MIAKICH GÁBOR
MIAKICH GÁBOR
MIAKICH GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Jómagam is úgy gondoltam a hozzászólásomat, hogy az első részben az elmúlt évek folyamatait vetem össze az ez évi költségvetéssel. Államtitkár úr megmentett attól, hogy számok sorozatát soroljam fel, mégis ki kell térnem néhány dologra, már csak azért is, mert az előző hozzászólásoktól eltérően Szabad György úr hozzászólása mértéktartó volt, kritikája ellenére is.
(11.20)
Nem azért, mert mindennel egyetértek, amit mondott, de olyan problémákat is megfogalmazott, amelyekkel egyet kell értsünk, és amelyek tényleg az egész folyamatba - az egész rendszerváltási folyamatba - helyezték a lezajló folyamatokat.
Mégis azt mondom, hogy amikor a '98. évi költségvetésről beszélünk, és olyan kritikát fogalmazunk meg, hogy, mondjuk, a kormány jóslatai... - én jobban szeretem azt a szót használni, hogy prognózisai, és ha visszatekintünk az elmúlt három évre, és ez ma már elhangzott -, bizony ezek a prognózisok a folyamatokat illetően beváltak. Voltak olyan elemek, amelyek egy kicsit másképp valósultak meg, de az ország állapotát, pénzügyi helyzetét illetően ezek teljesültek.
Ám nézzünk meg néhány részletet is! Itt néhány más példát fogok felhozni, részben az eddigi vitában elhangzottakat, részben ellenzéki kritikákat, és bizony kénytelen vagyok kitérni arra a helyzetre, amilyen helyzetben a Horn-kormány átvette az ország irányítását. Ez nem kerülhető meg, még akkor sem, ha elismerjük azt a folyamatot, hogy a rendszerváltásban, ebben a nagy átalakulásban természetes volt, hogy bizonyos visszaesések következtek be, de az nem volt természetes, hogy '93-94-ben egy mesterséges élénkítő politika után egy adósságspirálba kerüljön az ország mind külső eladósodottságban - ugye '93-94-ben 4-4 milliárd forint fölött volt a folyó fizetési mérleg hiánya -, mind a belső államadósságban, és nemcsak azért, mert a pénzügyi folyamatokat veszélyeztette, hanem éppen azokat a humán folyamatokat hosszú távon, amelyekre Szabad György képviselőtársam hivatkozott, mert bizony nemcsak a háborúra kell azt mondani, hogy pénz, pénz, pénz, hanem most, a költségvetés tárgyalása során is látjuk, hogy minden pénz, pénz, pénz.
Igaza volt államtitkár úrnak: ellenzéki képviselőtársaim az eddigi hozzászólásokban megfogalmaztak néhány kérdésben más prioritást, mint ami ebben a költségvetésben van, de egyik elemzés sem terjedt ki arra, hogy ez miként érinti bevételi és kiadási oldalán, szerkezetében a költségvetést... (Dr. Latorcai János: Azt majd a részletes vitában!) A részletes vitában nem ezt szoktuk tárgyalni, akkor azt szoktuk elmondani, hogy honnan vesszük el a pénzt és hova rakjuk. De hogy az egész gazdaságpolitikát érintően... (Dr. Latorcai János: Nem!) Ha önök majd a részletes vitában... - én úgy gondolom, hogy az általános vita arra való, hogy az egész gazdaságpolitikát értékeljük, és ebbe helyezzük a költségvetés irányszámait. Aki ezt a részletes vitában képes megoldani, annak külön gratulálok. (Dr. Pusztai Erzsébet: Nemcsak gazdaság-, hanem társadalompolitika is a költségvetés!) Teljesen igaza van képviselő asszonynak, bizony ez társadalompolitika is, és hogy ki milyen prioritást fogalmaz meg, az bizony ezt is érinti; de az mégsem járható út, hogy az eddigi ellenzéki hozzászólások szerint nincs olyan területe a költségvetésnek, ahol nem kiadásnövekedést irányoznának elő, és miközben azt mondják, hogy ez választási költségvetés, pont ellentétes hozzászólások hangzanak el. Mert ha összeadva az ellenzéki hozzászólásokat, mondjuk, csak egy-két ilyen prioritáspont lett volna, akkor igazat adnék önnek - hát nem így történt.
Maradjunk a '93-94-es folyamatoknál, mert bizony, ha az a kritika fogalmazódott volna meg ezt a folyamatot illetően, hogy ez a kormányzat késlekedett először, akkor arra nem tudtunk volna mit mondani - de ez eddig elmaradt. Egy picit tényleg késlekedett a kormányzat, de bizony szükséghelyzetben szükséglépéseket hozott, amelyekben voltak átmeneti intézkedések, például a vámpótlék kivetése; és bizony a forintleértékelés, amelyben ma már többször vitatkoztunk - ez egy hosszú távú elképzelés, mert bizony az a helyzet, ami miatt az a döntés akkor született, nem változott meg. Nagyon jó lenne, ha ezeket mindig átgondolnánk, mert bizony a csúszó forintleértékelés bevezetésénél nagyon fontos volt, hogy meg kellett szüntetni az állandó inflációs várakozást, az erre való felkészülést, meg kellett szüntetni azt, hogy kiszámítható lehessen a folyamat, gondolni kellett arra, hogy az átmeneti időszakban - mert azóta kis lépésekben, de csökkent a leértékelés üteme - versenyelőnyt kellett biztosítani a hazai termelőknek - ezt a vámpótlék is biztosította egy más összefüggésben -, és aki ezeket és az összes többi ilyen hatást elfelejti, az ebben a vitában nem mond igazat.
Továbbmenve: átnéztem az elmúlt három év ellenzéki és kormánypárti hozzászólásait a költségvetésben, és fel szeretném hívni ellenzéki képviselőtársaim figyelmét, hogy például a Fidesz vezérszónoka az egyik évben nagyon helyeselte, egyetlen pozitív lépésnek tartotta a csúszó forintleértékelést, a másik évben kritizálta, de nem ám úgy, hogy megváltozott a helyzet és indokolta volna ezt a véleményváltozását, sőt az is előfordult, hogy egy adott évben egyik hozzászóló kritizálta, a másik helyeselte. Nagyon nehéz így vitatkozni és a gazdaságpolitikákról véleményt mondani.
Igen, el kell ismerjük, és Akar László államtitkár úr számokkal bizonyította, hogy itt életszínvonal-csökkenés is volt, mert még nem találtak ki olyan hiánycsökkentést egy országban, amely enélkül végbement volna. De ha '95-ben nem történik változás, az életszínvonal-csökkenés mértéke sokkal radikálisabb lett volna, és sokkal hosszabb időtávú. És igenis: azok az adatok, amelyeket Szabad György képviselőtársam idézett a legújabb KSH-kiadványból, azt mutatják, egyértelműen jelzik, hogy ha folyamatot vizsgálunk, javulnak ezek a mutatók. Igaz, hogy ezt még jórészt csak a külföld ismeri el - mert a hitelminősítésünk egyre javul, a befektetési minősítésünk egyre javul -, de én úgy hiszem, hogy előbb-utóbb az ország lakosai is átlátják azt, hogy itt folyamatokról van szó, és ezek a folyamatok javulóak. Ez egy nagyon fontos kérdés, itt államtitkár úr elemezte, kamatcsökkentés lett a következménye, hiteleket tudtunk lecserélni olcsóbb hitelekre, és ez bizony növelte a szabadságfokot... (Dr. Latorcai János: Ez '95-től megy folyamatosan!) Természetesen, de azért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy '93-94. és '95. évben az előző évi folyamatok miatt hogy romlott az ország megítélése. Ezen a folyamaton változtatott ez a gazdaságpolitika, és ennek következtében van '98. évben nem dáridó, és nem a Kánaán, hanem egy kicsit nagyobb szabadságfok. Ez nem azt jelenti, hogy a költségvetés adott részterületeinél minden problémát meg lehet oldani, de néhány esetben lehet kiemelten forrást biztosítani, és bizony enyhülhet az a megszorítás, amely az eddigi éveket jellemezte.
Az elmúlt évek költségvetési vitáiban nagyon sokszor, sokan emlegették Kornai Jánost. Az egyik emlegetési mód az egyensúly-növekedés összefüggésében volt, és ez nagyon helyes, de én mégiscsak azt mondom, hogy ezt mindig patikamérlegen kell mérni. Szerintem a kormány jól mérte ezen a patikamérlegen ezeket a dolgokat, és ezt éppen az ez évi folyamatok és az eddig lezajlott folyamatok bizonyítják. Mindig volt egy pici növekedés a megszorítások ellenére is, és úgy néz ki, hogy erre az évre és a következő évekre beindulhat a gazdaság. Miért mondom ezt? Nem azért, mert a pénzügyi mutatók ezt mutatják, hanem azért, mert a termelékenységi mutatók ezt mutatják, bizonyos termelési mutatók ezt mutatják, és a gazdaság szerkezete ezt mutatja - ez csak lecsapódik a pénzügyi mutatókban, és ez nagyon fontos kérdés.
Ha már Kornait citáltam - ma is elhangzott egy képviselőtársunk szájából és előző hozzászólásban is a "vergődés és remény" dolga. Úgy vélem, hogy ez a költségvetés éppen azt bizonyítja, hogy egyre kevesebb a vergődés és egyre több a remény ebben az országban.
Ami még az igazunkat bizonyítja - államtitkár úr is idézte, de azért hadd ismételjem meg: bizony az államháztartási hiány sem tavaly, sem idén nem nagyobb a 4,9 százaléknál, és ez teljesíthető is. Ha még megvizsgáljuk azt is, hogy kinek milyen prognózisai voltak az elmúlt években, akkor bizony kiderül, hogy ellenzéki oldalról soha nem felejtődött el elmondani, hogy pótköltségvetésre lesz szükség - igaz, a tb-nél volt is -, mindig azt jósolták, hogy sokkal nagyobb lesz a hiány, az infláció mértéke.
(11.30)
Ebben voltak különbségek, én ezt elismerem, és ezt nem mindenkire értem, mert voltak mértéktartóbb hozzászólások is. De azt kell mondjam, bizony nagyon kis eltérésekkel a kormány prognózisa vált valóra. Úgyhogy azt hiszem, hihető az a prognózis is, ami a '98-as költségvetésben megjelenik.
Ezért nem értem, hogy a legtöbbet hozzászóló frakcióvezető úr miért kifogásolja a csúszó forintleértékelést. És azt sem értem, hogy milyen ötleteket vezet elő, amikor például olyat mond, hogy ők már régóta javasolják, tavaly is elmondták, hogy a házépítésnél az áfát engedjük el. Szeretném megkérdezni tőle így a távollétében is - remélem lesz, aki átadja -, hogy kiket akar ő támogatni ezzel. A 40 milliós villát építőt 10 millióval, és a 4 milliós kis házat építőt 1 millióval? Mert ha úgy szólt volna a javaslata: vizsgáljuk meg, hogy a házépítések után mennyi az áfabefizetés, s ennek terhére növeljük meg a gyermekek után járó kedvezményt, akkor azt mondanám, gondolkodjunk el ezen, meg tudjuk-e ezt tenni. Mert akkor oda jut a támogatás - éppen a gyerekek száma alapján -, ahova kell, nem ahhoz a réteghez, ahova amúgy sem. (Dr. Kis Zoltán: Igazad van!)
Sajnos, ilyen ötletekkel nem tudunk mit kezdeni, és minden ilyen ötlet alapján megfogalmazódott kritikával teljes lehetetlenség vitatkozni; mint ahogy meg sem hallgatják, mert gondolják, minek, úgy is azt mondjuk évek óta, azokat a lehetetlenségeket, amelyek soha be nem következhetnek, s amelyek csak az ország romlását, nem javulását okoznák. Az idei vita óvatosabban zajlott, sokkal visszafogottabb volt, és ennek én örülök.
Még egy tévedésre szeretném felhívni a figyelmet. Mit érhet annak a kritikája, aki annyira olvassa át a költségvetést, hogy ötszázszoros eltérés van a hozzászólása és a tények között? Mert délelőtt Torgyán úr emlegetett egy százmilliárdos tételt; szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a XVII. fejezet 13. cím, 4. alcím, 12. előirányzat-csoportban a 100. oldalon ehelyett 200 millió forint szerepel. Tessék ellenőrizni, mert akkor nagyon nagy baj lesz, ha ilyen számokkal vagdalkozunk.
Természetesen azt nem mondhatjuk, hogy az elmúlt három, három és fél évben minden tökéletes volt. Azt azonban elmondhatjuk és el kell mondjuk, hogy a gazdaságpolitika alapvető irányát tekintve jók voltak a folyamatok. És szerintem ez a fontos, és úgy hiszem, hogy ez a költségvetés is és a '98. évi költségvetés is az ország helyzetét jól tükrözi.
E bevezető gondolatok után nagyon röviden néhány gondolattal szeretném az önkormányzati költségvetést érintően is néhány dologban kifejteni a véleményemet, mert itt is elhangzott néhány pontatlanság. Demeter képviselőtársaim 112 százalékos növekményt mondott a vita során, ott az állami támogatás és a személyi jövedelemadó-bevétel növekménye 118 százalék. Ha ezt összehasonlítom a tavalyi évvel, akkor '96-hoz képest - amikor szintén 118 százalékos volt, és hozzáteszem, az infláció közben csökkent - olyan nagymérvű romlásról talán nem lehet beszélni, mint amiről ő szólt. Ezzel persze nem azt mondom, hogy én mindennel meg vagyok elégedve, de igenis figyelembe kell venni, hogy az eldöntött kérdések miatt a személyi jövedelemadó-bevétel részvétele az önkormányzati szférában 36 százalékkal nő. Ez helyben maradó vonatkozásban 20 százalékot, szintén jóval az infláció fölött és normatívával szétosztva 76 százalékot jelent. Úgyhogy amikor a normatívákat ily módon hasonlítjuk össze, akkor ezeket is figyelembe kell venni. Ez nagyon fontos kérdés.
Az is fontos kérdés, hogy bizony ez a kormányzat volt az, amelyik évről évre jelentősen növelte a kistelepüléseket és a kevesebb saját bevétellel rendelkező önkormányzatokat illető szja-kiegészítés nagyságát; első évben 60-nal - 99 százalékkal -, most 75 százalékkal, sőt, idén éppen az iparűzési adóbevétel-különbség kompenzálására pótnormatíva is lesz. Igaz - és ezt itt kritikusan kell megjegyeznem -, nekünk, kormánypárti képviselőknek sem jó, hogy nem ismerjük az szja számait. Mert bizony a megoszlás kérdése és a pontos szám ismerete nagyon fontos kérdés számunkra és ez bizony még mindig hiányzik, és így a megoszlási viszonyszámokon még nem tudunk gondolkodni.
A fejlesztési célokról. Az is elhangzott, hogy az önkormányzatokat illetően bizonyos felélés is volt. Ilyen is volt, ezt elismerem. De azért ha részleteiben megvizsgáljuk az önkormányzatokat, egyenként sokkal nagyobb különbség van közöttük. Ez pedig azt mondatja velem, hogy a hiány mellett óriási pazarlások is léteznek, és ez bizony nagyon nagy gond. Amikor ebben gondolkodunk, azt is figyelembe kell vennünk, hogy éppen ez a kormányzat tolta el az önkormányzati szféra pénzügyi lehetőségeit a kötelező beruházások felé.
A címzett és céltámogatásokról itt elhangzott, hogy csak 10 százalékkal nőnek; de ha hozzávesszük azt a keretet, amelyet mondjuk a területfejlesztési tanácsok fognak kapni 4,3 milliárd értékben, akkor ez újabb 10 százalék. Több olyan forrás van, amely kényszerítette egy kicsit, hogy legalább a beruházási arány növekedjék ezen a forráson belül, és ez nagyon fontos kérdés.
A kiegészítések, a jövedelempótlások mértéke most már 7-9 százalék között lesz. Azért kell így mondanom, mert biztos, hogy 7 százalék meglesz, de mivel a pontos számokat nem ismerem, ezért nem merem mondani, hogy pótlólagos források után ez mennyivé válik.
Már elhangzott eddig is, igenis gondnak tartjuk mi is az önkormányzati szféra finanszírozásában, hogy a bérkifizetésekhez feltételül van írva a 2 százalékos létszámleépítés. Egyrészt tényleg két részre kell osztani a dolgot. Az egyik a kistelepülések esete, ahol már tényleg csak néhány köztisztviselő van, és ha itt további létszámcsökkentésre kerül sor, akkor az ottani hivatalt veszélyezteti az ügy. Ez néhány területen megoldható a körjegyzőségekkel, de nagy átlagban nem. A kistelepülések alatt a háromezer fő alatti településeket is értem. A nagyobb településeknél más gond van, ott tényleg lehetséges egy létszámfogyás akárcsak a nyugdíjazásokból is, de éppen az építési és a gyermekvédelmi törvény miatt itt nem csak létszámcsökkenésre kell számítani. Ezt én továbbgondolandónak tartom, mert nagyon fontos kérdés, hogy miként ítéljük meg az önkormányzatokat.
Hogy a többi képviselőtársamnak is jusson idő, itt nagyjából befejezném. Mi magunk is néhány módosító javaslatot készítünk majd ehhez a költségvetéshez, mégis úgy hiszem, ez a költségvetés megfelelően beágyazódott a mai magyar valóságba, jól tükrözi a folyamatokat. Támogatom ezt, és támogatom az önkormányzati fejezetet is, természetesen a kritikai megjegyzéseimmel együtt.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
