DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A költségvetésről szóló vita mindig nagyon izgalmas szokott lenni. Úgy gondolom, most sincs ez másként. Különböző minősítéseket aggatnak az aktuális költségvetési törvényjavaslatra. Engedjék meg, hogy én is néhány ilyen jelzőaggatáson keresztül mondjam el mondandómat.
A legelső jelző, ami eszembe jut ennek a költségvetési törvényjavaslatnak a kapcsán, az az, hogy ez egy támogatható költségvetés. Támogatható költségvetés, mert - és ezt az ellenzéki képviselők is elismerték, igaz, más éllel - egy következetes kormányzati és gazdaságpolitika terméke, folyománya. Azt hiszem, egy költségvetés akkor jó, ha olyan, mint egy tanár. A tanárok nem túl népszerű emberek úgy általában a diákok között, de a diákok mindig sokkal nagyobb becsben és tiszteletben tartják azt a tanárt, amelyik bár szigorú, de következetes. Én azt hiszem, így, ilyen értelemben szigorú és következetes tanár ez a költségvetés, éppen ezért támogatható.
Támogatható ez a költségvetés azért is, mert az ellenzék támogatja, bármilyen meglepő. Elhangzanak olyan vádak, miszerint ez egy választási költségvetés, de úgy gondolom, itt valami mégiscsak látszik. Látszik többek között az, hogy az 1995-ös költségvetésnél, az 1996-os költségvetés megalkotásánál ugyanazok a képviselők, akik most ezt a költségvetést választási vagy kortes költségvetésnek tartják, olyan felpuhító javaslatokkal éltek folyamatosan, amelyek megtételére most nem is hajlandók. Én úgy gondolom, ebből az következik, hogy ez nem egy választási költségvetés, sokkal inkább arról van szó, hogy most vallották be tisztelt ellenzéki képviselőtársaim azt, hogy az elmúlt években a költségvetési törvények kapcsán semmi mást nem csináltak, mint előrehozott választási kortesbeszédeiket gyakorolták. Ezzel együtt, úgy gondolom, az ellenzéki képviselők emiatt egy picit be is szorultak. Hiszen ha már egyszer azt mondták, hogy ez egy olyan puha költségvetés, amilyen, akkor most már ezt tovább puhítani, bizony, akkor önmagukról állították ki a nekünk szánt negatív bizonyítványt.
A másik jelző, ami eszembe jutott a költségvetési törvényjavaslat kapcsán - kérem, sokan fogódzkodjanak meg -, hogy ez egy történelmi költségvetés. Talán meglepő jelző, de talán érthető lesz akkor, ha a mezőgazdasági bizottsági elnöki tisztségemből adódó elkötelezettségemet is e jelző mögé gondolják. Miért tekintem én történelminek ezt a költségvetést? Ez az utolsó olyan költségvetés ennek az országnak az életében, ami még úgy készül el, hogy nincsen hatályba az az úgynevezett agrártörvény, amelynek a tárgyalása éppen a napokban fog zárulni, és reményeink szerint az elkövetkezendő két hét szavazási napjain végül is elfogadásra kerül. Ez lesz az utolsó olyan költségvetés, amely az agrártörvény hiányában készül. Önmagában persze ebből még nem következnék semmi - és ezt mindenképpen a törvényjavaslat javára kell írni -, de a törvényjavaslat már úgy is készült, hogy feltételezte és tükrözi azokat a követelményeket és prioritásokat, amit egy leendő, meghozandó, az agrárgazdaságról szóló törvény fog tartalmazni.
Ez a történelmiség azért fontos, mert ha és amennyiben az agrárgazdaságról szóló törvényt abban a tartalomban fogja elfogadni és támogatni a tisztelt Ház, mint amit javasol a kormány, és amivel a megfelelő, kölcsönös egyetértésen alapuló módosításokat elfogadta a mezőgazdasági bizottság, akkor bizonyos dolgokat majd meg lehet tenni, bizonyos dolgokat nem lehetne megtenni.
Mit nem lehet megtenni? Nem lehet megtenni többé ebben az országban, ha jön egy, az ügyhöz nem értő, nota bene éppen akkor a Kisgazdapárthoz tartozó miniszter, és valami politikai gőztől vezérelve kinyilvánítja, hogy a paraszt bölcsebb annál, semhogy állami támogatásra szoruljon - utalok 1990-re -, azonnal lemond 10 milliárd forint állami támogatásról. Nagyon-nagyon hiányzott ez a 10 milliárd sok-sok év bázisából. Nagyon-nagyon látszott az agrárgazdaságon ez, és nyilván annak a politikának a nyoma, ami ezt a bizonyos kijelentést tette. Ezt többé nem lehet megtenni, hiszen az agrárgazdaságról szóló törvény garanciákat ad arra, hogy ilyet miniszter még egyszer ne tehessen meg, sőt, ilyet még kormány se tehessen meg.
Mit lehet tenni? - és ebből a szempontból is érdekes a költségvetési törvény. Meg lehet tenni végre azt - mivel az agrárgazdaság, amelyik a biológiai ciklushoz való kötöttsége okán időnként még a négy évet sem tűri, hogy négyévenként valamifajta változást szenvedjen egy megközelítés, egy politika, mondjuk egy támogatáspolitika -, hogy bátran lehet számolni azzal, hogy programszerűen lehet 6-7 évre, esetleg hosszabb távra szóló támogatást is beépíteni az egyébként az agrárgazdasági törvényen keresztül a költségvetésben óhatatlanul és feltétlenül biztosítandó támogatási elemek sorába. És ez rendkívül fontos. Ilyen még nem volt. Ezért kellett hogy mondjam mezőgazdasági bizottsági elnökként, hogy ez egy történelmi költségvetés.
A következő jelző, ami eszembe jutott, nem más, mint hogy ez sem egy tökéletes költségvetés. Természetes is, hogy nem lehet, hiszen az előkészítés egy adott pontján mindig le kell zárni a vitákat, és óhatatlanul maradnak hiányosságok minden törvényjavaslatban, de éppen azért vagyunk, azért van az Országgyűlés és azért van a parlamenti vita, hogy ezeket, ha szükséges, utólag pótoljuk. Az ördög mindig azokban a bizonyos fránya részletekben van, merthogy éppen most tárgyalja a mezőgazdasági bizottság - sajnos éppen onnan kellett kilépnem, hogy ezt a beszédemet itt elmondhassam, egyszerre sajnos két helyen nem lehetek, de fontos: a mezőgazdasági bizottság támogatta a gazdasági kamarákról szóló törvény módosítását. Miért hozom ezt itt elő? Azért hozom ezt itt elő, mert a gazdasági kamarákról szóló törvény másként szabályoz bizonyos ügyeket, mint ahogyan a költségvetési törvényjavaslatban van.
Vívmány, és támogatni kell, hogy végre az elemi csapások esetére lesz egy alap. De mégiscsak helyénvaló lenne egy egységes eljárási rendet szabni. Úgy gondoljuk, nem a megyei földművelésügyi hivatalnak, hanem a kamarai törvény szerinti változatban a területi agrárkamaráknak kell azokat a bizonyos fránya igazolásokat kiadni, hogy mikor is következett be elemi csapás. Tehát pontosítani szükséges az elemi kárral kapcsolatos szabályát ennek a bizonyos törvényjavaslatnak. Ez is jelzi tehát, hogy nem mindenben tökéletes. Ugyanakkor ez a nem lehet tökéletes költségvetés annyiból is érdekes, hogy bizony nem minden a költségvetés. Mert a költségvetés kereteket szab, majd ezeknek a kereteknek a felhasználásáról, a szabályok pontosításáról kormányrendeletek, adott esetben földművelésügyi miniszteri rendeletek születnek majd meg, és ez is az élet rendjéhez tartozik. De ha itt valami probléma van, akkor is a költségvetésről alkotnak pozitív vagy negatív véleményt az érintettek.
Ezt azért fontos megjegyeznem, mert itt, hála istennek, el lehet mondani, hogy az idei esztendő agrár szempontból tényleg egy mérsékelten, de mindenképpen pozitív értékelést kell hogy adjon ennek a költségvetési törvényjavaslatnak. De a kicsik - és ezek a kicsik lehetnek szövetkezetek, lehetnek egyéni gazdálkodók, lehetnek családi gazdaságok - folyamatosan jelzik, hogy az egyes költségvetési forrásokhoz, amelyek adott esetben banki közreműködést is igényelnek, nem jutnak hozzá. Éppen ezért rendkívül fontos itt és most is fölhívni a figyelmet a későbbi szabályozás szempontjából e körülmény maximális figyelembevételére és e nem kívánatos jelenség indokolt mértékű visszaszorítására.
(12.40)
Ha egyszer helye van - márpedig helye van és jövője kell hogy legyen - az életképes egyéni és családi gazdaságnak és az életképes, akár kicsiben megnyilvánuló társas magánvállalkozásnak is, akkor számukra is biztosítanunk kell mindazt a lehetőséget, amit adott esetben méretüknél fogva a nagyobbak könnyebben elérhetnek.
De itt kell megemlíteni azt is, hogy nem minden a költségvetés, mert a költségvetésnek is vannak kényszerei. Ilyen kényszere például az agrártámogatási rendszernek a piacra jutást segítő támogatási elem felhasználhatóságát illetően, hogy nemzetközi kötelezettségeinkkel hogyan van vagy hogyan nincsen összhangban. Nem minden a költségvetés, de csak üdvözölni lehet azt a kormányzati sikert, amit a GATT-WTO-tárgyalásokon ez ügyben el lehetett érni, ma már - ha úgy tetszik - tényleg szuverén módon dönthetünk abban, hogy a piacra jutás mely elemére helyezhetjük a súlyt.
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy nyilván vannak olyan elemei a költségvetési pénzek felhasználásának, amelyekről bebizonyosodott, hogy nem jók. Vigyázni kell azonban - és erre éppen a piacra jutási támogatások címén kell igazából odafigyelni -, hogy egy dolog, hogy valamiről bebizonyosodott, hogy rossz, nem biztos, hogy a teljes kidobása, hanem némi szabálymódosítás szükséges, de ugyanilyen hiba lenne egy még soha ki nem próbált új rendszer bevezetése is; azt hiszem, a kísérletnek a maga mértékét szabad megadni a későbbi szabályozásban.
A legfontosabb problémát az agrárpénzek vonatkozásában az jelenti, hogy valóban a termelőkhöz jut-e a pénz. E vonatkozásban csak üdvözlendő az Érdekegyeztető Tanácsnak az a javaslata, amelyik az egyik legbiztosabb termelőhöz jutási technikát favorizálta, nevesen, hogy a társadalombiztosítási terhek megtérítése vagy az ebbe való besegítés - ami óhatatlanul a termelőhöz jut, a termelő tevékenységét segíti, az ő jövedelmét támogatja - is kerüljön fel a palettára.
De a költségvetés nem minden. Fontos, hogy tegyenek az érdekeltek is annak érdekében, hogy könnyebben megtalálhatók legyenek; mert az egy dolog, hogy a költségvetés - helyén kezelve a dolgokat - támogatást helyez kilátásba, de fontos volna az is, hogy olyan struktúrák alakuljanak, ami megtalálhatóvá és így ezáltal összességében, költségvetési oldalról nézve olcsóbbá tenné, más oldalról tekintve ugyanolyan pénzmennyiség hatékonyabb felhasználását tenné lehetővé - tehát ilyen struktúrákat maguknak az érdekelteknek kellene kialakítani.
És igen, a szövetkezetekre gondolok. Szövetkezetek nélkül... - mindegy, hogy minek nevezem, a dán típusú szövetkezés támogatásának, a létező szövetkezetek támogatásának, higgyék el kérem, hogy nem szabad jelzőket aggatni a szövetkezetre -, a szövetkezet maga olyan formáció, ami segítséget ad a termelőknek ahhoz, hogy hozzájuthassanak a költségvetési forrásokhoz, más oldalról a költségvetés számára és ezáltal az adófizető polgárok egészének azt teszi lehetővé, hogy hatékonyabban kerül felhasználásra a pénzük, és valóban oda jut, akihez azt célozták.
Fontos a kiságazatok védelme, ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy persze növekedtek az állami támogatások lehetőségei. Ilyenkor egy sajátos forrásverseny persze az érdekeltek között is beindul, de nem baj, ha odafigyelünk a kicsikre. Ilyen kicsiknek tekintem az erdészetet - talán nem is olyan kis falat -, ilyennek tekintem a halászatot, de ezt már el is várják tőlem.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Történelmi ez a költségvetés, ha elfogadjuk az agrárgazdaságról szóló törvényt. Ugyan még nem tökéletes, de a vitával azzá tehetjük. Azt javaslom, hogy tökéletesítsük, és mindezek alapján azt javaslom, hogy támogassuk.
Képviselőtársaim mindegyike érzi időnként annak a fontosságát, hogy valamit tegyen választópolgárai érdekében. Azt hiszem, a képviselői tiszt legfontosabb és talán legfelelősségteljesebb döntése az éves költségvetésről való döntés. Ha az ország működőképességét biztosítjuk, ha a gazdaság fejlődését a feltételrendszerének megfelelő költségvetés megteremtésével biztosítjuk, akkor, azt hiszem, minden képviselő saját választópolgárai érdekében jól lobbyzott. Bízom benne, hogy a költségvetési törvény elfogadása után mindannyian elmondhatjuk majd ezt magunkról.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
