DR. KULIN FERENC
DR. KULIN FERENC
DR. KULIN FERENC (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Néppárt rendelkezésére álló hat-hét percben nem lesz módom elmondani mindazt, amit eredetileg terveztem. Műfajt kell váltanom, ezért arra szorítkozom, hogy megpróbálom a Néppárt által kifejtett gondolatokat még egyszer nyomatékossá tenni.
Több szocialista képviselőtársam ironizált azon, hogy az ellenzék most beszorult, mert hiszen választási költségvetésnek minősítette ezt a költségvetést, és ha még inkább puhítani akar rajta, akkor saját logikájával megy szemben. Ellenzéki képviselőként elfogadom ezt a vádat, ezt a kritikát, és beismerem, hogy az ellenzék beszorult. Valóban beszorult, de nem azért, mert tehetetlen önmaga hibájából, nem azért, mert nincsenek jó elképzelései, hanem azért, mert a helyzet beszorította. Előre jelzem, hogy a Néppárt sem fog tudni mást tenni - a részletes vitában sem, a későbbiekben sem -, mint hogy az adott költségvetési kereten belül ágazatok, részproblémák megoldásában próbáljon segédkezni, most már nem mint honatya, aki az egészért tartozik felelősséggel, hanem mint lobbysta, aki valamelyik szakterület javát próbálja szolgálni.
Hogy beszorult az ellenzék egy vitában, megítélésem szerint nem írható az ellenzék számlájára. Az olyan hibákból következik, amelyek az egész költségvetési vita szemléleti kereteinek hibája. Mit értek ezen? Azt, hogy az a szemlélet, amely meghatározza ezt a költségvetést és a korábbi költségvetést is, kifejezi a kormányzó pártoknak azt a naiv optimizmusát, hogy ha a pénzügyi gazdasági folyamatok kedvező változásokat mutatnak, akkor előbb-utóbb majd a társadalmi folyamatok is kedvező változást fognak mutatni.
A Magyar Demokrata Néppárt nevében ezzel szemben azt az aggodalmamat szeretném kifejezni, hogy a pénzügyi-gazdasági folyamatoknak ennél sokkal jelentősebben pozitív változása sem fog megalapozni kedvező társadalmi folyamatokat. A magyar társadalom már sokkal rosszabb állapotban van annál, hogy lépést tudjon tartani olyan feltételekkel, amelyek a közelmúltban és a jelenben nem szolgálják fizikai, pszichikai, biológiai újratermelésének, önreprodukciójának feltételeit. Vagyis ez a költségvetés, mint minden eddigi költségvetés 1990-től kezdve, az állam ügyeit igyekszik rendbe tartani, és nagyon keveset tud foglalkozni a társadalom problémáival.
Hadd mondjak egy példát arról a területről, amelyről bővebben szóltam volna, ha időm maradt volna: az oktatás, a közoktatás, a felsőoktatás területéről. Nem vitatom azt, hogy ennek a költségvetésnek vannak olyan adatai, amelyek kifejeznek bizonyos fajta következetességet a kormány részéről a tekintetben, hogy az oktatás feltételeit közelítsék az Európai Unió által megkövetelt feltételekhez - ilyen például a számítógépprogram. Ezt tehát nem vitatom.
Máshonnan közelítek a kérdéshez, onnan, hogy egy közelmúltban, ebben az esztendőben megjelent kormányzati dokumentum tanúsága szerint Magyarországon ma a 14 és 19 éves korosztály, valamint a 23 és 29 éves korosztály munkanélküliségi mutatója háromszorosa az országos átlagnak, olyan mértékű, olyan méretű munkanélküliségről van itt tehát szó, amely azonnali beavatkozást igényelne, költségvetési beavatkozást is igényelne. Ezek a koncepciók, amelyek valami hosszabb távú oktatáspolitikai célokat szolgálnak, ezen a problémán nem segítenek. Amikor majd a most felnövő generációnak segíteni fognak, a most kiesett generációk helyzetén már nem fog tudni javítani, nem fog tudni változtatni. Ismétlem: úgy látom, hogy a költségvetés minden fejezetében tetten érhető az a fajta szemlélet, amelyik nem társadalomban gondolkodik, nem emberben gondolkodik, hanem államban gondolkodik, gazdaságban gondolkodik, integrációban gondolkodik, globalizációban gondolkodik.
(13.20)
Ismétlem: úgy látjuk, hogy a magyar társadalom nem fogja tudni követni ezt a logikát.
Általánosságban azt mondhatom, hogy a magyar gazdaságot és a magyar társadalom állapotát végletesen ellentétes tünetek, jelenségek jellemzik: egyfelől a perifériáraszorultság, a parlagon maradás, az emberi tőke, a humán tőke elpazarlása, elhanyagolása, másfelől pedig túltermelési válság. Túltermelési válság akkor is, amikor a tokaji szőlővel nem tudnak mit csinálni, amikor a nyírségi almával nem tudnak mit csinálni, akkor is, amikor az egyre nagyobb számú fiatal diplomással nem tud a magyar állam mit csinálni. Most már nem csak a legképzettebbeket csábítják el Amerikába és Nyugat-Európába, hanem a középkádereket is elcsábítják, és jobban fognak tudni megélni.
A magyar költségvetés ezeket az elemi problémákat nem kezeli, nem tudja kezelni. Hogy tudja a magyar társadalom legfontosabb értékét kezelni, megmenteni, képessé tenni arra, hogy majd, amikor a gazdasági feltételek alkalmasak lesznek, akkor a társadalom is be tudjon menni az Európai Unióba?!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
