DR. SOLYMOSI JÓZSEF
DR. SOLYMOSI JÓZSEF
DR. SOLYMOSI JÓZSEF (független): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Én eredetileg egy hosszabb hozzászólásra készültem, de a késői időpontra tekintettel megpróbálom röviden összefoglalni azt, amit akartam, és így a hozzászólásom inkább vázlatos lesz. Ezt a néhány gondolatot viszont mindenképpen szeretném elmondani, annál is inkább, mert köztudott, hogy az Agrárszövetség megalakulása óta azon fáradozik, hogy legyen egy agrártörvénye a Magyar Köztársaságnak. Igaz, hogy ezt kezdetben nem agrártörvénynek neveztük, hanem agrárorientációs törvényre gondoltunk. Igazából ez a törvényben megfogalmazott cím - Törvényjavaslat az agrárgazdaságról - igazából azt feltételezi, amire mi is gondoltunk és jelenleg is gondolunk.
Nemcsak az Agrárszövetség, hanem, azt hiszem, valamennyi parlamenten belüli párt és a parlamenten kívüli pártok, érdekképviseletek is hangoztatták sok éven keresztül, hogy egy ilyen törvényre lenne szükség, mint amit most a kormány beterjesztett, tehát egy kerettörvényre. Egy olyan törvényre, amely leveri a megfelelő cölöpöket, és ezekre a cölöpökre lehet a későbbiekben építkezni, és építkezhet az agrárgazdaság ezekre a cölöpökre függetlenül attól, hogy a kormányok jönnek vagy mennek.
Egy évvel ezelőtt az Agrárszövetség egy országos szakmai tanácskozást szervezett Fejér megyében, Enyingen, ahol nagyon sok szakember, politikus, tudós vett részt, és ezen a tanácskozáson azt a kérdést tettük fel, hogy szükség van-e agrártörvényre. Akkor mi már elővettük a német mezőgazdasági alaptörvényt, és próbáltuk boncolgatni ezt az, azt hiszem, két- vagy háromoldalas, rövid törvényt.
(23.20)
Azt hiszem, nem volt túlzottan meglepő, hogy végül úgy álltunk föl erről a tanácskozásról, hogy igenis szükség van egy ilyen törvényre Magyarországon is. Szükség van azért, hogy választ adjon arra, hogy szükség van-e Magyarországon a mezőgazdaságra, az agrárágazatra. Ha szükség van, akkor milyen mezőgazdaságra van szükség és ha szükség van, akkor ahhoz a megfelelő feltételeket törvényi alapon is biztosítsa.
Mi akkor úgy gondoltuk - és ez a véleményünk azóta sem változott -, hogy e törvénynek nem kell többet felvállalni, mint hogy szabályozott formában térjen ki a támogatás rendjére határozza meg, hogy mi a kormány feladata határozza meg, hogy mi az Országgyűlés feladata térjen ki néhány technikai kérdésre, ami az évről évre visszatérő mérőrendszerhez kapcsolódik.
Igazából, azt hiszem, nyugodtan el lehet mondani, hogy ez a most beterjesztett törvény ezekre a kérdésekre választ ad, hisz a törvény rögzíti, hogy az agrárgazdaság a nemzetgazdaság kiemelten fejlesztendő területe, amely ahhoz, hogy a szükséges mértékben fejlődjön, és versenyképességét kül-, illetve belpiacon egyaránt javítsa, megkülönböztetett támogatásra tart igényt. Rögzíti továbbá a kialakult változatos üzemi viszonyok fennmaradásának szükségességét, a fiatal gazdák megkülönböztetett támogatásának fontosságát, a termőföld jobb hasznosítását elősegítő birtokviszonyok szabályozási eszközökkel történő kialakításának szükségességét és a fejlesztési célok megvalósításához nélkülözhetetlen központi forrás egyelőre még arányosított mértékét.
A törvény kitér az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdésére, a mezőgazdasági információs rendszer fejlesztésére, a felkészülés során prioritásként kezelendő irányítási területekre, a támogatási elvekre, és annak igényét is felveti, hogy az agrárgazdasággal és vidékfejlesztéssel foglalkozó kormányzati szervek tevékenységét össze kell hangolni. Igazából, azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a törvény választ ad az általunk feltett kérdésekre.
A nagy kérdés csupán az, hogy lehet-e közmegegyezéssel megalkotni egy ilyen törvényt. Az ellenzéki képviselők szinte valamennyien felvetették, hogy nincs közmegegyezés. Ez nagyon sajnálatos, mert minden úgy indult, hogy itt közmegegyezéssel meg lehet alkotni ezt a törvényt. Arra esély is volt, hogy egy ilyen keretjellegű törvényt a mai körülmények között, a mai viszonyok között is meg lehet közmegegyezéssel alkotni, bár arra már az elején is elég kevés esély volt, hogy egy nemzeti agrárprogramot a mai viszonyok között - amikor ilyen távol vannak a mezőgazdasággal, az agrárágazattal kapcsolatos politikai vélemények egymástól, hogy ebben lehet-e konszenzusra várni -, azt hiszem, hogy erre most pillanatnyilag túlzottan nagy esély nincs.
Viszont Gödöllőn, ahol elindult az agrártörvény, kétszer megtelt a hatalmas aula, tehát az ország szakmai elitje megjelent kétszer is a tanácskozáson. Úgy gondolom, hogy ennek üzenet értéke van. A szakmán belül tehát közmegegyezés van. Ha a szakmán belül közmegegyezés van, akkor úgy gondolom, hogy a politikának kutya kötelessége lenne, hogy próbáljon alkalmazkodni ahhoz a közmegegyezéshez, amit a szakma képvisel. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) A szakma nagyon várja ezt a törvényt. Ha a szakma várja, akkor nekünk sokat nem szabad teketóriázni. Úgy gondolom, hogy mindenképpen meg kell alkotni ezt a törvényt.
Alapjában véve, azt hiszem, hogy lehetett érzékelni az általam elmondottakból, hogy mi támogatni fogjuk, és egyetértünk ezzel a törvénnyel. Ugyanakkor szeretném hozzáfűzni, hogy minden törvénytervezet javítható. A napokban kaptunk jó néhányan - gondolom, az ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt - olyan szakmai anyagokat többek között a Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetségétől, a MOSZ-tól, az Agrárkamarától, és érdemes elgondolkodni az általuk javasoltakkal kapcsolatban. Azon túlmenően, hogy stilisztikai módosításokat is javasolnak, úgy gondolom, hogy már a preambulumban el kellene fogadni azt a véleményüket, hogy legalább deklaráljuk és mondjuk ki, hogy csak tartósan növekvő agrárteljesítmények mellett valósítható meg az, amit a kormány célul kitűzött.
Egyelőre bármennyire is távol vannak a vélemények, azt hiszem, nem kerülhető meg az, hogy számszerűen is ne fejezzük ki: a GDP-nek, az össztársadalmi terméknek hány százalékát gondoljuk a költségvetési támogatásra fordítani a nem közvetlen agrárcélokat szolgáló támogatások mellett. Azt hiszem, e mellett a 2,5 százalék mellett - amit már sokszor hangoztattunk -, e mellett a szám mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Azt hiszem, utalni kellene arra is, hogy az agrárágazat egyik legnagyobb gondja az agrárolló változatlanul nagyra nyílása, és a záródásának segítéséről kellene mindenképpen legalábbis említést kellene tenni. Említést kellene arról is tenni, hogy szektorsemleges közgazdasági feltételeket kellene ebben az ágazatban biztosítani azzal együtt, hogy az adó, a járulékrendszer agrártermelőket sújtó, hátrányosan érintő részeinek megszüntetésével is foglalkozni kellene, mint ahogy a civil szervezetek, köztestületek agrár-érdekegyeztető fórum szerepével, illetve ezen szervezetek jogosítványával.
Ki kellene mondani azt is, hogy az utóbbi időben az agrárkamarák nagyon komoly szerepet vállalnak a magyar mezőgazdaságban, és támaszkodni kellene az általuk koordinált szaktanácsadást megalapozó termelési-termelői információs rendszerre is. Módosító javaslatok már megfogalmazásra kerültek. Úgy gondolom, hogy ezeket a módosító javaslatokat érdemes lenne támogatni, és ezekkel a módosító javaslatokkal együtt én személy szerint is, és az Agrárszövetség is mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül az agrárgazdaságról szóló törvény megszülessen.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
