DR. KERTÉSZ ZOLTÁN
DR. KERTÉSZ ZOLTÁN
DR. KERTÉSZ ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves kitartó Képviselőtársaim! Erről a nagyon fontos kérdésről csak röviden kívánok szólni az idő előrehaladta miatt, de néhány olyan fontos kérdést mindenképpen el akarok mondani, amiket különösen ellenzéki képviselőtársaim vetettek fel. Sajnálom, hogy ők most nincsenek itt közöttünk.
Elsősorban is: miért van szükség erre a törvényre? Úgy gondolom, hogy a magyar mezőgazdaság nemzetgazdaságban betöltött szerepe indokolja ezt elsősorban. Hisz közismert az, hogy az export mintegy 20-22 százalékát teszik ki a mezőgazdasági termékek, amelyek összegszerűen mintegy 3 milliárd dollár körül voltak az utóbbi években - és remélhetőleg lesznek az idén is -, amelyből 2 milliárd dollár nettó árbevétel. Ezentúl a hazai specialitások is meghatározók, tehát hogy az ország területének mintegy 70 százaléka szántóföld, hogy a foglalkoztatásban betöltött szerepe is igen jelentős - bár a fő foglalkozásúak száma és aránya csökken -, hogy nagyon jelentős az úgynevezett mellékfoglalkozásúak vagy kisegítőként foglalkoztatottak száma is a mezőgazdaságban. S legfőképpen talán az Európai Unióhoz való csatlakozásunk indokolja azt, hogy megfelelő adatbázisunk lehessen, és megfelelő intézményrendszerünk alakulhasson ki. Ezen túl természetesen a mezőgazdaság modernizációja, amely elválaszthatatlan a vidék modernizációjától - ez is azt indokolja, hogy törvényben foglalkozzunk ezzel a kérdéssel.
Többen felvetették már, hogy ez a törvény megfelel-e a kívánalmaknak és jogszabály-alkotási feltételeknek. Úgy gondolom, hogy megfelel, de ezzel párhuzamosan természetesen készül az is, ami a nemzeti agrárprogram vitáiban kialakult álláspontokat egy országgyűlési javaslat formájában fogja a parlament elé terjeszteni.
(23.10)
Remélhetőleg olyan törvény születik, amely kiállja az idő próbáját, ha nem is olyan hosszú időre, mint a német agrártörvény, hisz az több évtizede szolgálja a német mezőgazdaságot még azok után is, hogy a volt NDK-val történt egyesülés után bizony ott is elég kusza viszonyok voltak a mezőgazdaságban. Talán nem voltak annyira rossz viszonyok, mint nálunk, de ott is megfelelően tudta szolgálni azt az átalakuló mezőgazdaságot, ahol éppen most alakult ki a közelmúltban az a stabil, vegyes üzemrendszer, amelyben valóban nagyon otthonos a családi gazdaság, de bizony ennek a törvény szellemében az átalakult nagyüzemek is megfelelnek a kívánalmaknak.
A legvitatottabb kérdés az volt, hogy milyen arányú legyen a mezőgazdasági támogatás, és lehet-e azt kötni a GDP növekményéhez. Ha figyelembe vesszük, hogy mennyi kárt szenvedett az elmúlt időszakban a mezőgazdaság - többen ezt politikai jégverésnek nevezték -, úgy gondolom, elég csak utalni a hibásan végrehajtott kárpótlásra, amely során ráadásul nemcsak az ingatlanokat és ingóságokat kárpótolták a földből, hanem bizony az egyéb területekről a politikai és egyéb események miatt kárpótoltakat is a földre szabadították. Ezért alakult ki tehát ez nagyon rossz, bizonytalan helyzet, az elaprózott parcellarendszer. Ebben a helyzetben hatalmas tőke- és vagyonvesztést szenvedett el a mezőgazdaság. Bizony, itt a növekvő támogatásra egy ideig, úgy gondolom, még mindenképpen szükség lesz.
Természetesen ezzel párhuzamosan egy hosszabb távú programot is el kell készíteni, ami egy úgynevezett középtávú agrárfejlesztési program lesz. Az egyik ellenzéki képviselőtársunk felvetette: mi van akkor, ha a miniszter évente beszámol, és esetleg - természetesnek vélte - elfogadja a parlament. És mi van akkor, ha nem fogadja el? Gondolom, előállhat egy olyan helyzet, mint ami az interpellációk során van, az illetékes bizottságok megvizsgálják, megteszik a szükséges intézkedéseket, és remélhetőleg akkor ez a továbbiakban akkor már megfelelően szolgálja a mezőgazdaság érdekeit. De nem gondolom, hogy erre kellene számítani. Tehát mindenképpen fontosnak tartjuk azt, hogy a mezőgazdasági miniszter évente beszámol a parlamentnek a felhasznált pénzek helyzetéről, állásáról, és ennek megfelelően kell a költségvetésben a következő évi támogatásokat meghatározni.
Mik is a fő célkitűzései ennek az agrártörvénynek? Nagyon jól szolgálta ezeknek a kikristályosodását a nemzeti agrárprogram vitája, és éppen Gödöllőn a záróvita alkalmával, amikor nagyon fontos szekcióüléseken vitattuk meg a legfontosabb kérdéseket, úgy gondolom, ez is az előrelépést szolgálta.
Nem kívánok itt olyan részletekkel foglalkozni, amelyeket már az előttem szóló képviselőtársak elmondtak. Ugyanakkor el kell mondanom azt, hogy azok a változatos üzemviszonyok, amelyek éppen az utóbbi időben alakultak ki Magyarországon, az átalakult óriásgazdaságok, óriásfarmok, az örvendetesen kialakuló családi gazdaságok, de párhuzamosan a másodgazdaságok, az önellátó gazdaságok és a hobbigazdaságok is nagyon sokáig fennmaradnak még. Kiemelt szerepet szán az újrainduló gazdaságnak és a fiatal gazdák támogatásának ez a javaslat. Ez is nagyon fontos.
Úgy gondoljuk, hogy a versenyszféra szereplőit természetesen pénzpiaci eszközökkel kell támogatni, de az úgynevezett önellátó vagy másodgazdaságokat egy ideig még szociálpolitikai eszközökkel is támogatnunk kell. Ez éppen az SZDSZ javaslatára került be a törvénytervezetbe. Remélhetőleg egy idő után, amikor bizonyos mértékben már megerősödnek ezek a másodgazdaságok vagy az önellátó gazdaságok, egy idő után ők is áttérhetnek a versenyszférába, és akkor a pénzpiaci eszközökkel kapják a támogatást.
Milyen is lenne ez a támogatási rendszer? Úgy gondolom, ideje lenne már, hogy ne évente változzon, kiszámítható, több évre előremutató legyen. Ezt nagyon fontosnak tartom. Ugyanakkor természetesen meg kell felelni a jelenlegi nemzetközi megállapodásnak, a WTO-megállapodásnak, stb.
Az utóbbi években már elindult egy kedvezőbb tendencia, a támogatások nagyobb része közvetlenül jut el a termelőkhöz, és ezt a kormány az eddigiek szerint a jövőben is tovább kívánja folytatni.
Nagyon fontosak azok a költségcsökkentő támogatások, amelyek egyrészt a minőségbiztosításhoz szükségesek, azokhoz a fontos vizsgálatokhoz, másrészt az olyan pénzkímélő eszközökhöz, amelyek a hitelek kamattámogatásait jelentik vagy pedig kezességvállalást a hitelnyújtás esetén.
Az előttem szóló Szántó Mihály képviselőtársam szólt a környezetkímélő támogatásokról, természetesen ezt is nagyon fontosnak tartjuk.
Annyira közel van már az EU-csatlakozás ideje, ebben a rövid időben tehát mindent meg kell tennünk, hogy megfelelő agrár-szakigazgatás alakuljon ki, megfelelő adatbázisunk legyen, és ezeknek az intézményrendszereknek meglegyen a vidéki területi képviselete is.
Szintén nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy megfelelő adatszolgáltatás legyen ugyanúgy, ahogy az az európai uniós államokban szokás, de ugyanígy szokás az Amerikai Egyesült Államokban is. Aki állami költségvetésből vagy pedig azokból az önjáró, önfinanszírozó alapokból kap támogatást, annak bizony be kelljen erről a költségfelhasználásról számolnia, legalábbis adatszolgáltatás tekintetében mindenképpen.
Éppen a mai nap folyamán folytattunk nagyon hasznos egyeztetést különböző érdekképviseletekkel. Úgy gondoljuk, hogy ezeknek a javaslatoknak egy része módosító indítvány formájában meg fog jelenni, egy részét mi magunk nyújtjuk be, és remélhetőleg ezekkel is jobbítva ez a fontos törvényjavaslat minél hamarabb elfogadásra kerül.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
