DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A tiszteletet nem tudom eléggé hangsúlyozni, hiszen este fél 10 után itt lenni valóban tiszteletet érdemlő.
Akkor, amikor végighallgattam az ellenzéki képviselőtársaim részéről az adórendszerrel kapcsolatos gondolatokat, eszembe jutott az, hogy itt felettünk vannak olyan gyönyörű szobrok, amelyek valamilyen intelmet jelenthetnének azoknak, akik ebben a Házban szólnak. Az egyetértés, a béke és a bölcsesség allegóriáira gondolok, amelyek itt díszelegnek a teremben. A bölcsességre igen nagy szükség van, különösen akkor, amikor olyan fontos kérdésekről szólunk, mint az adórendszer.
(21.40)
Már Akar László államtitkár úr is és többen említették, hogy 1998-ban a személyi jövedelemadó-tábla 1997-hez viszonyítva nem változik, azonban az adójóváírás 3600 forintról 4000 forintra, tehát havi 400 forinttal emelkedik, és új adókedvezményként lép be a 7 százalékos nyugdíjjárulék 25 százaléka. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen alapját képezi a következő évi személyi jövedelemadónak.
A Pénzügyminisztérium hatásvizsgálatot végzett az adóterhelés-változásról statikus és dinamikus szemlélet alapján egyaránt. Ezt azért hangsúlyozom, nagyon sajnálom, hogy Torgyán képviselőtársam nincs itt, mert ő ezt a hatásvizsgálatot felszólalásában több alkalommal kifogásolta, mármint azt, hogy nincs hatásvizsgálat. Nemcsak most, az adórendszer kapcsán emlegette ő ezt, hanem - emlékszem rá - a reklámtörvény kapcsán, és valamennyi hozzászólásában szinte a hatásvizsgálatot kéri számon a kormánytól. Én is és ő is, mindannyian megkaptuk ezt a tájékoztatót az adórendszer 1998. évi változásának irányáról és az ahhoz kapcsolódó összefüggésekről. Ha ezt Torgyán József képviselőtársam elolvasta volna, alaposan elmélyedt volna benne, akkor, azt hiszem, a hatásvizsgálat hiányáról nem szólt volna. Megmondom őszintén, tudom, hogy etikátlan akkor erről szólnom, amikor ő nincs itt, de mi, a szabaddemokraták és a szocialisták ezt az etikátlanságot nem szoktuk elkövetni, de mégis megteszem ezt a gondolatközvetítést azért, mert én még egyszer ehhez az adótémához nem szólok hozzá, és ezért teszem meg azt, hogy kifogásoljam nagyrabecsült képviselőtársam gondolatait.
Tehát a Pénzügyminisztérium statikus és dinamikus szemlélet alapján vizsgálta az adórendszer változásait. A statikus szemlélet szerint, ahol van adófizetés, ott az adóterhelés mindegyik jövedelmi sávban csökken. Azonban a jelentősebb mérséklés 300 ezer forint jövedelemnél várható. A dinamikus vizsgálat során az adóterhelés csökkenése 1 millió 400 ezer forintnál a legnagyobb. Mindezek alapján a reálbér mindegyik adósávban emelkedik. Így például 250 ezer forint jövedelemnél 2,2 százalékkal, 450 ezer forint és 600 ezer forint jövedelem esetén 1,6 százalékkal, a 950 ezer forint jövedelmet elérő adózók reálbére pedig 1,9 százalékkal nő. Végső soron a havi 400 forintos adójóváírás növekedése miatt a bérből élőknek 15 milliárd forinttal kevesebb adót kell fizetni. A nyugdíjjárulék 25 százalékos adókedvezménye következtében pedig az adójövedelmet élvezők számára havi ezer forinttal nő a nettó jövedelem. Mindez 40 milliárd forinttal növeli a lakosság szabad rendelkezésű, illetve diszponálható jövedelmét.
Tehát még egyszer hangsúlyozom, hogy van hatásvizsgálat, és nincs értelme az ország közvéleményét olyan jellegű dolgokról tájékoztatni, főleg akkor, amikor a tévé közvetlenül adja ezeket a gondolatokat, amelyek enyhén szólva valótlanok.
Az Európai Unió országaihoz viszonyítva a magyar lakosság adóterhe az átlagos szintet éri el. Magyarországnál több az adóteher Dániában, Svédországban, Finnországban, Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban és Ausztriában is. Viszont az OECD-országokban nagyobb a közvetlen adó, vagyis a jövedelem- és a nyereségadók aránya a közvetett adókhoz viszonyítva. Hazánkban fordított a helyzet. Nálunk a felhalmozási ráta az elmúlt évek során csökkent, így a fogyasztási ráta nőtt, emiatt a fogyasztást terhelő közvetett adók súlya is emelkedett. Természetesen ehhez hozzájárul az is, hogy hazánkban az áfa kulcsa viszonylag magas. A közvetlen adók aránya Magyarországon azért is kisebb, mint a fejlett országokban, mert a vállalkozók jó része az adóalapjából sokszor indokolatlanul nagyobb összeget ír le.
Pozitív jelenségként lehet megemlíteni azt a gazdaságpolitikai célt szolgáló adózási eljárást, amellyel a beruházásokat serkentik. Erről Soós Károly Attila képviselőtársam már szólt.
1990-ben még 40 százalék, 1997-ben pedig csak 18 százalék a nyereségadó kulcsa. Figyelemre méltó, hogy az adókulcs csökkenése ellenére is emelkedett az adóbefizetés összege.
A költségvetési viták során minden alkalommal - többek között a volt NSZK példájára is hivatkozva - hangsúlyoztam, hogy az adókulcsok csökkenése kedvező az állami költségvetés és a vállalkozók számára is. Ugyanis, ha mérséklődik az adókulcs, akkor több profit marad a vállalkozónál, nagyobb lesz a fejlesztési lehetőség, ezáltal nő a kibocsátás, emiatt az adóalap is így az alacsonyabb adókulcs ellenére is több adót fizethetnek be az államnak. Az adókulcscsökkenés a feketegazdaság visszaszorításának is talán egyik legfontosabb eszköze. Ezt a gondolatot már több írásomban és az ország Házában is bebizonyítottam. Remélem, hogy az elkövetkezendő években a kormányzat ezt az adózási filozófiát, amelyre most rálépett, megvalósítja.
Egyetértek Soós Károly Attila képviselőtársammal, hogy adókulcsokat csak lassan, fokozatosan lehet csökkenteni, hiszen kiadási oldalról nagyon sok társadalmi feszültség terheli a gazdaságot és az állami folyamatokat.
Az adózás a haszonelv és a fizetőképesség elve szerint jöhet létre. A haszonelv alapján az adózás akkor igazságos, ha az a fogyasztással van arányban, ezért a közvetett adók arányát célszerű ennek alapján növelni.
A fizetőképesség elve alapján az adózást a jövedelem és a vagyon függvényeként kell megvalósítani. A közvetett adók az alacsonyabb jövedelműeket jobban sújtják, ezt ellensúlyozni a közvetlen progresszív adóztatással lehet. Viszont a progresszív adórendszer visszatartja a kockázatos tevékenységtől a nagy jövedelműeket, az egyének társadalmilag is igazságos felemelkedését akadályozhatja. Végső soron a progresszív adózásnak jóval több a negatív következménye, mint a pozitív hatása. A 90-es évekre a fejlett országok közül mintegy tíz ország már három vagy ennél is kevesebb adókulcs szerint adóztatja állampolgárait. Hazánkban is ezt az utat érdemes járni a jövőben. Emellett célszerű figyelembe venni Adam Smithnek az 1700-as években megfogalmazott híres adószabályelveit is ennek alapján: "A polgárok az állam oltalma alatt szerzett vagyonuk és különösen jövedelmük arányában egyenlékenyen terheltessenek adóval. Az adó világosan meghatározott, s nem önkénnyel kivetett legyen. Olyan időben szedessék be az adó, amikor annak befizetése a polgárokra nézve a legkönnyebb. Ne legyen az adókivetés és beszedés faggató vagy olyan költséges, hogy a polgárok által befizetett összegnek nagy része a kincstártól elvonassék."
Adórendszerünk ezen adószabályelveknek megfelel. Azonban az út, amit az adózásban 1988 óta megtettünk, egyértelműen a fejlődés útja, de még nem a csúcsa.
(21.50)
Addig még sokat kell tennünk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
