DR. PUHA SÁNDOR
DR. PUHA SÁNDOR
DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/4760. számú törvényjavaslat a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról - engedjék meg, hogy a későbbiekben röviden bortörvénynek nevezzem -, valamint a T/4761. számú javaslat az 1994. évi CII. törvény módosításáról, vagyis a hegyközségi törvény együttes vitája folyik a parlamentben.
S mivel bortörvényről van szó, szeretném, ha nem érne az a vád, hogy bort prédikálok és vizet iszom, ezért ki is cserélem a vizes poharat. (Megtörténik. - Derültség és taps.)
Nehezen is tudnám a két javaslatot különben és az azzal kapcsolatos véleményemet külön-külön megfogalmazni - számtalan szállal összekapcsolódott törvényekről van szó. A bortörvény a szőlő-bor vertikumot szabályozza a telepítéstől a feldolgozáson át az értékesítésig; a hegyközségi törvény pedig a szőlő-bor céh működéséhez adja meg a törvényi alapokat.
Az 1994-es hegyközségi törvény volt az első, amelynél Heves megyei, borvidéki képviselőként úgy éreztem, hogy annak társadalmi vitájában is részt kell vennem, meg kell ismertessem még tervezet formájában azokkal, akikről szól a törvény, azokkal, akiknek érdekében meg akarjuk alkotni, újra akarjuk alkotni az igen régi hagyományokkal bíró magyar hegyközségi törvényt. Ugyanezen indokok alapján éreztem úgy, hogy a bortörvény esetében a koncepciót, illetve a tervezetet is ismertetnem kell az érintettekkel, ezért aztán hol szűkebb - tíz-húsz ember -, hol tágabb körben - ötven-száz ember előtt - ismertettem és vitattam meg velük a szabályozás lényegét és részleteit, mintegy tíz-tizenkét helyszínen.
A törvények előkészítése és társadalmi vitája véleményem szerint példaértékű volt, hiszen a hegyközségi szervezetek, valamint a Szőlő és Bor Terméktanács a koncepciót és a kész tervezetet is több fordulóban vitathatta meg, észrevételeik, javaslataik beépültek a tervezetbe. Még a parlament elé kerülés után is lehetőség nyílt egy újabb fordulóban módosítások megfogalmazására, amelyeket egy, a szakma, a parlamenti pártok és az előterjesztő képviselőiből álló bizottság öntött szeptember 12-én végleges formába, és ezek módosító javaslatok alakjában kerülnek majd elénk.
Nézzük akkor most, miről is szól a bortörvény! Három alapelvét emelném ki: a bor szőlőből készül - mondja a törvény; a bor bizalmi termék; és a bor minőségi termék.
A 16. § (1) bekezdését idézem szó szerint: "Mustot, illetve bort csak szőlőből szabad előállítani." Hát persze! - mondhatnánk erre. Emlékszünk a régi reklámra? Sokat mosolyogtunk rajta: "Cipőt a cipőboltból!" Tehát bort csak szőlőből. De tényleg ilyen természetes ez? Nyilván ismerik a viccet az öreg borkereskedőről, aki halálos ágyán egy nagy titkot árul el a fiának: Fiam, bort szőlőből is lehet csinálni - mondja neki. (Derültség.)
A borhamisítás valószínűleg egyidős a bor előállításával. A mai modern technikával pedig szinte kémiai úton, egyetlen szem szőlő felhasználása nélkül is lehet "bort" gyártani. Ez aztán olcsóbb is, és az előállítás is kevésbé macerás. Nem kell kapálni, permetezni, nem veri el a jég, nem támadja meg a szürkepenész és a filoxéra, nem kell alkudni a szőlősgazdákkal. Gyártották és forgalmazták is százezer hektoliterszámra! Ha a hamisítást a szőlősgazdák és a természetes bort előállítók érdekében vissza akarjuk szorítani, minél előbb meg kell alkotnunk a bortörvényt. Ezen kívül persze más teendők is vannak: szigorúbb és összehangolt ellenőrzés részéről, vagy a Btk. módosítása, ami már szintén megtörtént. Sajnálom, hogy nem került bele a borhamisításhoz használatos eszközök elkobozhatósága, ami a bortörvény korábbi változatában még benne volt.
Milyen eszközt ad a bortörvény a hamisítások ellen? Felsorolja a borászati termékeket és a borászati eljárásokat, ezen eljárások részletes szabályait milyen anyagokat lehet a bor előállítása során használni, és hogyan kell a bor előállítását végezni; milyen anyagokkal és milyen mértékig lehet a bor beltartalmát - cukor- és savtartalom - szabályozni, szükség esetén növelni; a bor további feldolgozása során milyen termékeket - nevezetesen likőrbor, szénsavas bor, pezsgő, borpárlat - és milyen módon lehet előállítani.
Itt említhetném meg a törvénynek a közfogyasztásra történő forgalomba hozatallal vagy a továbbfeldolgozás céljából való forgalomba hozatallal kapcsolatos előírást. Ide tartozik a szakigazgatás fórumrendszerének, a hegyközségi szervezeteknek, az OBI-nak, az OMMI-nak, ezek feladatainak a meghatározása, a hatósági ellenőrzések szabályozása és a borgazdálkodás körébe tartozó ellenőrzések részletes szabályozása de a szankciórendszer, a jogkövetkezmények, a helyszíni bírság, a minőségvédelmi bírság kiszabása, a tevékenység felfüggesztése, vagy akár az üzem végleges bezárása is.
Igen fontos a hamisítások visszaszorítása szempontjából, de a minőségvédelem szempontjából is a származásigazolások és -bizonyítványok rendszere, amely lehetővé teszi, hogy csak az adott termőhelyen termett szőlőből lehessen, a termőhelyre jellemző minőségben és a termőhelyre utaló névvel bort előállítani.
A bor bizalmi termék - mondtam beszédem elején. És ezt a második fontos tételt is kellő eréllyel húzza alá a törvénytervezet. Nézzük meg, hogyan felel meg ennek a követelménynek!
Mint már említettem, szabályozza, hogy milyen segédeszközöket és milyen mértékben lehet igénybe venni előállítása során. Újra említhetném a must és a bor cukor- és savtartalmának szabályozását, de ide tartozik a tárolás és nyilvántartás szabályozórendszere és szigorú ellenőrizhetősége. A bizalmi elvet erősíti és juttatja érvényre a szőlő és a bor származási bizonyítványa vagy az állami ellenőrzőjegy alkalmazása és a már említett szabályozás a közfogyasztás, valamint a továbbfeldolgozás céljára történő forgalmazásról.
(0.30)
A termék bizalmi jellegét erősíti a palackozásra és jelölésre vagy a bor tárolására vonatkozó szabályozás, ezt a célt szolgálja a már említett fórumrendszer, a hegyközségek, az Országos Borminősítő Intézet, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet ellenőrző funkcióinak szabályozása, erősítése, valamint a már ugyancsak említett szigorú szankciórendszer. Itt említeném meg, hogy nagyon fontosnak tartom az OBI jelentős megerősítését, hiszen feladatai jelentősen növekedni fognak a jövőben.
Harmadikként azt említettem, hogy a bor minőségi termék. Nem akarom újra felsorolni az említett törvényhelyeket, csak megemlíteném azokat, amelyek a fajta- és eredetvédelem szempontjából a legfontosabbak, így a termőhelyek és a telepíthető fajták meghatározása, a telepítésre, kivágásra, valamint a művelésre vonatkozó előírások. A korábban említettek közül itt is kiemelném a minőségi követelmények előírásait, vagy ugyancsak megemlíthetném a szőlő és a bor származási bizonyítványát vagy az állami ellenőrző jegyet. Külön említeném a zárt borvidékre vonatkozó igen szigorú szabályozást, amely ugyan egyedül a tokaji borvidéket nevesíti, de lehetőséget ad arra, hogy a későbbiekben más borvidékek is kérhessék ezt.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a tervezet megfelel az EU-jogharmonizációs követelményeknek. A szabályozás a magyar viszonyoknak megfelelően valahol a termőhelycentrikus francia és a fajtacentrikus amerikai szabályozás között van.
Kritika érte a tervezetet arról az oldalról, hogy nem a régi magyar bortörvényt követi. Véleményem szerint annyiban jobb is annál, amennyiben ez a teljes szőlő-bor ágazatot átfogja a szőlőtelepítésétől a bor előállításáig, tárolásáig és értékesítéséig, míg a régi, a háború előtti inkább csak a bor előállításával foglalkozott. Előnye a tervezetnek, hogy egységesen, egy helyen szabályozza a teljes termékvertikumot.
Közeledve az EU-csatlakozáshoz, jó lenne a támogatások, rendtartási ügyek, a költségvetéssel kapcsolatos szabályok vagy az adózás kérdését is egységesen ebben az ágazati törvényben szabályozni. Az uniós csatlakozási tárgyalások során az ágazattal kapcsolatban természetesen még számos kérdést meg kell oldani, ilyen például a megfelelő ültetvényterület elfogadtatása. Ehhez a következő években a minőségi bort adó ültetvények területét jelentősen növelnünk kell.
A hegyközségi törvény módosításával kapcsolatban - hogy áttérjek egy másik törvénytervezetre, amit a bortörvény tervezetével párhuzamosan tárgyalunk - nagyon fontosnak tartom a szervezet anyagi megerősítését, költségvetésből származó normatív támogatások, saját bevételi források növelése, igazgatási, szolgáltatási díjakból. Enélkül ugyanis a hegyközségek nem tudnak megfelelni az EU-val 1993-ban kötött eredetvédelmi megállapodásnak és a bortörvényben meghatározott feladataiknak, az információszolgáltatásnak, valamint az eredetvédelem és a származási hely igazolásának.
Az eddig eltelt idő, a tapasztalatok alapján megfogalmazott változtatások közül szeretném kiemelni az alábbiakat:
A tervezet a közgyűlés összehívására vonatkozóan tartalmaz könnyítéseket. A közgyűlés minden tag értesítése mellett és figyelmeztetésükkel a megjelentek számára való tekintet nélkül határozatképes. Sok gond volt korábban a határozatképes közgyűlések összehívásával.
Mivel a hegybíró teendőinek ellátásához közigazgatási ismeretek is szükségesek, ezért a javaslat egyrészt előírja a hegybíró számára a közigazgatási alapvizsga letételét, amelyet 1999. január 1-jéig kell teljesítenie. Másrészt lehetővé teszi, hogy éppen a speciális közigazgatási szakismeretek miatt kívülről is választhasson a tagság hegybírót, továbbá lehetővé teszi az úgynevezett körhegybíró alkalmazását, körhegybíróságok létesítését is.
A tervezet leszállítja a házikertszőlő-birtokos kötelező tagságának feltételéül szabott ültetvényhatárt 1500 négyzetméterről 500 négyzetméterre. Ezzel összhangban a felvásárló kötelező tagságának feltételéül is alacsonyabb felvásárlási értékeket határoz meg - 0,7 tonna, illetve 5 hektoliter bor.
Régi vitát zár le a tervezet, amikor kimondja, hogy a csak szőlőtermelő gazda számára az agrárkamarai tagság nem kötelező.
Több apróbb technikai módosítás mellett igen fontos, hogy a hegyközségek nemzeti tanácsa terméktanácsi szerepet kap. Ellenérvként felhozható, hogy a piac szabályozása - vagyis a terméktanácsi hatáskör - nem keverendő össze a termelés szabályozásával, vagyis a hegyközségi hatáskörrel. Azonban a vertikális szerveződés, ami az élelmiszer-gazdaságban, a mezőgazdaságban talán egyedül itt teljes, indokolja, hogy a hegyközségi nemzeti tanács terméktanácsi szerepet is kapjon. Kérdés azonban, hogy a jelenlegi Szőlő-Bor Szövetség és Terméktanács jogilag hogyan integrálható a HNT-be.
Végezetül egy kérdést fogalmaznék meg. Az államigazgatás szerveinek - VPOP, APEH, rendőrség, fogyasztóvédelem - bevonása a szükséges mértékig az ellenőrzésekbe megnyugtatóan megnyugtató-e a tervezetek alapján, és ki hogyan koordinálja ezek együttműködését.
Heves megyei, borvidéki képviselőként engedjék meg, hogy elmondjam: az európai kultúra nélkülözhetetlen része a borkultúra, amely nem merül ki a bor kultúrált előállításában, élvezetében, de a művészetek örök témája is, és a jó bor a művészeteknek és a bor fogyasztóinak is örök múzsája. Ezért egy régi perzsa-arab költő, Omar Chajjam gondolatával zárom mondanivalómat: "Meggyőződéssel és mértékkel inni a bort a boldog és teljes élet egyik legnagyobb titka."
Képviselőtársaim! Kedves Borfogyasztók, Bortermelők! Egészségükre! (Taps. - Dr. Kertész Zoltán: Bravó!)
