DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kedves Isépy Képviselő Úr! Mindjárt hadd vitatkozzam önnel! Kicsit csorba ez a bozótvágó kés, amellyel most itt ebben a dzsungelben a kormány megpróbál ezzel a törvényjavaslattal rendet teremteni. De ez csak a személyes és szubjektív megjegyzésem; valóban ki lehet élesíteni.
Kétségtelen, hogy a cégnyilvántartás jelenlegi rendszere és egyáltalán cégbejegyzések területe kaotikus állapotokra utal, hiszen a vállalkozóknak évekig kell várni arra, hogy akár a cég bejegyzése - és akkor még nem beszélek a módosításról, amelyre fél évtizedet is várni kellett - megtörténjen.
Szeretném azért azt a véleményemet - amely egyébként megegyezik az előttem szóló véleményével - aláhúzni, hogy nem a cégbíróságok és nem a cégbírói kar tehet arról, hogy a vállalkozók és a jogi képviselők reménytelen harcot vívtak az elmúlt időben, néhány üde kivételtől eltekintve, nemcsak azért, hogy a cég bejegyzése megtörténjen - mondom, a módosítás, az már majdnem lehetetlen feladat volt -, hanem, hogy egyáltalán - és erről majd a későbbiekben szeretnék beszélni - bejussanak a cégbíróságokra.
A Magyar Demokrata Fórum már több alkalommal kifejtette azt az álláspontját, és ezt most is hangsúlyozzuk, hogy a bajok gyökere ott van, hogy 1989-ben - Sárközy Tamás, szeretném megjegyezni - a cégbíróság feladatait olyan feladatnak deklarálták, amely alapvető bírói munkát igényel. Mivel a cégjog alapvetően a vállalkozások szabadságán alapuló regisztrálási eljárást jelenti és nem engedélyezést, illetve - véleményünk szerint - bírói mérlegelésen alapuló döntést, nézetünk szerint ebben az irányban kellett volna most is elmozdulni. Különös tekintettel arra, hogy akár Kanadában, akár Franciaországban - a tisztelt Országgyűlés előtt is ismeretes - a cégbejegyzés akként történik, hogy a jogi képviselő ügyvéd megvásárol egy 30 vagy 20 oldalas nyomtatványt, azt kitölti, leadja, és a cég be van jegyezve. Ez a törvényjavaslat nem erről szól.
A tárgyalandó javaslat e fenntartások mellett természetesen a kialakult helyzet miatt üdvözölendő körülmény, és a Magyar Demokrata Fórum is támogatja ezt a javaslatot - néhány probléma felvetésén túlmenően.
A jelenlegi rendszer bonyolultságát kívánatos volt felváltani egyértelműbb, egységesebb szabályokkal. Nagy jelentősége van a cégbejegyzési eljárás egyszerűsítésének, a kamarák bevonásának.
A kamara által kiállítandó igazolás bevezetésével az alapítás bonyolult, nehézkes rendszerét sikerült felváltani egy hatékonyabb módszerrel, erről már sokan beszéltek. Mi is támogatjuk az egyablakos rendszer bevezetését. Ugyanakkor félő, hogy az állami költségvetés lefaragása miatti lelkesedés során a jogalkotó túlzásba viszi a bírói karral kapcsolatos takarékoskodást. Ez alatt azt értjük, hogy egyes lényeges jogi kérdéseket nem kellő szakképzettséggel és főleg garanciális elemek nélkülözésével - elnézést a kifejezésért, nem jut jobb eszembe -, gyorstalpalón végezett jogtechnikusokkal próbálják megcsináltatni.
Addig, ameddig a cégbejegyzés konstitutív hatályú, ez az intézkedés egyszerűen felelőtlenség, nem szólva arról, hogy a jogtechnikusi kar függetlensége, elfogultság esetén kizárási szabályai, fegyelmi és bérezési szabályai olyan kérdések, amelyek szerintünk nem megnyugtatóan rendezettek.
A törvény 1. §-a fogalmazza meg a cég fogalmát, mely alapvető fogalom. A jogalkotó arra törekedett, hogy minél több lehetőséget biztosítson saját maga számára a későbbiekben a különböző szervezetek nyilvántartásában. Emiatt azonban egyrészt a definíció vált nagyon bonyolulttá és közvetetté, másrészt a törvényjavaslat egész szellemisége csorbult, hisz ez a javaslat nem szervezetek állami nyilvántartása vagy nem magánszemélyek nyilvántartása céljából készült.
A javaslat célja a kereskedelemben részt vevő magánszemélyek nyilvántartása. Így valóban mindenfajta nyilvántartás alapját képezheti a későbbiekben a jelen javaslat, ám könnyen lehet, hogy a civil szférát szabályozni szándékozó nonprofittörvény tervezete önmagában elegendő lenne jogforrási felhatalmazásként a nem gazdasági célú szervezetek esetleges nyilvántartásba vétele tekintetében.
Emellett problémásnak látom a polgári törvénykönyv 685. §-a c) pontjának átgondoltság nélküli felhívását, hiszen ebben a nagyon fontos szakaszban az ismert felsoroláson túl a gazdálkodó tevékenységgel összefüggésben egyéb szervezeteket is gazdálkodó szervezeteknek ismer el. Ha tényként elfogadom, hogy bár a jogalkotó későbbi munkáját kritizálható eszközökkel könnyíteni akarta ugyan, de alapjaiban a javaslat szellemiségét ettől függetlenül is a kereskedelmi, gazdasági célban jelölte meg, akkor a 685. § felhívása alapján a cég fogalom már minden egyéb további szabályozás nélkül is felöleli a 685. § c) pontja második fordulatában felsorolt szervezeteket, tehát az államot, a helyi önkormányzatot, a költségvetési szervet, az egyesületet, a köztestületet és alapítványt. Fogalmilag az állam a cég definícióból kiesik, de a felsorolás többi tagja automatikusan bevonódik a cég fogalom alá.
A jogszabályi felhatalmazást is következetlennek tartom. Ha gazdasági célú egy szervezet, akkor bejegyzést jogszabály, azaz törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet írhat elő, nem gazdasági célú szervezetek számára bejegyzést csak törvény mondhat ki. A bejegyzés alóli mentesítést pedig gazdasági cél esetében törvény és kormányrendelet engedheti meg, se e "mentesség" az alapértelmezésbeli állapot a nem gazdasági célú szervezeteknél, amelyet a javaslat első szakasza fogalmaz meg.
Tisztelt Országgyűlés! A tervezet egyik lényeges módosítása szerint a társaságok jövőben ex nunc hatályú konstitutív bejegyzéssel jönnek létre. Ez a megoldás valóban ki fogja küszöbölni a visszamenőleges hatállyal együtt járó anomáliákat. A kormány szerint, idézem: "A gazdasági társaságok szinte egész Európában konstitutív ex nunc hatályú cégbejegyzéssel jönnek létre." Ez a megállapítás természetesen nem igaz, hiszen Európában ritkán találunk gazdasági társaságokat, azokat nem cégjegyzékbe, hanem általános kereskedelmi jegyzékbe jegyzik be - de legyünk nagyvonalúak a kormánnyal szemben, és ne legyünk szőrszálhasogatók.
A magyar társasági jog fejlődését leginkább meghatározó német társasági jogban a bejegyzés a jogi személy elnyerésének feltétele. Azonban nem lehet konstitutív hatálya a bejegyzésnek a közkereseti társaság és a betéti társaság esetében. Itt az önálló és komplex jogi személyiséggel felruházott szervezet hiányában a társaság már a szerződéskötéssel létrejön. Ezért azt már csak kötelezni lehet az utólagos bejegyzésre, mely nem a jogképesség elnyerése miatt szükséges.
A jogi személyiséggel rendelkező és az azzal nem rendelkező társaságok közötti fogalmi különbséget és annak következményeit a keletkezés szabályozásánál a magyar jogban is figyelembe kellene venni.
A cégjegyzékek tartalmával összefüggő változások közül kiemelkedik az a módosítás, mely szerint a jövőben a társaság a bejegyzési kérelemben csak az öt legfontosabb tevékenységi kört köteles megjelölni. A hatályos szabályozás egy rendkívül érdekes problémát vet fel ezzel kapcsolatban.
(18.20)
A 13/1989. igazságügy-miniszteri rendelet 2. § i) pontja értelmében 1992. január 1-től a cégek gazdasági tevékenységüket az úgynevezett, közismert TEÁOR-osztályozási rendszerbe foglalt statisztikai számjellel és az ahhoz tartozó szöveges megjelöléssel kötelesek meghatározni, és a cégjegyzék ezen TEÁOR-adatokat tünteti fel.
A társasági törvény 21. § (1) bekezdésének c) pontja szerint a társasági szerződésben a társaság tevékenységi körét is meg kell határozni, ennek módját azonban a törvény nem írja elő. Nem törvénysértő ezért az a megoldás, ha a szerződésben a felek a tevékenységet általánosan írják elő. Szabadjon itt hivatkoznom a bírósági határozatok 1984. évi 230. jogesetére: ennek ellentmond a hivatkozott alsóbb szintű jogszabály, amennyiben a tevékenységi kör megjelöléséhez a bejegyzési kérelemben a TEÁOR-kódokat írja elő.
Természetes törekvésként jelent meg, hogy a cégek minél több tevékenységi kört szerepeltessenek a társasági szerződésben. Zárójelben jegyzem meg, hogy különösen még a társasági törvény létrejöttekor úgy gondolták a kezdő társasági vállalkozók, hogy ha a TEÁOR-számokat tartalmazó füzetbe vagy mondjuk annak a harminc oldalába beírták a tevékenységi körüket, azzal komolyabb vállalkozást tudnak majd folytatni.
Vissza a mondandómhoz: a 13/1989. igazságügy-miniszteri rendelet 2. § (3) bekezdése alapján azonban csak olyan tevékenység jelölhető meg, amit a cég ténylegesen gyakorol. A gyakorlatban létezik olyan álláspont is, miszerint a tevékenységi körök egyben a társaság jogképességének a korlátozását is jelentik. Az a cég, amelynek szerződése nem tartalmazza például a külkereskedelmi tevékenységet, nem jogosult külkereskedelmi tevékenység folytatására. Ezzel szemben a polgári törvénykönyv 28. § (3) bekezdése szerint a jogi személy jogképes, ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik, s jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződnek. A polgári törvénykönyv eredeti szövegezése még a jogi személyek relatív céljukhoz kötött jogképességét ismerte el. Az ultra vires-elv szerint a szervezet céljaival ellentétes jogügyletek érvénytelenek voltak. 1977-ben a törvénymódosítás megszüntette a relatív jogképességet és az ultra vires-elv alkalmazását, így a gazdasági társaságok esetében sem érvénytelenek azok az ügyletek, melyeket a társaság olyan tevékenységi körben köt, melyet szerződése nem tartalmaz. Az ésszerűsítő rendelkezésen túl ezt a problémakört talán a tervezetnek is - mondom én szerényen - érintenie kellett volna.
A cégjegyzékek nyilvánosságával kapcsolatosan meg kell jegyezni: örvendetes, hogy az összes cégirat, így a mellékletek és egyéb okiratok is nyilvánosak. Azonban ez a nyilvánosság a végrehajtási szabályok megalkotása során még korlátozható, ezért jó lenne ismerni a jogalkotónak - mondandóm elején erre már utaltam - a cégirodák nyilvántartási idejére, az esetleges eljárási költségekre vonatkozó szabályozási szándékát, magyarul hogy a kedves ügyfelek és a jogi képviselők milyen formában, mikor tudnak a cégbírósághoz bemenni.
E témakörrel kapcsolatosan érdemes megemlíteni azt is, hogy a tervezett szabályozás csak akkor minősíti a törvényességi felügyeleti eljárással kapcsolatos információkat nyilvánosnak, ha az eljárás eredményeképpen a bíróság intézkedést is hozott, azaz az eljárás megalapozott volt. Egyébként a tervezet előkészítői nem is érzik sérülni a hitelezők érdekeit. A fogalmi meghatározás azonban ezzel kapcsolatosan is pontatlan, amíg ugyanis az eljárás folyamatban van, addig a tervezet szerint nem lehet információt kérni a cégtől, még azt az információt sem, hogy eljárás van folyamatban. Tehát elképzelhető, tisztelt Országgyűlés, hogy egy 500 ezer forintos bírsággal szeptember 30-án sújtott betéti társaság üzletvezetője szeptember 28-án, számítva erre, kölcsönt akar felvenni magánhitelezőtől. A hitelező aznapi érdeklődésére azt a választ fogja kapni, hogy a céggel kapcsolatosan törvényességi felügyeleti eljárásról információ nincs a cégiroda birtokában, üzletrészeinek összege, a mérlege azonban ennek a cégnek olyan, amit nyilvánvaló, hogy nem lehet közölni. És esetlegesen, miután a hitelező erről semmit sem tud, elveszíti a kölcsönt, és úgy hitelezett, hisz semmilyen információt nem kapott. Talán ezzel is kellene foglalkozni.
Helyes, tisztelt Országgyűlés, hogy a cégelnevezés alapvető elveit az új szabályozás is átvette: így a cégpriorálás, a cégszavatosság és a cégkizárólagosság elveit. Különösen fontos, hogy a szabályozás a korábbihoz képest egyértelműsít, és egyértelműen különböznie kell két cégnévnek. A cégnévbejegyzés során, akinek jogi érdeke fűződik egy névhez, annak már kell a hozzájáruló nyilatkozat. A cégnév esetén eddig nem volt kiemelt szempont a gyakorlatban a név magyarossága, annak ellenére, hogy ezt a cégnevekkel kapcsolatosan a cégszabadossági alapelv magában foglalta.
Pozitív szabály az is, hogy továbbra is ügyvédkényszer vonatkozik a cégügyekre, amely ugyan eredményez némi költségminimumot, de előnyei, azt hiszem, a hátrányokat meghaladják.
Szintén a sajátos peres eljárástól elkülönülő cégeljárás jellemzője a kizárólagos okirati bizonyítás, és az eddig vitatott intézményként működő hiánypótlás radikális csökkentése.
Sajnálatos azonban az, hogy nem kötelező az úgynevezett floppylemezen történő benyújtás, hanem az eddigi szabályokat átvéve továbbra is csak lehetőség. Ugyanis az egységes elektronikus hálózat megléte esetén elegendő lenne egyetlen konvertálható program telepítése ahhoz, hogy az összes beérkezett dokumentum elektromos rendszerbe való bevitele meggyorsítható legyen. Szeretném itt megjegyezni, hogy tudomásom szerint egy ilyen floppylemeznek az ára 100-120 forint.
A jogalkotó a 30 napos ügyintézési határidőt írja elő a bíróságok számára, ezáltal szinte rákényszerítve őket arra, hogy minél több, lehetőleg minél olcsóbb munkaerőhöz jussanak. A fogalmazók, titkárok helyett most már a jogtechnikusokhoz jut a szerep. Tekintettel arra, hogy önálló aláírási joguk lesz, s mivel utóbb felügyeleti eljárás keretében sem orvosolható az a hiba, amely a 30 napos bírósági ügyintézési határidő eredménytelen eltelte miatt ex lege bejegyzett és elfogadottá vált alapító okiratban marad, nézetünk szerint ez a szabály a jogállamiság követelményének a határát súrolja, és meglátásom szerint sem gyakorlati, sem elvi megalapozottságát nem lehet elfogadni.
Tisztelt Országgyűlés! E fenntartások mellett a Magyar Demokrata Fórum támogatja ezt a törvényjavaslatot, és majd megpróbáljuk módosító indítványokkal esetlegesen kiküszöbölni, kiköszörülni azokat a csorbákat, amelyekről itt beszéltem. Bízom abban, hogy olyan bozótvágó kés kerül a kormánykoalíció kezébe, mellyel nemhogy 30, hanem 15 napos határidővel, örömmel és röpködve fogják a cégbírók bejegyezni - természetesen 300-400 ezer forintos fizetés mellett.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
