SZABÓ SÁNDORNÉ

Teljes szövegű keresés

SZABÓ SÁNDORNÉ
SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt késői órán is kitartó Képviselőtársaim! Felszólalásomban a betegek jogaival kapcsolatosan szeretném néhány gondolatomat kifejteni.
Ez a törvény az egészségügy szereplőinek önálló jogalanyiságából indul ki. Ez azt jelenti, hogy az egészségügy központi szereplője az egészségügyi ellátást igénybe vevő személy, aki felelős saját és bizonyos mértékig környezete egészségi állapotáért. Ez egy lényeges és alapvető szemléletváltozást jelent a korábbiakhoz képest. Tehát nem az orvosé a meghatározó szerep, hanem azé az egyéné, aki az ellátást igénybe veszi. Az orvos szakismeretei birtokában segítséget nyújt az egyénnek egészsége megőrzésében, illetve betegsége leküzdésében. Az orvos felelősséggel tartozik azért, hogy a beteg saját egészségi állapotával kapcsolatos döntéseit megfelelő tájékozottsággal, döntése következményeinek ismeretében hozza meg. Ez a szemléletváltás gyökeres, alapvető, hiszen az orvos-beteg viszonylatban egyenlőtlenül megnyilvánuló felelősség-megosztást egyenlíteni szándékozik.
A rendszerváltó törvényalkotás jelentős eleme meggyőződésem szerint ez a törvény. Úgy kell tekintenünk rá, mint az egészségügy alkotmányára. Egy olyan dokumentum, amely szakít az eddig uralkodó paternalista alattvalói orvos-beteg viszonnyal, és a partnerséget, a döntés szabadságát, a polgári lét egyik fontos jellemzőjét biztosítja az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő egyéneknek.
Jó ez a törvény! Attól jó, ami benne van, bár némi módosításra szorul, és nemcsak a jelenről szól, a jövőnek és a jövőről is szól. Túl sok jogot kap a beteg? Kik félnek ettől? Jogosan teszik ezt? Mi, akik az egészségügy alanyai vagyunk, sokszor szenvedünk a kiszolgáltatottság miatt. Úgy érzem, a partneri viszony kialakítása, mindnyájan tudjuk, időigényes. De emberi! És erre szeretném felhívni a figyelmet, mert az emberi mivoltát elismerjük a betegnek, és csak az emberi kapcsolatait nem igazán tolerálják sok esetben.
Úgy érzem, a törvény tárgyalásánál azokról az orvosokról is szólnunk kell - ezt elmondhatom, mert gyakori kórházba járó, illetve betegeskedő a családom, tehát azokról is szólnunk kell -, akik munkájuk végzése, hivatásuk gyakorlása közben már eddig is jórészt ebben a szellemben dolgoztak. Őket kell a betegek mellett megerősíteni az eddig végzett gyakorlatukban is. Elhangzik gyakran az, hogy ki védi meg az orvost, illetve hogy ki lesznek szolgáltatva az orvosok, az egészségügy dolgozói. Tudnunk kell, hogy a betegek közt is pontosan annyi az összeférhetetlen, mint általában a társadalomban. Miattuk ne lehessen a túlnyomó többségnek több joga? Ugye, senki nem gondolja ezt! Alapvetően tehát egy új, pozitív megközelítést kell itt a szereplőktől.
Tisztelt Képviselőtársaim! Rólunk szól tehát ez a törvény, rólunk, akik - ki többször, ki kevesebbszer, de - saját magunk vagy gyermekeink, szeretteink révén kerülünk kapcsolatba az egészségügyi intézményekkel és az egészségügyi szolgáltatásokkal. Milyen jogokról szól ez a törvény? Orvosok nyilatkoznak gyakran, túlzottnak tartva a betegjogokat, féltve a betegeket a tájékoztatástól, a döntés felelősségétől. Mintha a betegek nem önmagukról dönthetnének! Itt a jogokat nem szeretném felsorolni, csak az önrendelkezési jog néhány eleméről szeretnék pár szót szólni.
Az önrendelkezési jog érvényesülésében a tájékoztatáshoz, a beleegyezéshez, illetve a visszautasításhoz való jogot is kell értenünk. Ahhoz tehát, hogy beleegyezést vagy visszautasítást adjon a beteg, a tájékoztatáshoz való jogával kell élnie. Tudjuk, hogy az orvosnak - fel van sorolva a törvénytervezetben - a gyógyítás folyamatában hogyan kell tájékoztatnia a beteget. Azt hiszem, a tájékoztatás az egyik oldala a dolognak. A másik, hogy a betegnek bizalommal kell fordulnia az orvoshoz, és ha megvan ez a bizalmi viszony a két ember között, akkor már a gyógyítás folyamata is sokkal eredményesebb. A beavatott, a tájékoztatott beteg az, aki igazán együttműködésre kész, illetve képes - és nem a kiszolgáltatott.
Azt hiszem, a beleegyezés jogánál egy pillanatra meg kellene állnunk. A medicinában hagyományosan elterjedt úgynevezett egyszeri beleegyezésre az atyáskodó, a betegnek mindig a legjobbat akaró, de a beteget a kezelésről szóló döntésekbe nem bevonó orvos-beteg kapcsolat volt a jellemző. A XX. század ötvenes évei végén kezdte ezt felváltani a "tájékozott beleegyezés" elve. A kifejezés először a náci emberkísérletekre válaszként fogalmazódott meg a nürnbergi kódexben. Akkor még csak az emberkísérletekre vonatkozott, majd az ötvenes években az USA-ban minden orvosi beavatkozás előfeltételeként hangzott el. Ma már szinte valamennyi nyugat-európai ország jogrendszerében szerepel követelményként. Felfrissíteném képviselőtársaim emlékezetét: Bársony András képviselőtársunk már szólt arról, hogy ez Nyugaton bevett gyakorlat.
Hazánkban a '72-es egészségügyi törvényben már szerepelt a hozzájárulás követelménye, nevesítve néhány esetben - és itt SZDSZ-es képviselőtársam kétpercesére szeretnék reagálni -, az alkotmány és a polgári törvénykönyv személyiségi jogokkal foglalkozó rendelkezése alapján pedig már most is, jelenleg is minden orvosi beavatkozás csak az érintett személy hozzájárulásával végezhető. A beteg beleegyezése már most sem lehet általános a kórházba való belépésével. Vagyis minden egyes beavatkozásba külön bele kellene egyeznie. Tehát a jelenleg hatályos magyar szabályozás sokkal általánosabb ugyan, s kevésbé részletesen kidolgozott, mint ahogy ezt a tájékozott beleegyezés doktrínája megkövetelné, mégis a szabályozás szelleme általánosságban hasonló a tájékozott beleegyezés elvéhez. Miután a jelenlegi hazai szabályozás nehezen áttekinthető, nem elég részletes, ezért kell ezt az egészségügyi törvényben elvégeznünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Két új intézményt is megnevez az egészségügyi törvény, mindkettő a betegek jogainak érvényesítésével, jogorvoslati lehetőségeivel kapcsolatos. A betegjogi képviselő vagy betegképviselő az egyik ilyen. Hazánkban jelenleg négy kórházban zajlik egy betegképviseleti modellkísérlet, a Szószóló Alapítvány és a Soros Alapítvány támogatásával, és ez a kísérlet sikeresnek ígérkezik. Tapasztalataik alapján sikerrel oldották meg a feladatukat, azt, hogy a tájékozatlan betegeket felvilágosították, a konfliktusba került beteget-orvost, illetve beteget-intézményt beszélő viszonyba hozták egymással. Tapasztalatuk alapján is, de a törvényjavaslatból következően is csak egy alapos képzés, oktatás után indokolt ezt a betegképviseleti rendszert kiépíteni az egész országban. A tervezetben szereplő betegképviselők vagy ombudsmanok az ÁNTSZ keretein belül működnének. A modellkísérlet viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy függetleníteni kell őket az egészségügytől, vagy a fogyasztóvédelmi felügyelőséghez, vagy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának hivatalához kellene tartozniuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos törvényt tárgyalunk, még ha ilyen foghíjas padsorokkal is. Fontos ez a törvény, mert egy új szemléletváltást igényel, és azt is jelenti. Fontos ez a törvény azért, mert a döntés szabadságát, jogát, terheit, felelősségét megosztja a szereplők közt, és az egyén számára biztosítja az önrendelkezés jogát. Az egészségügy használói, a tízmillió állampolgár érdekeit, jogait e törvény és a szakmai szervezetek fogalmazzák meg, de ők nem feltétlenül jogosultak a tízmillió állampolgár nevében beszélni.
Befejezésül pedig engedjék meg, hogy az Egészségkárosodottak Tanácsának az országgyűlési képviselőkhöz írt leveléből idézzek néhány mondatot. Az idézet így szól: "Szeretnénk, ha a törvény megszületne, ha kevésbé lennénk kiszolgáltatottak, ha apróbb részleteiben is demokratikus államban élhetnénk. Kérjük, segítsenek, hogy a törvényben a betegek, az állampolgárok érdekei érvényesüljenek, s az minél hamarabb elfogadásra kerüljön". Mi, a szocialista frakció tagjai támogatjuk kérésüket és e törvénytervezetet, bár már módosító indítványok garmadáját készítettük el. Kérem, hogy a most teljesen üres ellenzéki patkó képviselői, ha olvassák, akkor ők is tegyék ezt, miután a véleményük szintén meghallgattatik.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem