DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1998. évi költségvetés - amint azt a korábbi felszólalásaimban megállapítottam - tipikusan választási költségvetés, amely a jövő évi választásokat tartalmatlan, de harsogó propagandával, irreális számításokkal kívánja befolyásolni. Fordulat a Független Kisgazdapárt megállapítása szerint csupán a fogalmazásban van, az ország égető gondjaira azonban - tehát azoknak a millióknak a gondjaira, akik a létminimum alá kerültek - nem ad megoldást, de sajnálatos módon még ebbe az irányba ható megoldást és változásokat sem képes előidézni.
Az 1998. évi költségvetés tehát rossz választási költségvetés, amely bár mindent megígér, amit csak tud, mégsem képes a tömegek számára bármit is nyújtani, nem képes személyes sorsok és a családok helyzetének javítására. Az elmúlt alkalommal bebizonyítottam, hogy a kormány a munkanélküliség visszaszorítására nemhogy eszközökkel nem rendelkezik, de ilyen célja sincs. Ez egyértelműen megállapítható a '98. évi költségvetésből.
A kormány statisztikailag a valóságosnál kisebbnek mutatja ki a munkanélküliségi rátát, de az a szépítgetések ellenére is 10 százalék fölött van, ami a fejlett országokban a társadalom olyan felháborodásával szokott együtt járni, amely kormánybuktató erőként jelentkezik. Hadd utaljak arra, hogy Franciaországban, ahol éppen a munkanélküliség kedvezőtlen alakulása miatt vesztette el a kormány a 80 százalékos parlamenti többségének felét - ugye, az MSZP és az SZDSZ 72 százalékkal rendelkezik, hadd hívjam fel erre a figyelmet -, és volt kénytelen átadni a helyét egy olyan kormánynak, amelynek szándékai között szerepelt a tömeges munkanélküliség visszaszorítása. De utalhatnék a német példára is, hiszen Kohl kancellár úrnak hasonló helyzettel kell szembenéznie akkor, ha nem tudja rövid időn belül jelentősen visszaszorítani a munkanélküliségi rátát hiszen a gazdaság romló állapota mind kedvezőtlenebb közérzetet vált ki, és Németországban is a magyarországihoz hasonló, 10 százaléknyi munkanélküliségi ráta az, ami egyértelműen kihathat a kormány jövőjére. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a gazdaság legfőbb sikerének a munkanélküliség viszonylagosan alacsony rátáját tartják. A nemzetközi összehasonlítások egyértelműsítik tehát, hogy a magyarországi munkanélküliségnek mindenképpen igen jelentős következményei kell hogy legyenek a kormányzati struktúraváltásban.
A nemzetközi gyakorlat tehát a kormányokon kéri számon a gazdaság fejlődését és a foglalkoztatottság alakulását, de ugyanígy az infláció mértékét is. Nem nemzetközi hivatkozás tehát az - mint Magyarországon, ahol a kormány rajta kívül álló okokra kívánja terelni a rossz gazdasági mutatókat, így mindenekelőtt a pici viszonyokat és a piacgazdaság működését hibáztatja a gazdaság rossz teljesítményéért ahelyett, hogy a saját teljesítményét hibáztatná. A legfejlettebb piacgazdaságokban is bőségesen rendelkezik a kormány olyan eszközökkel, amelyekkel befolyásolni tudja a gazdaság fejlődését, a gazdaság folyamatait.
A magyar kormány tehát a Független Kisgazdapárt megítélése szerint mindenképpen felelős azért, hogy a valós helyzetet alábecsülve csaknem 500 ezer életerős állampolgár munkanélküli, és ezeknek a munkanélkülieknek csaknem fele tartósan munkanélküli. Azért is felelős a kormány a Független Kisgazdapárt megállapítása szerint, hogy a pályakezdők között még magasabb a munkanélküliség aránya. Úgy gondolom, nem kell különösképpen indokolnom, hogy ez a nemzet jövőjére milyen károsan hat ki, és milyen bénítóan hat az egész országra, hogy éppen a pályakezdő fiatalok kerültek ilyen kétségbeejtő helyzetbe. Ez annak a következménye, hogy a kormánynak nincs ütőképes gazdasági programja.
A sarcszerű elvonások - már több alkalommal, több felszólalásomban rámutattam, hogy a kormány által alkalmazott elvonások a valóságban középköri sarcokhoz hasonlíthatók,ezért használom tehát következetesen a "sarcszerű elvonások" kifejezést - és különösképpen a tb-járulék nemzetközileg rendkívül magas mértéke kifejezetten akadályozza a foglalkoztatási színvonal emelését. Ugyanilyen következménye van annak is, hogy a munkaügyi központok tulajdonképpen kifizetőhelyként működnek, nem pedig munkaközvetítőként funkcionálnak.
(8.50)
A munkanélküliséget növeli, hogy olyan tevékenységeket sorvasztottak el, mint például a lakásépítés.
Az 1998. évi költségvetés 2,8 milliárd forint, tehát 2 milliárd 800 millió forint elköltését irányozza elő, de ennek több mint egynegyedét a belső államadósság után fizetendő kamatok kiegyenlítésére fordítják. A belső államadósság az állam olyan ügyletei következtében halmozódott fel, mint a költségvetés hiányai, illetőleg költségvetésen kívüli műveletek, az állami cégek adósságának átvállalása például ilyen, vagy a bank- és a hitelkonszolidáció, vagy hivatkozhatnék arra, hogy ilyen a technikai számbavételi hibák miatt is keletkezik, továbbá igen jelentős tételben a forint csúszóleértékeléséből származó árfolyamveszteségekből halmozódott fel a ma összesen körülbelül 5000 milliárd forintra tehető belső államadósságból 2300 milliárd forint - ezt az elmúlt néhány év csúszóleértékelésének veszteségeiből származtathatjuk.
A forint leértékelésének folytatása tehát emiatt is felülbírálandó kérdés, sőt, legyen szabad hozzátennem, a Független Kisgazdapárt megállapítása szerint, ha a gazdaságot valóban rendbe kívánjuk tenni, akkor nemcsak felülbírálandó, hanem megoldandó kérdés. Miközben a forintleértékelések nem tudták érdemben javítani a külkereskedelmi mérleg egyensúlyát, megmerevítették a gazdasági szerkezetet, és az infláció fő forrásaivá váltak. Nem tudom eléggé felhívni az igen tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a forint csúszóleértékelése egyben az infláció keletkeztetésének egyik oka is. Ezt tessék végre tudomásul venni, és ennek megfelelően foglalkozni ezzel a kérdéssel.
Bár a forintleértékeléseket arra hivatkozva hajtja végre a kormány, hogy a magyarországi infláció jóval magasabb, mint a fejlett országokban, és ezért a különbséget szerintük az árfolyamban kell érvényesíteni, a valóságban azonban - és itt a dolog lényege - a forintleértékelés nemcsak következménye az előbb említett okoknak, hanem oka is az inflációnak. Nemzetközi tapasztalatok szerint minden 1 százaléknyi valutaleértékelés körülbelül 0,3 százalékkal növeli a fogyasztói árszínvonalat, tehát 0,3 százalékos inflációt okoz, hiszen megdrágítja az importot, és ez a költségnövekedés beépül a legkülönbözőbb olyan termékek áraiba, amelyek importot használnak fel.
Magyarországon azonban ez az összefüggés is sokszor jóval meredekebben érvényesül, mint az az előbbi számsorból kitűnik. A természetes monopóliumok - erre hívnám fel a figyelmüket -, például az energiaszektor, a koncessziós autópályák, a víz- és csatornaszolgáltatás vagy a tömegközlekedés hibás árképzése miatt 1 százaléknyi forintleértékelés az előbb említett körülbelül 0,3 százaléknál nagyobb, esetenként akár annak több mint háromszorosát elérő áremelkedést is okozhat. Vagyis 1 százalékos forintleértékelés 1 százalékos áremelkedést is okozhat a Független Kisgazdapárt számításai szerint. Ezért a nemzetközi pénzügyi szervezetek is felhívták már a kormány figyelmét arra, hogy akkor van csak esélye a magyar kormánynak a magyarországi infláció megfékezésére, ha a kormány felhagy a forint csúszóleértékelésével.
Én nagyon szomorú vagyok, amikor arra gondolok, hogy hanyadízben szólalok fel ebben a Házban a forint csúszóleértékelése ellen, és a kormányzat nem tudott odáig eljutni, hogy a Független Kisgazdapárt rendkívül józan számokkal alátámasztott adatsorait figyelembe vegye. De ha ezt nem teszi, akkor legalább az általa oly nagyra becsült nemzetközi szervezetek számításait venné tekintetbe akkor, amikor felülértékeli a forint csúszóleértékelését. Ennek ellenére a csúszóleértékelés folytatódik, ami azt is jelenti, hogy továbbra is rendkívül magas marad az infláció. Ez nemcsak azokat a lakossági tömegeket érinti kedvezőtlenül, amelyek jövedelmükkel nem tudnak lépést tartani az áremelkedésekkel, hanem a belső államadósság után fizetendő kamatok összegét is növeli. Ezért nem hihető, hogy jövőre az 1997-ben 840 milliárd forintot elérő belső államadósság után fizetendő kamat összege 1998-ban 727 milliárd forintra csökkenne; pontosabban ez a csökkenés csak akkor képzelhető el, ha egy egészen más gazdaságpolitikát folytató kormány lenne az adminisztráció csúcsán, magyarán: a Horn-kormány távozna, és jönne helyére a kisgazda-kormány. Akkor elképzelhető lenne ez a csökkenés, sőt ennél jelentősebb is, erre rá fogok mutatni, és számsorokkal fogom alátámasztani, hogy milyen csökkenést fog elérni a kisgazda-kormány.
A Független Kisgazdapárt alternatív gazdaságpolitikája a kedvező gazdasági folyamatokat fél éven belül a széles tömegek által is észlelhető módon tudná elindítani, de a kormány jelenlegi és '98-ra meghirdetett gazdaságpolitikája ilyen kedvező folyamatokat - ezt kerek perec ki kell mondanom - nem tesz lehetővé. A kormány egyetlen olyan intézkedést sem tett, ami pozitív fordulathoz vezetne.
A valutaleértékelés az elmondottakon túlmenően azért is értelmetlen, mert a magyar gazdaság az exportjához nagy mennyiségű importot használ fel. Ezért az import megdrágítása már rövid távon is rontja az export hatékonyságát és versenyképességét. Ebből a megfontolásból nem óhajtja csökkenteni például Nagy-Britannia - hogy világos legyen önök előtt ez az egész kisgazda koncepció - a font igencsak túlértékelt árfolyamát. Magyarországon különben más vonatkozásban is ettől eltérő a helyzet. A forint ugyanis az angol fonttal ellentétben nincs túlértékelve, hanem indokolatlanul aláértékeltté tették. Az ENSZ számításai szerint a forint árfolyama körülbelül 50 százalékkal a valóságos vásárlóereje alatt van. A Független Kisgazdapárt megérti, hogy a kormány miért ragaszkodik a forint leértékeléséhez. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a kormánynak nincs gazdaságpolitikája. Ugyanis ez a valutaárfolyam-politika, amit a kormány alkalmaz, ez egy primitív, Magyarországnak óriási károkat okozó leértékelési menetrendként fogható fel csupán.
(9.00)
Ha ezt megszüntetnék, semmi nem maradna a kormány gazdasági elképzeléseiből. A 2800 milliárd forintos költségvetési kiadás legalább egynegyedét tehát kamatfizetésre fordítják. Megfelelő gazdaságpolitikával, tehát a belső adósság növekedésének visszafogásával és terheinek mérséklésével többletforrást lehetne felszabadítani a gazdaság fejlesztése számára. De véleményem szerint a ma meglévő háromnegyed résszel is sokkal eredményesebb gyakorlatot lehetne folytatni; így többek között hatásosan csökkenteni lehetne a munkanélküliséget, mérsékelni a tömeges szegénységet.
A Központi Statisztikai Hivatal szerint Magyarországon a lakosság egynegyede él a létminimum alatt, vagyis eszerint a lakosság 25 százaléka a legalapvetőbb termékekkel és szolgáltatásokkal sincs ellátva. A Központi Statisztikai Hivatal felmérését ebben az esetben is a szakmai közvélemény komoly kételkedéssel fogadja. Általános vélemény - és ez a Független Kisgazdapárt véleménye is -, hogy a létminimum alatt élők aránya elérheti a lakosság 40 százalékát, vagy még ezt meghaladó hányadát is. Tehát sokkal rosszabb a helyzet, mint ahogy a Központi Statisztikai Hivatal azt kimutatja.
A lakossági fogyasztás az elmúlt két évben, tehát 1995-96-ban további 9 százalékkal csökkent, tisztelt képviselőtársaim. Az egy főre jutó húsfogyasztás - és ez egy nagyon jó mérce - körülbelül 15 kilogrammal kevesebb, mint a 70-es évek közepén volt - elképesztő adat, de sajnos igaz, valós adat. 1995-96-ban a reálkeresetek 17 százalékkal, és most tessék figyelni: a reálnyugdíjak pedig 22 százalékkal csökkentek. Ezek az adatok azt fejezik ki, hogy a lakosság által kézhez kapott összegek vásárlóereje - mondhatnánk: a lakosság életszínvonala - egy alacsony értékhez képest is képes volt ilyen drasztikusan mérséklődni, ami csak drámai szavakkal volna minősíthető.
A reálkeresetek - a '90-es években történt többszöri csökkenés - után ma akkorák, mint 30 évvel ezelőtt, tehát a '60-as évek közepén voltak; kérem, ez az adat önmagáért beszél!
Igen tisztelt Kormány! Akármint mondanak önök, akárhogy akarják félrevezetni a magyar lakosságot, az a tény, hogy a reálkeresetek most, a harmadik évezred küszöbén a '60-as évek közepén megvolt reálkereseti szinten vannak, ezek mindennél ékesebben beszélő tények. Az épülő lakások száma pedig évek óta 20-28 ezer darab, ami még az elavult lakások pótlását sem fedezi. Ismétlem, és a figyelmükbe ajánlom: évente 40 ezer lakás avul el úgy, hogy azok már fel sem újíthatók. Ehhez képest tessék arányosítani a 20-28 ezer lakás felépítését, és akkor tessék figyelembe venni, hogy ez a szám körülbelül akkora, mint a magyar nép egyik legnagyobb ellenségének, Rákosi Mátyásnak az idejében volt! A különbség csak az, hogy még Rákosi Mátyásnak, a magyar nép esküdt ellenségének sem jutott eszébe 25 százalékos sarcot kivetni a szerencsétlen fiatalokra, akik lakáshoz akarnak jutni, mert a lakásépítések után a Horn-Kuncze-kormány ilyen áfát, sarcot vet ki.
Tehát a lakásfelújításra szánt összegek egyszerűen elégtelenek. De ha megnézik az úthálózat karbantartásához szükséges összegeket, akkor láthatják, hogy a lakás és az úthálózat esetében a költségvetésben a pénzösszeg 30 százaléka sem biztosított arra, ami kellett volna. Az autópálya-építés középtávú elképzelését nemrég fogadta el a kormány; eszerint 10 év alatt 1000 kilométer autópályát és autóutat építtetnének. Csak az a bökkenő, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy a '60-as évek elején készült koncepció is lényegében ugyanezeket az adatokat tartalmazza - nem más adatokat, hanem ugyanezeket, mint amiket a mostani kormány előadott! Akkor is 1000 kilométer felépítéséről ábrándoztak, források azonban akkor sem voltak, most sincsenek megjelölve a költségvetésben.
Ezek szerint tessék világosan látni: ha ez a kormány marad Magyarországon a következő ciklusban is, a következő költségvetések alkalmával is hallhatják majd ezeket a jámbor óhajokat az 1000 kilométeres elképzelésekre vonatkozóan, tehát még sokszor elő lehet terjeszteni ezt az 1000 kilométert. Hiszen ha 1960-tól elő lehetett terjeszteni, és még meg lehet tenni '98-ra is, miért ne lehetne megtenni '99-re, 2000-re - vagy mit tudom én, mikor.
Az idők a közlekedési tárca más területein sem változtak, hiszen a MÁV-on újabb és újabb válságkezeléseket hajtanak végre; a problémák sajnálatos módon fennmaradnak, azonban a teljesítmények csökkennek, a létszám újabb és újabb hányadait bocsátják el. Eközben a válság fenntartására 41 milliárd forintot fordítanak. Kérem, nincs az a költségvetés, ami az ilyen torz elképzeléseket finanszírozni tudná!
Az 1998. évi költségvetésben a reálkereset, a reálnyugdíj, a lakossági fogyasztás körülbelül 2 százalékos növelését irányozza elő. Ezt tekintik fordulatnak, erről harsog a kormány, harsognak a médiák, hogy: íme, itt a fordulat! Csakhogy ez semmilyen számszaki eredménnyel nincs alátámasztva: ez egy propagandaszólam, nem más; és ha az elmúlt évek sorozatos csökkenései után és a kialakult alacsony színvonal miatt ez a mérsékelt növekedés be is következne, még akkor is észrevétlen maradna. Tessék azonban látni: a 2 százalékok feltüntetése kizárólag propagandacélokat szolgál, azt hivatott bemutatni, hogy most már a gazdasági mutatók nem csökkennek, hanem kissé emelkednek. Azonban tekintettel arra, hogy a változások az árindexektől is függenek, még a mérsékelt növekedés sem fog bekövetkezni - ezt a Független Kisgazdapárt 100 százalékos biztonsággal állítja. Ugyanis a kormánytól egyáltalán nem független gazdaságkutató intézetek is elismerik, hogy a jövő évi áremelkedés kormányzati terve betarthatatlan. A tervezett 1,35 százalékkal szemben legalább 15-16 százalékos lesz a fogyasztói árszintnövelés; a kormány gazdasági gyakorlatából ugyanis egyértelműen következik ez a magasabb érték. Így a lakosság széles tömegei hiába várnak életük jobbra fordulására.
A Független Kisgazdapárt kidolgozta, hogy a feketegazdaság visszaszorítása vajon milyen eredményeket hozhatna a gazdaság számára. Több alkalommal rámutattam arra, hogy a feketegazdaság ellen nem lehet rendőri eszközökkel eredményesen küzdeni; ide gazdasági eszközöket kell bevetni. Számos alkalommal elmondtam, most csak utalok egy-két elemére: 10-15 százalékkal kellene csökkenteni a tb-terheket, az adó- és egyéb közterheket is csökkenteni kellene.
(9.10)
Hogy lássák, mi a valóságos helyzet az adatainkkal, nem titkolom: 1997-ben - amint önök előtt is ismeretes - a GDP 7890 milliárd forint, ennek a 30 százaléka lehet a feketegazdaság mérete a kormány álláspontja szerint. Ha az adó-, illeték- és járulékterheket csökkentenénk - a jelenlegi 2232 milliárd forintból indulnánk ki -, ezeket a terheket 25 százalékkal - ismétlem: 25 százalékkal - csökkentve, a feketegazdaságot legalizálva, a költségvetési bevételek 2350 milliárd forint nagyságúra emelkednének. Tehát ha a megfelelő módszerekkel - amelyek a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint adva vannak a terhek csökkentésével - elérnénk ezt, akkor csökkentenénk a terheket 25 százalékkal, és növekedne az állami bevétel. Megfelelő gazdaságpolitikával az elvonások akár 25 százalékos csökkentését is végre lehetne hajtani a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint, úgy, hogy a bevételek abszolút összegekben valamelyest növekednének. Ezt a feketegazdaság kifehérítésével, a legális gazdaságokba való bekapcsolásával lehetne elérni.
Az alacsonyabb terhek a foglalkoztatás javításához, a gazdálkodók magasabb jövedelmezőségéhez is vezetnének, amelyek révén gyorsulna a gazdaság növekedése, következésképpen tovább növekednének a költségvetési bevételek. E helyett a kormányzat óriási létszám- és kiadásnövelésbe kezdett az APEH és a VPOP területén is, tehát pont ellentétes úton halad, mint amit a Kisgazdapárt tanácsol a kormánynak. A VPOP költségvetése 1995-ben 12 milliárd forint volt, 1998-ban 25 milliárd forint lesz. A növekedés csak 1997-98. között 7 milliárd forint, miközben a létszámot is növelik további ötszáz fővel. Az APEH-nél a kiadás 1995-ben 14 milliárd forint, 1998-ban már 28 milliárd forint lesz, és létszámban ugyancsak tetemes a növekedés. Ugyanakkor egyetlen forint bevételt sem tüntet fel a költségvetés. Erre tessék felfigyelni! Egyetlenegy forint vagy egyetlen egy fillér bevételt sem tüntet fel a költségvetés, amelyet ebből az óriási ráfordításból érnének el. Kérem, ez a dilettantizmus netovábbja!
Nyilvánvaló tehát, hogy a sarcok mérséklése nélkül eredményes gazdálkodást folytatni nem lehet, ezért a Független Kisgazdapárt nemcsak fellép ez ellen a népnyúzó sarcpolitika ellen, hanem hiába nevezik ezt 1998-as költségvetésnek, a Független Kisgazdapárt erre - ugyanúgy mint a sarcpolitika minden egyes más elemére is - nemet mond, azt elutasítja, és kinyilvánítja az ország előtt, hogy ez nemzetrontó politika, ez Magyarország jövője elleni politika.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)
