NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A költségvetés külügyi vonatkozású tételeiről kívánok szólni. A Külügyminisztérium '98. évi javasolt költségvetési támogatása 45 százalékkal haladja meg az 1997. évi előirányzatot, a kiadási előirányzat pedig közel háromszorosa az 1994. évinek. Ezek önmagukban véve örvendetes adatok, de ha áttekintjük a jövő év pénzügyi tervét, jókedvünk hamar lelohad.
Alaposabb vizsgálódás után kiderül ugyanis, hogy a Külügyminisztérium pénzügyi vezetését ezúttal is a koncepciótlanság és az átláthatatlanságot eredményező elnagyoltság jellemzi. Úgy tűnik, hogy nem tudtak mit kezdeni a hirtelen megnövekedett pénzügyi lehetőségekkel. A tervezés módszerére ezúttal is a bázisszemlélet és nem a feladatközpontúság volt a jellemző. Csak remélni lehet, hogy az államháztartási reform előrehaladtával ez a szemléleti kérdés is napirendre kerül.
A külképviseletek cím kiadási előirányzatának alakulására nagy hatással van a forint folyamatos leértékelése. Ennek kompenzációjaként a központi költségvetés 727 millió forintot nyújt. Ez az összeg számításaink szerint kisebb a tényleges leértékelés várható hatásánál, így nem tudjuk, miként került ez az összeg megállapításra. Szerkezeti torzulást eredményez továbbá a költségvetésben, hogy minden jel szerint a külügyminisztériumi igazgatás részére történő beszerzések egy részét a külképviseletek címen tervezték meg.
Jelentős új helyzetet hozott a kereskedelmi kirendeltségek privatizációját eredményező külképviseleti integráció. Ezzel összefüggésben nőtt a kiadási előirányzat is. Emlékeim között az a kép jelenik meg, amikor a korábbi költségvetési tárgyalások során a külügyi költségvetésből évről évre százmillió forintokat von el a Pénzügyminisztérium azon a jogcímen, hogy ez az összevonásból származó megtakarítás. Most, hogy ténylegesen megvalósult a külügyi integráció, nyomát sem látom az elvonásnak. Talán nem véletlen, hogy felmerül az emberben a kérdés: lesz-e végül is megtakarítás a külügyi integráció nyomán? Mi volt a célja az összevonásnak, hogyha nem ez, illetve lesz-e hatékonyabb külpolitika az összevonás nyomán? Nem világos, hogy a Külügyminisztérium melyik részlege irányítja az újdonsült külgazdasági attasékat. De egyáltalán mi a konkrét feladata a külgazdasági attasénak? Komoly kérdés az is, hogy mikor fog nőni az ITD Rt.-ben - ami ennek a kereskedelmi szolgálatnak a privatizációja révén jött létre - a kamarák tulajdoni hányada?
Hiányolom továbbá a koncepciót a külképviseleti hálózatra vonatkozóan is. A részletes indoklás szerint 200 millió forint áll rendelkezésre új külképviseletek felállítására. Hol, mikor, miért? Csak remélni tudom, hogy további kontinensekről nem vonul ki Magyarország, mint ahogy érthetetlen módon bezártunk négy nagykövetséget is a dinamikusan fejlődő Dél-Amerikában, többek között abban a városban, Mercosurban, ahol a dél-amerikai "Európai Unió" gazdasági integrációjának a központja helyezkedik el. Azt is remélem, hogy nem a szűken vett gazdasági érdek fogja ezeket a lépéseket szabályozni. Az is elkerülendő, hogy olyan külképviseletet is bezárjunk, amelynek a bevételei fedezik a kiadásait; Peru esetében ugyanis ez történt.
Utal a terv arra, hogy szükség lenne a külképviseletek számítógépparkjának cseréjére, bővítésére. Szó sem esik azonban arról, hogy milyen informatikai fejlesztések zajlanak a minisztériumban, milyen ütemben, milyen összegű kiadások várhatók az elkövetkezendő években.
Rossz tendencia, hogy a külkapcsolatok köréből a kulturális kapcsolatok egyre inkább háttérbe szorulnak, ezt jelzi a külföldi kulturális intézetek kulturális minisztérium részére történő átadásának módozata is. Fontosnak tartom, hogy a jövőben legalább a kisebbségben élő nemzettársaink országaiban lévő külképviseleteinken erősödjön meg a kulturális tanácsosok tevékenysége.
A költségvetési terv - nagyon helyesen - növekvő mértékben kíván a külföldi épületállomány felújítására fordítani, sőt, esetleges épületcseréket is kilátásba helyez a részletes indoklás. Ugyanakkor nem találtam olyan mellékletet, ahol a tervezett cserék, illetve felújítások fel lennének sorolva.
(8.20)
Úgy gondolom, hogy egy ilyen listán nemcsak a tengerentúli ingatlanoknak lenne hely, hanem olyan városokban lévőknek is, mint például Ungvár, Kolozsvár, Bukarest vagy Zágráb. Ilyen kérdésekben nyilvánul meg ugyanis, hogy a külügyi kormányzat miként viszonyul ahhoz a híres három külpolitikai alappillérhez.
Évek óta olvasom a külügyminisztériumi előterjesztésekben, hogy növekszik az elvándorlás, a jól képzett szakemberek sorra hagyják el a minisztériumot, a tehetséges, nyelveket jól beszélő fiatalok pedig nem választják hivatásul a diplomáciai pályát. Érdeklődéssel kerestem, hogy a bővülő források támogatásával milyen gyógyírt talált erre a fenyegető bajra a Külügyminisztérium pénzügyi vezetése. Az igazgatásban a köztisztviselői törvény kötöttségei mellett nagy csodára nem lehetett számítani, de nem látok elmozdulást a külképviseletek címen sem; sőt, a devizaellátmányok és a napidíjak egy része tudvalevőleg a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség alá esik, és a vámkedvezmények is folyamatosan szűkülnek. Ráadásul az elmúlt évek folyamán a devizaellátmányok kiszámításánál az IMF, a Nemzetközi Valutaalap rendszeréről áttért Magyarország az ENSZ-statisztikára, ami a legtöbb esetben a devizaellátmány csökkenését okozta. Szeretném jelezni, hogy ilyen feltételek mellett nyelveket beszélő jogászt vagy közgazdászt arról a piacról megszerezni, ahol sorban állnak a nemzetközi pénzintézetek és multinacionális vállalatok, egyszerűen képtelenség. A stagnáló átlagbér stagnáló létszámmal - mert stagnáló a létszám, amikor 13 főt lehet fölvenni egy 1678 fős összlétszám esetén - az euro-atlanti integráció kapujában Magyarország elemi érdekeit veszélyezteti.
Ami a kisebbségi jellegű tevékenységeket illeti, itt hadd említsem meg, hogy az Illyés Alapítvány, az Új Kézfogás Alapítvány, a Segítő Jobb Alapítvány, ami egészségügyi támogatásokat folyósít, a Teleki László Alapítvány, ami kisebbségi, illetőleg nemzetstratégiai kutatásokat hivatott végezni, illetőleg a Művelődési Minisztérium vonatkozó keretei összességükben mintegy 10 százalékkal emelkednek. Ez a 10 százalékos növelés reálérték-csökkenésnek felel meg. Hol vagyunk már a kormányprogramnak azon ígéretétől, hogy ezek a határon túli magyarság támogatását szolgáló tételek meg kell őrizzék az 1994-es reálértéküket? De idézhetném a kormányprogramnak azt a kitételét is, hogy a '94-es év végéig kidolgozza a kormány a határon túli magyarság támogatási rendszerének irányait és módszereit. Azt hiszem, erre már nem fog sor kerülni ebben a ciklusban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Összességében azt mondhatom, hogy a Külügyminisztérium költségvetési terve koncepciótlan, elnagyolt, a külpolitikai prioritásokat nem tükrözi vissza, a személyi állomány fejlesztését nem teszi lehetővé, a külpolitikai és az ország előtt álló kihívások kezelésére ilyen értelemben teljességgel alkalmatlan.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
