DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Képviselő úr interpellációjában az Igazságügyi Minisztérium mostohagyermekének nevezi a büntetés-végrehajtást, s azt kérdezi, hogy kívánjuk-e orvosolni panaszait. Hadd kezdjem azzal, hogy ennek a mostohagyermeknek nem a jelenlegi kormányban kell keresni az apját, hanem az egykori igazságügy-miniszterben, akit történetesen Balsai Istvánnak hívnak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
1994 tavaszán, amikor a miniszter úr parancsnoki értekezleten összegezte tevékenységének eredményeit, ő maga jelentette ki, hogy a büntetés-végrehajtás a tárca mostohagyermeke. Más szakterületetekhez viszonyítva mondotta akkor, hogy a büntetés-végrehajtásra nem jutott megfelelő idő, erő és anyagi eszköz sem. E kijelentését alátámasztják a büntetés-végrehajtás személyi állományának bérfejlesztésére vonatkozó korabeli adatok is. 1992-ben 10 százalékos, '93-ban 1,97 százalékos volt az emelés mértéke, 1994-ben pedig más fegyveres szervekhez viszonyítva megkésve, hosszú tárgyalásokat követően került sor a minden hivatásos állományút megillető kétezer forint rendfokozati illetményemelésre.
Amikor Vastagh Pál miniszter úr a tárca irányítását átvette, az első intézkedései a bv helyzetének stabilizálását célozták. A személyzet életviszonyainak javítása érdekében 1995-ben a miniszter úr kezdeményezésére a központilag biztosított 10 százalékos bérfejlesztés mellett a fogva tartottakkal közvetlenül foglalkozó tiszti és tiszthelyettesi állomány további 2000/forint/fő/hó emelést kapott. 1996-ban a többi rendvédelmi szervhez hasonlóan a bérfejlesztés mértéke 19,5 százalék, 1997-ben 17,5 százalék volt.
Kormányzásunk idején a büntetés-végrehajtás személyzetének személyi juttatásaira fordított összeg az 1994. évi közel 3 milliárd forintról 1997-re csaknem 5 milliárd forintra nőtt. De ezen erőfeszítéseink sem lesznek elegendőek ahhoz, hogy az 1990-94-es kormányzati periódusban a büntetés-végrehajtási állomány illetményviszonyaiban kialakult lemaradást behozhassuk. Éppen ezért 1998-ban tovább szeretnénk növelni a bv költségvetésének személyi juttatásokra fordítható összegét, amely a tervezés jelenlegi szakaszában mintegy 5,5 milliárd forint. A büntetés-végrehajtás dolgozóinak élet- és munkakörülményeit azonban nemcsak a személyi juttatások nagysága befolyásolja, hanem a bv intézményrendszerének állapota is.
Az előző kormányzati ciklusban e területen jelentős előrelépés nem történt. Az 1994-es, egyébként kifejezetten választási költségvetésben a bv felhalmozási kiadásaira előirányzott összeg 462 millió forint volt. Ezzel szemben a mai koalíciós kormány a bv intézményrendszerének fejlesztésére komoly összegeket biztosított, így például 1997-ben 2,7 milliárdot. Úgy vélem, az elmondottak tanúsítják: az igazságügyi vezetés a jelentőségének megfelelően kezeli az igazságszolgáltatás utolsó állomásaként működő büntetés-végrehajtási szervezet gondjait, problémáit. A bv-szakszervezetek és a miniszter közötti levélváltásra vonatkozó állítással kapcsolatban, nevezetesen hogy a BVDOSZ levelére nem válaszoltunk, el kell mondanom, hogy a beadványt gondosan tanulmányoztuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), megfelelő szervezetekkel egyeztettünk, és a válaszlevelet augusztus első napjaiban részükre megküldtük, valóban a helyettes államtitkár úr aláírásával.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
