi azt, hogy az infláció csökkenjen, és megítélésünk szerint a 13-14 százalék közötti inflációs ráta nem álom, hanem realitás. Ez további nagyon fontos gazdaságpolitikai dolgokat is lehetővé tesz. Így például nagyon örvendetes tény az, hogy a pénzpiacon ma már az ország belső és külső adósságának csökkenése következtében kínálati piac alakult ki, aminek az agrártámogatások, a tőkepótló hitel szempontjából - amiről később majd beszélni szeretnék - nagyon fontos jelentősége van, és lehetővé teszi, hogy különböző prioritásokat próbáljunk meghatározni; mint a költségvetési törvényből egyértelműen megállapítható, a nyugdíjasok helyzetének jelentős, számottevő javítására van lehetőség, mint prioritás szerepel. Prioritásként szerepel a közbiztonság céljaira fordítandó eszközök emelése, ezáltal a közbiztonságért felelős különböző szervek állami támogatásban való nagyobb részesítése. Nagyon fontos eleme ennek a költségvetési törvénynek - és ezt a Szabad Demokraták Szövetsége többször kifejtette -, hogy a családtámogatások emelkedhetnek az elkövetkezendő időszakban. Az államtitkár úr korábbi felszólalásában is hallottunk erre utalásokat. És nagyon fontos - most a saját szűkebb szakmámra térnék - az agrárágazat prioritásként való kezelése. Úgy gondoljuk, hogy ez szintén nagyon fontos dolog.
Amikor az agrárgazdaságról beszélünk, érdemes talán megvizsgálni azt, hogy miért érdemesült az agrárium arra, hogy prioritásként kezeljük. Úgy gondolom, olyan szempontokat mindenféleképpen szükséges figyelembe venni, hogy a lakosság egyötödét érinti az agrárgazdaság valamilyen úton-módon. Ez egy nagyon fontos szempont.
De egy másik szempont is, úgy gondolom, legalább ilyen súllyal esik latba: az agrárgazdaság viselte a kárpótlás anyagi, szervezeti és morális terheit, és ezeknek a terheknek és a terhek által okozott különböző veszteségeknek a pótlása mindenféleképpen azt kell hogy szolgálja, hogy igenis, prioritásként kell kezelni az agráriumot.
Egy harmadik szempont, úgy gondolom, szintén nem elhanyagolható: az egyik legnagyobb hozzáadott értéket termelő ágazata a nemzetgazdaságnak, mert hiszen 1000 milliárd körüli hozzáadott értéke, tehát kibocsátása van ennek az agrárágazatnak, amely a GDP 1/8-át, 1/9-ét teszi ki.
Még egy szempontot engedtessék meg, hogy felsoroljak: ez pedig a vidékpolitikai szempont. Igenis, az agrárium nagyon fontos: a vidék lakosságmegtartó képessége, a vidék fejlesztése, a természeti erőforrások megőrzése, értékének fejlesztése, ha lehet.
Talán még egy szempont idekívánkozik, mégpedig az, hogy az európai uniós csatlakozás szempontjából az agráriumnak rendkívül kiemelt, fontos szerepe van. Az egész csatlakozási tárgyalás és folyamat egyik sarokpontja, amely megítélésünk szerint csak egy komplex vidékfejlesztési, vidékkezelési program keretén belül kezelhető, nem pedig külön, mintegy a levegőben lógva. Ezért is kell hogy prioritást élvezzen az agrárium.
Amikor ezeket a szempontokat sorba vesszük, érdemes megvizsgálni azt, hogyan valósíthatók meg ezek a célok költségvetési eszközökkel, úgy, hogy reálértéken próbáljuk szinten tartani a támogatásokat, és az 1998. évi 118 milliárd forint, amiről Kertész képviselőtársam hosszan taglalva beszélt, igenis, nagyon fontos eleme ennek a támogatási rendszernek. De legalább ennyire fontos az, hogy ezeket a támogatásokat komplex módon - egyéb, a mezőgazdasággal kapcsolatos más tárcáknál, más pénzügyi forrásoknál lévő technikákkal összehangoltan - kell az agráriumba és a vidékbe becsatornázni.
A támogatások szempontjából viszont nagyon fontos az, hogy ezeknek a támogatásoknak a célba juttatása megfelelő módon, megfelelő hatékonysággal történjen. Itt nagyon sok mindenről lehetne beszélni. A célba juttatás szempontjából nagyon fontos az, hogy a direkt exporttámogatásokat természetesen csökkentenünk kell, és jelentősen fokoznunk kell azt, hogy a termelőkhöz közvetlenül jussanak a különböző támogatások. Ilyen támogatás lenne például az a módosító indítványunkban megfogalmazott technika is, amelyben a vízkészletjárulék eltörlését, nulla forintban való megállapítását javasoljuk azokban az esetekben, azoknál a termelőknél, akik a törvényi szabályoknak megfelelően járnak el és használják föl ezt a természeti kincset. Azoknak viszont, akik nem a törvényi szabályoknak megfelelően járnak el és használják a vizet, igenis, büntető módon, tehát megemelt vízkészleti díjat kellene fizetniük. Úgy gondolom, a gazdaság fehérítése felé ez is nagyon fontos lépés lenne a mezőgazdaság szempontjából.
A támogatások további nagyon fontos része az, hogy igenis, szigorú módon ellenőrizni kell ezeknek a támogatásoknak a felhasználását, és ezeknek az ellenőrzéseknek a folytatásával a helyi közösségek képviselőit nagyon jelentős mértékben be kell vonni.
Ugyanakkor szeretnék rámutatni arra is, hogy összehangoltan kell ezeket a támogatásokat eljuttatni az agráriumba, és elfogadhatatlan az a gyakorlat, ami 1997-ben volt, amikor is az agrártárca a saját agrártámogatásait 1997 tavaszán meghirdette, februárban-márciusban. Ennek egy olyan része volt, hogy azok a támogatások, amelyek a Területfejlesztési Alapból is 5 százalékos támogatásban részesülnek, újabb 5 százalékban lesznek dotálva agrártámogatásokból. Azt láttuk, hogy a biológiai törvényszerűségnek megfelelően meghirdetett FM-támogatási rendszer nem volt köszönő viszonyban sem a területfejlesztési pénzeszközök odaítélésével, melyek augusztusban, szeptemberben kerültek elbírálásra. Úgy gondolom, a két pénzeszköz hiába volt meg, sok esetben elment egymás mellett, és ezt a gyakorlatot igenis, kormányzati eszközökkel 1998-ban nagyon hatékonyan kell javítani.
Végezetül engedjék meg, hogy egy egészen speciális, a választókörzetemet is jelentősen érintő témáról beszéljek röviden, nevezetesen a termálvíz kérdéséről. Hála istennek, országunk Izland után a második a világon a termálvízkészletek tekintetében. Ezt az energiát az elmúlt időszakban, az elmúlt években nagyon jelentős állami támogatásokkal és saját erő felhasználásával is próbálták részben a mezőgazdaság érdekében is szolgálatba állítani. Ennek a munkának az eredményeképpen mintegy 200 ezer ember van ma Magyarországon, akinek a megélhetése valamilyen módon függ a termálvíz mezőgazdasági felhasználásától.
Sok száz millió forint értékű exportot termelnek ennek az energiának a felhasználásával a zöldségtermelők, de például a baromfitenyésztésben és sok más területen is a mezőgazdaságban eredménnyel hasznosítják ezt az energiát. Ezért úgy ítéljük meg, hogy ennek a kérdésnek a kezelésében nagyobb állami szerepvállalásra van szükség, mert hiszen - nagyon helyesen - a környezetvédelmi törvényben nagyon szigorú előírások vannak ennek a kérdésnek és a felhasznált víznek a kezelésére. De állami támogatás nélkül ez a probléma nem oldható meg, mert hiszen a visszasajtolás, valamint a szabályozott kitermelés rendkívül költségigényes, és azok a termelők, akik ezzel az energiával foglalkoznak, ezzel a energiával termelnek, önerejükből ezt képtelenek megoldani, ezért állami támogatásra mindenféleképpen szükség van.
Illusztrálásképpen legyen szabad elmondanom például a Szegvár községben lévő Primőrprofit Kft. esetét, akik három termálkút vizével gazdálkodnak, és a visszasajtoláshoz szükséges kutak megfúrása és ezek üzemeltetése évente mintegy 600 millió forintot emésztene fel, holott ennek a kft.-nek a bruttó árbevétele 320 millió forint. Nyilvánvaló, hogy ha valahol nem segítünk nekik, akkor itt több ezer család mindennapi megélhetése lehetetlenül el. Ennek érdekében egy nagyon jelentős módosító indítványt nyújtottunk be képviselőtársammal. Kérem a kormányt, fontolja meg ezt a lehetőséget, és támogassa módosító indítványunkat.
Végezetül annyit legyen szabad elmondani, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége úgy ítéli meg ezt a költségvetési törvényt, hogy hűen tükrözi az elmúlt három év gazdaságpolitikájának eredményeit, ezért módosító indítványokkal - hangsúlyozom: jobbító szándékú módosító indítványokkal - szeretnénk jobbá tenni ezt a költségvetést, ha lehet, és kérjük a kormányt, hogy lehetőségein támogassa ezeket a módosító indítványokat. Összességében viszont elfogadásra ajánljuk az Országgyűlésnek a költségvetési törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
(9.40)
