SOÓS KÁROLY ATTILA
SOÓS KÁROLY ATTILA
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A személyi jövedelemadó módosításáról szóló törvényjavaslatról röviden, a társasági adó módosításáról szóló törvényjavaslatról pedig még rövidebben szeretnék szólni.
Először, ami a személyi jövedelemadó törvényt illeti, a javasolt módosítások meglehetősen kis számúak, viszonylag egyszerűek, az egész törvényjavaslat elég rövid. Ezzel a kormány eleget tesz annak a kívánalomnak, hogy az adórendszer hosszabb távon is kiszámítható legyen, kevéssé változó legyen. A kevés változás egyúttal csökkenti annak a kockázatát is, mint ahogy ez már ez alatt a kormány alatt - de azért ne felejtsük el, más kormányok alatt is - megtörtént, hogy bizonyos nem várt és nem szándékolt hibák is belekerüljenek az új törvénybe.
Itt tehát a stabilitás, az adórendszer stabilitása felé teszünk egy fontos lépést, és azt hiszem, ez mindenképpen pozitívum. Bár az is megjegyezhető, hogy ez a stabilitás az adott esetben, sajnos, azt is jelenti, hogy nem változik az adótábla. Ez önmagában véve a stabilitás szempontjából az adott körülmények között - amikor a jövedelmek emelkedése nem kis részben inflációs természetű is lesz, bár az infláció lassul, de mégis lesz ilyen emelkedése is a jövedelmeknek - nemkívánatos dolog. Ez, sajnos, el kell ismerni, önmagában véve - és itt hangsúlyozni szeretném, hogy önmagában véve - az adószintek, az adóhányad növekedésével jár, minthogy a jövedelmek magasabb adósávokba csúsznak át; persze mindig hangsúlyozni kell, hogy csak részben.
Ez tehát önmagában véve semmiképpen sem pozitívum, de másfelől figyelembe kell venni, hogy a kormány szándéka az volt, hogy az új nyugdíjreformhoz igazítsa hozzá a törvényt. Ennek keretében bizonyos nyugdíjjárulék-hányad levonható lesz az adóból. Az adócsökkentési lehetőség ezen a vonalon kerül kihasználásra. Itt nyilván egymással versengő szempontok lehettek, hogy most az adótáblát mozdítsuk vagy ezt a lehetőséget vezessük be. Azt gondolom, ez a választás jó; persze a választás mindig kényszer - és sajnos tökéletes választási lehetőségek a való életben nincsenek. Persze vannak, akik ígérnek olyan adórendszereket, amelyek mindenkinek tetszeni fognak. Szerintem ilyen adórendszer egyáltalán nem képzelhető el. Az adórendszer mindenképpen rettentő problematikus dolog - amennyiben egyáltalán adót kell fizetni. Azt gondolom, akkor, amikor a kormány mérlegelte, hogy milyen módon vezessen be adócsökkentést, a rendelkezésre álló lehetőségek közül végül is a jobbat választotta.
Külön alá is szeretném húzni, hogy ez alatt a hároméves időszak alatt, amióta ez a mai kormánykoalíció kormányoz, az adószintek csökkenése határozottan megfigyelhető volt, ahogy ez a koalíciós pártok programjaiban szerepelt. Valóban, a jövedelemcentralizációnál, tehát a jövedelmek elvonásánál a bruttó hazai termelés 52,5 százalékáról erre az esztendőre, tehát '97-re 44,5 százalékra történt csökkenés. Ez egy 8 százalékpontos változás, ami nagyon jelentős változás. Az adóterhelés a jövő évben is tovább folytatja ezt a lassú csökkenést. Csökkenteni csak lassan lehet az adókat, hiszen a másik oldalon a kiadási igények - mint azt a költségvetés tárgyalásánál hamarosan majd látni fogjuk - igencsak feszítőek.
A másik fontos dolog, amit a mostani változások kapcsán az SZDSZ részéről aláhúzni és pozitívumként kiemelni fontosnak tartok, az az adózási szabályok bizonyos egyszerűsítése. Ezzel kapcsolatban is gyakran merülnek föl igények. Ezek az igények nagyrészt megalapozottak, bár persze azt is látni kell, hogy meglehetősen bonyolult eleve az arról való gondolkodás, hogy milyen jövedelmet adóztatunk, adóztassunk, hogy mit tekintsünk egyáltalán jövedelemnek, amit adóztathatunk. És ha maga a gondolat bonyolult - márpedig az bonyolult mindenkinél, aki komolyan gondolkodik az adóztatás kérdéseiről -, akkor a törvény sem lehet olyan borzasztóan egyszerű.
(21.30)
Ezzel együtt egyszerűsítésekre lehetőség van, és ilyen lehetőségek kihasználásáról is beszélhetünk ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán, amit most tárgyalunk. Sajnos ellenzék nélkül tárgyalunk, ezért nekünk, kormánypárti képviselőknek kell a negatívumokat is hangsúlyoznunk. De most éppen egy pozitívumnál tartok, annál, hogy egyszerűsödnek az adószabályok.
Két dolgot emelhetnék ki konkrétan. Az egyik az egyéni vállalkozók adóelőleg-fizetési szabályainak az egyszerűsödése. Itt a kivét után negyedévenként fizethető majd az adóelőleg, és a határidők alkalmazkodnak a járulékfizetési időpontokhoz, ami kétségtelen egyszerűsítés.
A másik dolog, amit kiemelnék, és ami az SZDSZ választási programjában is szerepelt, az egy előrelépés. Miután ez nem az első, így azt mondhatom, további előrelépés abban, hogy azokon a területeken, ahol ez az adózó és az adóra igényt tartó állam érdekeinek, szempontjainak is megfelel, ott kiterjesztjük az átalányadózást. Ez most az építőipari kivitelezésben, az iroda- és számítógép-javításban és -karbantartásban, a fényképészet és a videofelvétel-készítés területén történik meg. Ez is üdvözlendő, és a lehetőségek vizsgálatának függvényében a továbbiakban természetesen további ilyen irányú lépéseket is lehet majd tenni.
Még két dologról beszélnék a személyi jövedelemadóztatás kapcsán. Az egyik az, hogy a tandíjhoz kapcsolódó adókedvezmény a jövőben a tandíjra felvett hitel törlesztéséhez is igénybe vehető lesz bizonyos időbeli korlátozással. Ez az adózók számára előnyös, azt jelenti, hogy tulajdonképpen olyanok is hozzá tudnak jutni ehhez az adókedvezményhez, akik magának a tanulásnak az időszakában nem rendelkeznek - nyilván a szüleik nem rendelkeznek - megfelelő jövedelemmennyiséggel, hanem később maguk keresik meg hiteltörlesztés formájában azt az összeget, illetve annak egy részét, amelyből tanulnak. Ez tehát mindenképpen a viszonylag alacsonyabb jövedelműek számára teremt kedvező lehetőséget a tanulás, a képzés területén.
Befejezésül - mármint a személyi jövedelemadó ügyében befejezésül - megemlíteném, az SZDSZ-frakció támogatja azt, hogy az osztalékadónál egy bizonyos szigorítás történik. Nevezetesen itt az osztalékadónak arról a részéről van szó, amelyet arra az osztalékra fizetnek, amely nyilvánvalóan nem tőkejövedelem. Ez megfelelő képlettel kerül kiszámításra. Ha egy cég alaptőkéjének a jegybanki alapkamat több mint kétszerese az osztalék, akkor az bizony már aligha lehet igazán tőkejövedelem. Itt valójában munkajövedelmeknek tőkejövedelemként való feltüntetéséről van szó, és a munkajövedelmeknek az a sajátosságuk - nemcsak nálunk, hanem szerte a világban, ahol társadalombiztosítási rendszerek vannak -, hogy társadalombiztosítási járulékot szednek utánuk. Ha egyszer ez nálunk nem lehetséges, mert alkotmányossági okok akadályozzák, akkor a megfelelő terhet más formában, de állni kell. Persze erre is azt lehet mondani, roppant sajnálatos, hogy ezt is - mint minden adót - be kell szedni, másfelől meg azért kell, mert bizonyos kiadásokat kell eszközölni belőle, és ez persze megint mindenféle adóra érvényes.
Ami a társasági adóról szóló törvényt illeti, nagyon röviden egyetlen előírásra szeretném ráirányítani a tisztelt Ház figyelmét, nevezetesen az új beruházási kedvezményre. Ez a beruházási kedvezmény arról szól, hogy ahol legalább 3 milliárd forint értékű beruházást végeznek nagyarányú munkanélküliség által sújtott területen, és ez a beruházás jelentős foglalkoztatásnövekedéssel jár, és valóban ott működik, ott tíz évre százszázalékos adókedvezmény kapható. Az ilyen beruházási kedvezmények körül mindig nagyon sok a vita. Gyakran vetik ellen, hogy ezeket csak külföldi beruházók kapják. Ez természetesen nem igaz, ezt bárki megkaphatja. Az persze igaz, hogy magyar vállalkozó számára 3 milliárd forint előteremtése nem olyan egyszerű, de ha közösen vállalkoznak - akár külföldivel, akár belföldivel közösen -, akkor ez számukra is elérhető lehet. De semmi esetre sem a külföldiek kedvezményéről, hanem egy nagyon jelentős beruházásnak a kedvezményéről van szó.
Az igaz, hogy ilyen nagy létesítmények létrehozatalakor - és éppen ez a megfontolandó a dologban, és ezért támogatható ez a javaslat - a beruházó, legyen az akár magyar, akár külföldi, mindig körülnéz egy kicsit a világban. Ilyen összeg elköltésénél már érdemes megversenyeztetni a lehetséges telephelyeket. Van egy lehetőség Magyarországon, egy másik Portugáliában, egy harmadik Ukrajnában. A mérlegelés persze sok mindenre kiterjed a telephelyeknél, de a beruházók - nem meglepő módon - a versenyeztetésbe mindig bevonják azt a szempontot is, hogy kapnak-e valamit az államtól. A konkurens államoktól - legyen az Portugália, Ukrajna vagy bármelyik európai állam - többnyire kapnak valamit, valami speciális kedvezményt. Sajnos ez sokszor kedvezőbb is egy tízéves nyereségadó-mentességnél. Ezzel kell nekünk versenyeznünk. Teljesen nyilvánvaló, hogy pusztán csak ezzel az adómentességgel versenyezni nem tudunk az ilyen ajánlatokkal, hanem azzal, hogy egész gazdasági rendszerünket beruházásbaráttá alakítjuk - ez persze egy messzire vezető téma lenne -, de magának az adókedvezménynek is szerepe lehet és lesz abban reményeink szerint, hogy jelentős beruházások megvalósulnak Magyarországnak a munkanélküliség által sújtott, kevésbé fejlett területein is, és ez a mi területi kiegyenlítési céljainkat szolgálni fogja. Ezért úgy gondolom, hogy ez az adókedvezmény támogatható.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
