DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a napirend utáni felszólalásomra jelentkeztem, még nem tudtam, hogy a felszólalásom pontosan beleillik Trombitás Zoltán képviselő úr felszólalásába. Ugyanis a demokráciában a választási kampányokban az ellenzék a hatalom megszerzésére, míg a kormány a hatalom megtartására törekszik. Ebben a küzdelemben az ellenzék érvekkel, jó programmal igyekszik a választók bizalmát megnyerni, míg a kormány az eredményeivel, amit a kormányzása alatt elért.
Hazánkban a demokratikus átalakulás lassan megy, sőt néha megtorpan, aminek a jele, hogy a korán elkezdett választási kampányban a kormány átvette az ellenzék szerepét, s egyszerre eredmények helyett ígérget. Ennek az is a jelentősége és furcsasága, hogy beismeri a hibáját, és lényegében saját maga ellen kampányol, mert hiszen, ha a kormány eredményekben gazdag, akkor nem kell ígérgetni, hanem kizárólag az eredményekre kell koncentrálni.
A kormánynak módja volt a három és fél év alatt - óriási lehetőségek a birtokában -, hogy bebizonyítsa a választóknak és az országnak, hogy a család erősítése terén jelentős szolgálatot és jelentős eredményeket ért el, továbbá a nevelés és az oktatás vonatkozásában, a kis- és a középipar megsegítésében, a szociális igazságosság megvalósításában és nem utolsósorban a külbiztonságban.
Ha egy kormány eredményeiben szegény, akkor természetesen ígéreteiben gazdag. Most a választók egy jelentős részére, a nyugdíjasokra koncentrál, amely milliós szavazatokat jelenthet. Természetesen aláhúzom, nagyon helyes, hogy a nyugdíjasokkal törődnek, hiszen embertelen életszínvonal alatti helyzetben élnek. De ezt a kormány megtehette volna 1995-ben, '96-ban, '97-ben, és nem kellett volna várnia addig, amíg lényegében elkerülhetetlenek voltak ezek az intézkedések.
(15.00)
Véleményem szerint ezek etikátlan és öndicséretet és választási sikert hajhászó cselekvések, aláhúzva megint, hogy igenis a nyugdíjasok érdekében cselekedni kell.
A másik ilyen öndicséreti tevékenysége a kormánynak a NATO körüli szavazás. Véleményem szerint a NATO-ügyben nem is kellett volna szavazni, Csehországban sem szavaztak, Lengyelországban sem szavaztak. Úgy érzem, a kormány itt belehajszolta magát megint előre egy választási propagandába, hogy ez a kormány viszi be a népünket a nagyon szükséges NATO-ba. Egy kissé az volt az érzésem a Külügyminisztérium és a magyar külügyminiszter előadásai során, mintha egy színpadi ügyelővel állnék szemben, aki - azért, mert tőle függ, hogy mikor húzza föl a függönyt, tőle függ, hogy mikor ereszti le, mikor van világosság és mikor nincs - azt hiszi, hogy ő a fő tényezője az előadásnak és a sikernek.
A kormány öndicsérete is etikátlan, hogy a NATO-ba való felvételünknél nem tekinti azt, hogy a nemzetnek van itt nagy érdeme - úgy megvolt ez már 1900-ban, mint később is -, s nem utolsósorban annak a nemzedéknek, amely nemzeti megbecsülésünket megszerezve 1956-ban úgy bevitte volna utána nemzetünket, hazánkat a NATO-ba, ha a kormány semmit se tett volna. Sőt, annak ellenére.
Fölmerült többször, hogy igenis az ígérgetések, a különböző javaslatok a demokráciában velejáróak, a kormánynál is, ellenzéknél is, hiszen ebben semmi különös nincsen. Azt mondanám, hogy ez elfogadható lenne, ha a rádió, a televízió, ez a két nagyon fontos hírszolgálat egyensúlyt tudna tartani a kormány ígéretei, a kormány teljesítményei és az ellenzék programja körül. Akkor azt mondom, Angliát veszem példának, ha a BBC-t hallgatjuk, lehet, hogy van benne egy kis elfogultság, de mégis kapok egy tárgyilagos képet az ország, a kormány és az ellenzék helyzetéről. Ez nálunk nincs.
Igen Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltozás a televízióban és a rádióban nemhogy nem történt meg, hanem visszafelé megy. A rádió és a televízió elfogult, a kormánypropaganda egyik eszköze, sőt, szóvivője. Ha miniszterelnök úr napirend előtt szól, akkor 24 óráig csak erről van szó, fontos vagy nem fontos tárgykör. Igenis szükséges volna, hogy a rádióban és a televízióban azok kerüljenek vezető pozícióba, akiknek tehetsége, tisztessége és tárgyilagossága kiállja a próbát. Majdnem lehetetlen helyzetben van az ellenzék, amikor a kormánynak... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - befejezem, elnök úr - a kormánynak olyan propagandája van, és olyan mértéktelenül dicsérik azt, ami nem érdem, amivel szemben az ellenzék okkal tehetetlen, s remélem, hogy ezen a téren is az ellenzék hozzájárul egy változáshoz.
Köszönöm. (Dr. Trombitás Zoltán tapsol.)
